Ebben a regényben főhősünk Moll Flanders szöges ellentéte: egy tökéletesen erényes, szűzies fiatal lány, aki szobalány lesz egy gazdag úrnál. Persze ez az úr azonnal megkörnyékezi, zaklatja, de Pamela mindig hősiesen ellenáll, megőrzi tisztaságát. Elég unalmasan hangzik, és igazából az is: még a csavar a végén sem tudja feldobni. Az uraság (Mr. B.) végül beleszeret a lányba, és feleségül veszi - vagyis az eddigi zaklatások, stb. el vannak felejtve, mihelyt kiejti a száján az esküvő szót - elég szánalmas, és erőltetett is. Nem csak emiatt sántít a regény: mivel a főhős ennyire tökéletes, nem lehet vele azonosulni, nem tudok együtt érezni vele, sőt inkább idegesít a folyamatos lamentálásával. A másik problémám, hogy a szerző túl nyilvánvalóan igyekszik nevelni, tanítani (ezt már Stephenie Meyer-nél sem szerettem), ezért elvész az izgalom, és minden, ami szórakoztatóvá tenne egy regényt.