Lewis Carroll két műve hatalmas sikert aratott a gyerekek körében, és az angolok még ma is számos párbeszédet, részletet idéznek ezekből a könyvekből. Nálunk annyira nem lett népszerű, nyilván a kulturális háttér különbsége miatt, hiszen Carroll sok korabeli angol verset, dalt, vagy mesehőst épített bele regényeibe, sokszor elferdítve, szellemesen kifigurázva azokat. Ezek nem sokat mondanak a magyar olvasónak, azonban a fantázia, a leleményesség és az a képesség, hogy a gyerekek szemével lássa a világot, kultúrától függetlenül értékelhető.

Sokszor tűnt úgy a regény olvasása közben, hogy az író talán valamiféle tudatmódosító-szer hatása alatt áll, de igyekszem ezt betudni annak, hogy én már elvesztettem a gyermeki világképemet és fantáziámat, és csak ilyen prózai okokkal tudom magyarázni ezt a jelenséget. Érdekes, hogy Carroll-nak azért akadt egy segítőtársa is a történetek kitalálásában, méghozzá egy ismerősének kislánya, akit csodák csodájára Alice-nek hívtak. Az ő szórakoztatására születtek meg az ismert történetek első, szóban elmondott verziói. Úgy tűnik, ha a gyermekek szeretete kreativitással párosul, annak eredménye a Bolond, a "füves" Hernyó, Fakutya (a "cheshire cat"-ből?!) és társaik.