"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Henry David Thoreau: Walden (1854)

2024. március 29. - Barbie66

"Grabowski kész. Kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas és nyers koszton él."  Végre fény derül arra, hogy ki is az a titokzatos "toró", akit a Macskafogóban emlegettek. Nem más, mint a szerző, aki amerikai diákok generációinak életét keserítette meg. Aki állítólag kivonult a természetbe, és ott…

Tovább

Italo Calvino: Il castello dei destini incrociati /Az egymást keresztező sorsok kastélya/ (1969)

Ezt a rövid kis regényt nem sikerült hamar magam mögött hagyni. Először ugyanis elolvastam eredetiben, olaszul, de nem sokat értettem belőle. Aztán átrágtam magam a fordításon is - és nem lettem sokkal okosabb. Végül rájöttem, hogy nem csak a nyelvi korlátok gátoltak a regény megértésében, hanem a…

Tovább

Frank Herbert: Dune Messiah /A Dűne messiása/ (1969)

Most, hogy a filmváltozat második része hamarosan a mozikba kerül, gyorsan elolvastam a könyvsorozat következő kötetét, nehogy befolyásoljanak a filmvásznon látottak. Közben viszont eszembe jutott, hogy az első film nagyjából a könyvváltozat felét dolgozta fel, így még az is lehet, hogy a Dune…

Tovább

Voltaire: Candide vagy az optimizmus (1759)

Mindenekelőtt tisztázzuk: ez nem egy valódi regény, hanem egy filozófiai tanmese. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, rögtön magyarázatot kapunk a könyv hibáira, hiányosságaira. Voltaire álnéven eredt nyomába annak a kérdésnek, hogy vajon ez a világ-e a lehetséges világok legjobbika, ami egy igencsak…

Tovább

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (1989)

Kerülgettem már egy ideje a polcomon türelmesen várakozó kötetet, de nem volt merszem belevágni. Kortárs is, magyar is, szépirodalom is - jaj, mi lesz ebből? Nem volt hangulatom egy agyonbonyolított, művészieskedő, fellegekben járó egó-regényhez. Nagy megkönnyebbülésemre szó sem volt ilyesmiről,…

Tovább

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra (2018)

Lelki egészségem és békém megőrzése céljából hajlamos vagyok elbliccelni a hírek elolvasását, vagy a híradó nézését. Tisztában vagyok vele, hogy ez a struccpolitika puszta önámítás, és attól még az a sok szörnyűség, amiről a hírekben szó esik, mind megtörténik, mégis egy-egy véletlen elkapott…

Tovább

J. M. Coetzee: Elizabeth Costello (2003)

Coetzee ezúttal nem erőltette meg magát túlságosan, sőt: mintha csak gyorsan ki akartak volna adni valamit a nevével amikor Nobel-díjra jelölték. Az egyébként sem könnyen fogyasztható, ámbár zseniális (és Nobel-díjas) szerző ezúttal beleesett az "elefáncsonttorony-szindrómába", azaz műve túlságosan…

Tovább

Salman Rushdie: Two Years, Eight Months and Twenty-Eight Nights /Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka/ (2015)

Akinek hozzám hasonlóan gondot okoz a mértékegységek átváltása, annak egy kis segítség: a címben szereplő időintervallum az éppen ezeregy éjszaka. És akkor meg is érkeztünk a jól ismert Rushdie-féle mágikus realizmus világába, ahol éppen háború dúl emberek és dzsinnek, illetve dzsinnek és dzsinnek…

Tovább

Yuval Noah Harari: Sapiens (2012)

Végre a sok "langyos víz" után egy igazi bomba, egy érdekes, izgalmas, világnézet-formáló könyv, aminek elolvasása után teljesen más szemmel nézzük majd történelmünket és a helyünket a világban. Kicsit olyan, mintha Morpheus tenyeréből a piros pirulát vettük volna el: eddig jól ismert tényeket,…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1880)

Az egyik legszebb szülinapi ajándékom idén az, hogy végre befejeződött ez a gyötrelmes, iszonytatóan hosszú könyv. A blogom elkezdésekor megfogadtam, hogy mindig az őszinte véleményemet fogom leírni még a legnagyobb klasszikusokról is, akár azt is kockáztatva, hogy emiatt műveletlennek, rossz…

Tovább

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög (1946)

Nem lehet egyszerű dolga a modern görög alkotóknak: meg kell küzdeniük az egész klasszikus ókori örökségükkel, ami elég nagy nyomást jelenthet számukra. Bár akkora hatást valószínűleg nem tudnak még egyszer gyakorolni a kultúrára, nekik is ugyanúgy megvan a helyük a műveltség térképén, mint más…

Tovább

Luigi Pirandello: Uno, nessuno e centomila /Az ezerarcú ember/ (1926)

A regény főhőse egy újabb gondtalan olasz uracska, aki jó dolgában a makarónis tál fölött a lét nagy kérdéseiről elmélkedik. Mivel egyéb problémája nincs, ezért kreál magának: egy nap a tükörben nézegeti magát, mire a felesége megjegyzi, hogy igen, minden szép és jó, csak az orra ferde egy kissé.…

Tovább

Paulo Coelho: The Way of the Bow (2003)

Rövid kis novella az íjászatról: a fegyver használatáról, annak elsajátításának lépéseiről. Hogyan kell helyesen állni, kézbe venni az íjat, kiválasztani a célpontot. Miként szoktassuk magunkat fokozatosan az íjászok életmódjához, milyen emberekkel vegyük magunkat körbe. Természetesen nem is Coelho…

Tovább

Umberto Eco: Il nome della rosa /A rózsa neve/ (1980)

Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, azok a krimik és az egyházi témájú könyvek. A szóban forgó regény egy kolostorban zajló nyomozás története, ráadásul 600 oldalon - az élmény megfizethetetlen. Az, hogy a könyv lassú volt és vontatott, egy rendkívül enyhe és visszafogott jellemzés…

Tovább

Anne Rice: Memnoch, the Devil /Memnoch, a Sátán/ (1995)

Kedvenc vámpírunk (nem Edward, hanem Lestat) ezúttal szó szerint az ördöggel cimborál amikor a bukott angyal megkeresi, és arra kéri, legyen a segédje. Egy hihetetlen utazásra viszi hősünket, és vele együtt mi is bepillanthatunk a mennyországba, láthatjuk Jézus keresztrefeszítését, végül pedig…

Tovább

Thomas Mann: A varázshegy (1924)

Vannak azok a könyvek, amiket túl rövidnek érzünk, és akár 1000 oldal után is szívesen folytatnánk még. És vannak azok, amiket kész kínszenvedés végigolvasni, mert csak nyúlnak-nyúlnak, mint a rétestészta. Sajnos A varázshegy az utóbbi kategóriába tartozik, és bár tényleg mindenevő vagyok a könyvek…

Tovább

Tibor Fischer: The Thought Gang /A gógyigaleri/ (1994)

Nehéz eldönteni, hogy a regény két főhőse a társadalom peremére szorult szellemi forradalmárok, vagy csak tönkrement életű naplopók? Bárhogy is legyen, abszurd kalandjaik alapjaiban rengetik meg a társadalmi rendbe vetett hitünket. Adott egy elhízott, kopasz filozófiaprofesszor, aki még soha egy…

Tovább

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége (1984)

Kundera regényét leginkább a kettősségek könyveként tudnám jellemezni: egyszerre összetett és könnyen értelmezhető, egyszerre szól az egyénről és a társadalomról, filozófiáról és erotikáról. Anélkül, hogy túl sokat próbálnék belemagyarázni, találtam egy egészen vállalható elméletet ezekre a hatalmas…

Tovább

Harriet Beecher Stowe: Uncle Tom's Cabin /Tamás bátya kunyhója/ (1852)

A könyv ismertetője szerint a Biblia után ez volt a második legolvasottabb regény Amerikában, és - a Bibliával ellentétben - a legvitatottabb is. A rabszolgatartásba belekényelmesedett, evolúciós-fajelméleti magyarázatokkal önmagukat nyugtató déliek számára hatalmas arculcsapást jelenthetett ez a…

Tovább

Doris Lessing: The golden notebook /Az arany jegyzetfüzet/ (1962)

Egy írónő írása egy írónőről, aki egy írónőről ír... ezzel össze is foglaltam a mű lényegét. Egy nagyon mély, a nőiséget alapjaiban érintő könyvről van szó, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni, egyrészt a stílusa, másrészt a mondanivalója miatt. Egy érdekes gondolatkísérlet keretében kapunk…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (1866)

Ez a sötét, filozofikus mű olyan alapkérdéseket feszeget, melyeken sok embernek érdemes lenne elgondolkodnia: vajon létezik-e olyan körülmény, ami feljogosít valakit arra, hogy embertársát megölje. A főhős, Raszkolnyikov is épp ezzel a kérdéssel találja szemben magát, a regény során voltaképpen a…

Tovább

J.R.R. Tolkien: The Silmarillion /A szilmarilok/ (1977)

A már korábban emlegetett regényóriást Tolkien fia, Christopher állította össze apja feljegyzéseiből, regénytöredékeiből. Nagyon sokat tett hozzá ezzel A gyűrűk ura világához, hiszen voltaképpen egész Középfölde és a tolkieni világ mitológiai hátterét, teremtéstörténetét kapjuk meg. A több ezer évet…

Tovább

Aldous Huxley: Eyeless in Gaza /A vak Sámson/ (1936)

Huxley könyve éppen azon a határon van, ami nálam az unalmas filozofálást az érdekes, olvasmányos regényektől elválasztja. Sok fontos egyéni és társadalmi problémát feszeget, például a pacifizmus és a háborúk konfliktusát, a demokratikus berendezkedés és a diktatúrák ellentétét, de akadnak olyan…

Tovább
süti beállítások módosítása