Az ötödik Rushdie-könyv szépen hozza az írótól megszokott tipikus elemeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Tér és idő, különböző generációk tagjai, színek és illatok kavalkádja, játékos nyelvi leleményekkel fűszerezve (kíváncsi lennék a magyar fordításra). Ebből a bő lére eresztett, hömpölygő áradatból kell kihámoznunk egy különös család történetét, a legifjabb sarj tolmácsolásában. Nem könnyű a feladat, és mivel már eleve "feladat"-ként utaltam egy regény elolvasására, sejthető, hogy nem lett a kedvencem. Túl sok a szereplő, túlságosan tömény a szöveg, néha pár oldal után kaptam csak észbe, hogy jaj, elkalandoztam, mi is történt? Az igazság az, hogy semmi.
Egy furcsa, spanyol-arab-indiai hagyományokat ápoló család szappanoperája, mely a festőművész anya és különc fia kapcsolatában csúcsosodik ki. A fiú (a Mór) több szempontból is érdekes jelenség: születési rendellenessége, sérült keze teszi naggyá, miközben egy év alatt kettőt öregszik. Ez a körülmény szinte elvész Rushdie szöveg-áradatában: a "mellékesen" megjelenő mágikus elemek szintén az író sajátjai. Sajnálatos, hogy a pozitív jellemzők ellenére ez a könyv most nem fogott meg.