"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


John Ajvide Lindqvist: Let the Old Dreams Die (2011)

2018. október 17. - Barbie66

Úgy tűnik, hogy az október a novellák hónapja, ugyanis az Annie Proulx-kötet után ismét egy történet-gyűjteménybe botlottam. A kedvenc svéd horror-mesterem cuki kis szösszeneteit pörgettem végig, ami azért teljesen más élmény, mint az előző 11 novella. A legjobb horror-történetekben általában szépen…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Harbour (2008)

Ember és természet szövevényes kapcsolatát térképezi fel Lindqvist regénye, ám nem Gerald Durrell vagy Fekete István módján. Nála a természet fenyegető és félelmetes erő, amit mi soha nem is érthetünk meg teljesen - ezt nevezzük természetfölöttinek. Persze régebben sokkal kiszolgáltatottabbak voltak…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Itsy Bitsy (2011)

A nagy lélegzetvételű regények között megkönnyebbülés lesz egy novellát is olvasni - gondoltam magamban, mikor az e-könyv olvasón kiválasztottam Lindqvist művét. 30 perc múlva kissé zavarba esve zártam le a kütyüt - ennyi lett volna az egész? De hát csak most kezdtem bele! Hol marad az elmélyülés, a…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Handling the Undead /Élőhalottak! Hogyan bánjunk velük?/ (2005)

A kint repkedő mínuszok sem voltak annyira borzongatóak, mint a svéd szerző regénye. Nem klasszikus vérben tocsogós, gusztustalan horror, sokkal inkább hat a lélekre és az érzelmekre. Félelmetessége abban rejlik, hogy rendkívül pontosan modellezi az egyén és a társadalom reakcióit egy…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Little Star (2010)

A svéd Stephen King-ként is emlegetett szerzőtől már a második könyvet olvastam, és igazán nehéz eldöntenem, hogy beteges-e, vagy sem. Hiszen hogyan is lehetne "normális" műről beszélni, mikor kislányok rendeznek benne véres mészárlásokat fúrókkal, kalapácsokkal felszerelkezve? Ha a meg nem értett,…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Let the right one in /Hívj be/ (2004)

Egy újabb vámpírregény, ezúttal Svédországból, gyerek főszereplőkkel. Dióhéjban ennyit is el lehet mondani erről a könyvről, meg persze sokkal többet is. A legtöbb szereplőt a kettősség motívumával lehetne leginkább megragadni, egyszerre lehet sajnálni őket és viszolyogni tőlük, vagy együttérezni…

Tovább
süti beállítások módosítása