Ez a sötét, filozofikus mű olyan alapkérdéseket feszeget, melyeken sok embernek érdemes lenne elgondolkodnia: vajon létezik-e olyan körülmény, ami feljogosít valakit arra, hogy embertársát megölje. A főhős, Raszkolnyikov is épp ezzel a kérdéssel találja szemben magát, a regény során voltaképpen a döntésének megszületését, az ezzel járó lelki folyamatokat kísérhetjük végig. Szó sincs tehát dinamikus, pörgő eseménysorról, a hangsúly a belső történéseken van. Tette következményeinek súlya alatt Raszkolnyikov lassan megtörik,csalódás számára, hogy a vágyott törvényen kívüliség (felettiség) mégsem olyan felszabadító, mint várta. Lelkiismeret-furdalása lassan az őrületbe kergeti, és szinte megkönnyebbülve vallja be bűnét és fogadja az érte járó büntetést.

A mai ember számára is fontos tanulsággal szolgál ez a regény, hiszen szükség van olyan művekre, melyek rávilágítanak arra a sokszor elfelejtett igazságra, hogy nincs jogunk mások sorsa/élete felett ítélkezni, még akkor sem, ha a képzelt (valós) hatalom felruház erre minket.