"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (1901)

2011. március 16. - Barbie66

gebben sok könyvet olvastam az ősmagyar-hun mondavilágról, de azóta bizonyos okok miatt elment tőlük a kedvem. Most mégis kezembe vettem Gárdonyi művét, ami  a hunok hatalmának csúcspontján-hanyatlásakor játszódik. Bár objektíven próbál közelíteni őseink bemutatásához (egy görög szolga szemszögéből), természetesen nem marad el a "bár barbárok, mégis nagyszerű, dicső nép" felismerés. Persze nem is vár mást az ember, mikor történelmi regényt olvas, Mátyás királyról sem olvasnánk szívesen, hogy egy törtető, másokon átgázoló zsarnok volt. Kellenek a mesék a honfoglaló magyarokról (akik valószínűleg pénzen vették az egész területet), az Európa többi népének orra alá borsot törő kalandozásokról, meg persze Mátyásról, aki álruhában mindig a nép között járt, és minden igazságtalanságot megtorolt, hiszen mindent látott (akárcsak Big Brother). Szóval kellenek a mesék, mondák, hogy az ember büszke lehessen arra, hogy kiktől származik, milyen nagyszerű emberek voltak történelmének hősei - csak akkor van baj, ha megrekedünk a múltban, illetve ha azt hisszük, csak az lehet jó, ami régi. Mert a múltban nem élni kell, hanem tanulni belőle, és felhasználni a jövő alakításakor - a jelenben.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr412743686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása