Gyönyörű mese távoli, egzotikus helyszínekkel és egy hosszú távon életképtelen kapcsolattal. Baricco rövid kis regénye az 1800-as évek végén játszódik, ám a helyszín megjelölése már nem ilyen egyszerű. Főhőse ugyanis selyemhernyó-kereskedő, aki októbertől áprilisig úton van Japánba és vissza, az év többi részében pedig franciaországi otthonában pihen. A 8000 km-es út állandó visszatérő eleme a történetnek, a negyedik ismétlésnél már betéve tudjuk az egész Európát és Ázsiát átszelő útvonalat, aminek viszontagságai, részletei balladai homályba vesznek. Annyi bizonyos, hogy a nyugati utazók, kereskedők előtt frissen megnyitott Japán, a térképeken eddig fehér foltként szereplő Urál-hegység vagy Bajkál-tó izgalmas és különleges keretet adnak a történetnek.

Az állandó ingázás, a kétlaki életmód nagyon romantikus, nagyon kalandos, de rengeteg gyakorlati problémát is felvet: hol alapítsunk otthont, hol vár ránk a társunk, vár-e egyáltalán a társunk? Hervé Joncour úgy tűnik, francia otthonát és feleségét tekinti a biztos kiindulópontnak, de legbelül inkább Japánba vágyódik az "otthon" töltött hónapok során is. Felesége egy szót sem szól, csak csöndben elnézi, hogy férje nyilvánvalóan más után sóvárog, hogy végül halála után tanítsa meg férjének, mit is jelent igazán szeretni.