Az eddig megjelent kötetek közül az utolsó előttit fejeztem be éppen, szerencsére nem ijesztettek el a különböző fórumbejegyzések és kommentek, amik szerint ez rész nyomába sem ér az előzőnek. Bizonyos szempontból talán kicsit "visszafogottabb"-ra sikerült (már ha Martin esetében lehet ilyesmiről beszélni), hiszen a szereplőknek csak a felével találkozunk (azokkal, akik Királyvárban vagy környékén maradtak), és nagyszabású csatajelenetekről sem olvashatunk, de rengeteg dolog kárpótol ezekért a "hiányokért".

Az első ilyen az új helyszín: Dorne. Megismerjük Oberyn herceg kedves családját, fattyú lányait, a Homokkígyókat, és unokahúgát, Arianne-t és testvérét, Dorant. Ezzel egy újabb óriási összeesküvés-csomagot kapunk, intrikus szálak garmadáját. 

Szintén kárpótlásnak tekinthető a legújabb narrátor, aki nem más, mint maga Cersei királyné. Végre bepillantást nyerünk az ő gondolataiba, emlékeibe is, így talán kicsit jobban megérthetjük őt - ha nem is zárjuk rögtön a szívünkbe. 

Az ismertető végére hagytam a könyv legnagyobb erősségét: ami számomra a leginkább élvezhetővé tette ezt a részt az a női karakterek előtérbe kerülése. Cersei, Asha (Theon Greyjoy nővére), Arya, Sansa, Brienne és Arianne mind erősek, de keresik a helyüket a világban. Más-más taktikával ugyan, de mind arra törekednek, hogy kivívják az őket megillető pozíciót egy férfiak által dominált társadalomban. Akad, aki nyers erővel, van, aki a bájaival, mások furfanggal és ravaszsággal próbálnak érvényesülni. A kombinációkat inkább nem árulom most el, de annyi bizonyos, hogy a hatalmas meglepetésként visszatérő szereplőnek az előbb felsoroltak egyikére sincs szüksége.