A hatalmas ívű Évszázad-trilógia második része ott folytatódik, ahol az elsőnek vége szakadt: a két nagy háború közötti "boldog békeidők" korában vesszük fel a cselekmény fonalát. Viszontlátjuk korábbi főhőseinket, akik szép lassan átadják a stafétát a következő generációnak, így ők lesznek a regény igazi szereplői. A megfagyott világ a II. világháború kirobbanását megelőző évektől a vesztes Németország kettéosztásáig terjedő időszakot mutatja be, amit talán nem túlzás Európa legsötétebb, legvéresebb korszakának nevezni. Nem túlzás kijelenteni azt sem, hogy mindezért csupán néhány elvakult, hatalomra éhes ember felelős. Follett ismét remek jellemrajzokat tár elénk, mind a valódi, mind pedig a kitalált karakterek esetében, de még így sem tudja annyira árnyalni a képet, hogy együttérzést váltson ki a kegyetlenkedő náci avagy szovjet vezetőkkel szemben. 

Természetesen ez a könyv is óriásira sikerült, 1000 oldalon keresztül izgulhatunk, merre fordul angol, amerikai, német és orosz szereplőink sorsa. A cselekmény tempója egy pillanatra sem lassul, minden oldalon új fordulat, új bonyodalom vár minket - nincs megállás. Ez a megfeszített iram néha már-már bosszantóan a hatása alá keríti az embert, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy csak lapozunk, lapozunk, és egyszerűen képtelenség félbeszakítani az olvasást. Sajnos ennek megvan az ára: a regény túl "pragmatikus", vagyis minden a cselekménynek van alárendelve, nincs idő lelassulni, elmélázni egy képen, egy jeleneten.

A sokadik Follett-könyv elolvasása után szépen kiütköznek előttem az író gyenge pontjai is. Ebben a kötetében tűnt fel igazán, hogy bármennyire igyekszik elfogulatlan, pártatlan lenni a férfi főhősök iránt, a nőkkel bizony igencsak szexistán bánik. Míg a férfiak külső jellemzése kimerül a hajszínben és a termetben, addig tudjuk valamennyi női szereplő mellméretét. Ráadásul a férfi főhősök sokkal árnyaltabb személyiséggel rendelkeznek, míg a nők eléggé egysíkúak, és még a legintelligensebbek is bájukkal, csáberejükkel érnek el sikereket a politikában vagy a tudományban. Ejnye!

Mindazonáltal nem véletlen, hogy kitartok Follett regényei mellett, hiszen remek, fordulatos, és egyben tanulságos történelmi kalandokat tud papírra vetni. A szereplőket hamar a szívünkbe zárjuk, izgulunk értük, sajnáljuk őket, és örülünk velük. A jelenlegi kötet legnagyobb tanulsága mégis az, hogy minden győzelem keserű.