A legidekívánkozóbb közhelyet elsütve: ez a könyv bizony nem semmi! Felkavar, elgondolkodtat és elborzaszt egyszerre, és teszi ezt az alatt a röpke 1-2 óra alatt, ami az elolvasásához szükséges. A regény főhőse (aki nem aktív részese, inkább csak kiváltója az eseményeknek) egy nyolcadikos fiú, aki egy nap kinyilatkoztatja osztálytársainak, hogy az életnek semmi értelme, úgyis meghalunk, ezért fölösleges küzdeni, tanulni, dolgozni, és egyáltalán bármit is tenni. A többiek először megrémülnek erre a forradalmi gondolatra, aztán úrrá lesz rajtuk a csüggedés, végül úgy döntenek, hogy bebizonyítják társuknak, hogy nincs igaza: az életüknek bizony van értelme. Ehhez összegyűjtik a "Fontos Dolgok Halmát", ami olyan tárgyakból, jelképekből áll, ami jelent számukra valamit. Azonban az ötletek kezdenek eldurvulni: először csak a kedvenc hörcsög, egy imazászló, később viszont egy kutya feje, a halott kistestvér vagy az elvesztett szüzesség bizonyítéka kerül a halomra.

A könyv észrevétlenül siklik át a borzalmak fokozatain, és közben csak csodálkozunk, hogy ezek a gyerekek milyen fegyelemmel, köteleségtudattal és szenvtelenül teljesítik az egyre brutálisabb feladatokat. Hiába azonban a csoportos áldozat, a kételkedő fiút nem sikerül meggyőzniük, úgy tűnik tehát, hogy MINDEN hiábavaló volt... a kérdés csak annyi, hogy az ezután maradt SEMMI-ből sikerül-e tanulniuk VALAMI-t.