A sorozat ezúttal olvasott kötete egy általam nagyon érdekesnek tartott korszakot mutat be. Nehéz lenne megmondani, miért is nyűgöz le az ókori Róma világa, azt viszont biztosan tudom, honnan ered az érdeklődésem: a számítógépről! Talán páran emlékeznek még a 'Caesar III' stratégiai játékra, amiben egy várost kellett szép lassan felépíteni, gondoskodni a lakosokról, odafigyelni a gazdaságra, iparra, stb. Ez volt az a program, ami teljesen beszippantott, képes voltam órákon át kockulni a képernyő előtt, aminek azért két pozitív hozadéka is volt: egy csomó angol szót tanultam meg, és elkezdett érdekelni Róma valódi története. A történelemórákon aztán magolhattam a konzulokat, császárokat, a rengeteg törvényt meg csatát - de ez sem szegte kedvem.

Manapság, felnőtt fejjel persze már nem játszom a Caesar III-mal - megjelent ugyanis a Caesar IV, ami klasszisokkal jobb. Kiegészítésnek tökéletes ez a könyv hozzá, hiszen nem ámítom magam azzal, hogy egy számítógépes játék hiteles történelmi forrás lehet. Feltárul előttünk a hatalmas Római Birodalom mindennapi élete, a plebejusoktól kezdve egészen a császárig. Félelmetes még belegondolni is, mekkora hatalom összpontosult egyetlen ember kezében, akinek egyetlen szemöldök-rántása emberek sorsát dönthette el. 

Az élet egyszerre volt egyszerűbb és nehezebb, mint ma. Egyszerűbb volt talán a döntések, választások szempontjából: minden egyénnek megvolt a jól körülhatárolt társadalmi pozíciója, rangja, ami megszabta sorsát, életének menetét. Ettől csak ritkán tértek el, a rabszolga rabszolgaként (szerencsés esetben "szabad" munkásként), a patrícius pedig patríciusként fejezte be földi pályafutását. Tiszta sor, kitaposott utak.

Nyilvánvaló, hogy a technológia és a tudományok kezdetlegessége miatt összehasonlíthatatlanul nehézkesebb is volt viszont az élet. Csak egy "apróság": képzeljük el azt a szagélményt, ami egy ókori utcán végigsétálva érne minket. Az emberek havonta egyszer fürödtek (a víz ugyanis kitágítja a pórusokat, amin keresztül bejutnak a kórokozók), a szennyvíz az utcán csordogált, a szeméttel összekeveredve. Páratlan élmény lehetett. Amit viszont ennek a fejletlenségnek a javára lehet írni, az a rengeteg csodálatos műalkotás. A tömegtermelés hiányában minden kézzel, egyedileg készült, aprólékos kidolgozottsággal - ma már vagyonokat kellene ilyesmiért fizetnünk. Talán joggal vádolható a Római Birodalom a görög műveltség szemtelen koppintásával, mégis egy olyan korszaka volt ez az emberiségnek, aminek hatását mind a mai napig érezhetjük.