Nem biztos, hogy pont nyaralás előtt kellett volna elolvasnom ezt a könyvet. Pedig az elején tökéletes választásnak tűnt, egy párocska kalandjai egy idegen városban, gondtalan semmittevés, rácsodálkozás a helybéliek szokásaira. Aztán az események egyre furcsábbak lesznek, és valami baljóslatú hangulat kezd eluralkodni a történeten - az utolsó jelenetekből ítélve nem is alaptalanul.

Mindeközben azért élvezhetjük McEwan csodás leírásait főhősei kapcsolatáról, akik szinte elfelejtik, hogy ők voltaképpen két külön személy. Gyönyörű, meghitt pillanatokat élnek át, és olyan közel engedik magukhoz a másikat, ami szinte már ijesztő. Talán ez az egymásba fordulás teszi őket sebezhetővé, és naivvá, nem veszik észre a rájuk leselkedő veszélyt. Olyan könnyen sodródnak az eseményekkel, hogy az ember legszívesebben felkiáltana olvasás közben: Ne menj vele! Tűnjetek onnan! - de mindhiába. 

A meghitt szimbiózis mellett a jellegzetes angol udvariasság és jóhiszeműség sem engedi, hogy hőseink az események irányítóivá váljanak. Képtelenek ellentmondani vendéglátóiknak, nehogy kínos helyzetbe kerüljenek, illetve fel sem tételezik, hogy ártó szándékkal közelítsen feléjük bárki is. Ez két tényező végül tragikus véget vet nyaralásuknak, ami után már semmi sem lesz ugyanolyan többé.