"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Ritoók Zsigmond · Sarkady János · Szilágyi János György: A görög kultúra aranykora (1968)

2024. április 16. - Barbie66

Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a terjedelmes kötetet, és azóta türelmesen várta az éjjeli szekrényemen, hogy időről-időre elővegyem. Egy-egy magával ragadó, nehezen engedő regény után remek "búfelejtőnek" bizonyult, amíg készen nem álltam egy újabb történetre, elterelte a gondolataimat. Nem éppen…

Tovább

Wass Albert: A funtineli boszorkány (1959)

Kerülgettem már egy ideje Wass Albert könyveit, de valahogy eddig még nem tudtam rászánni magam egyikre sem. Talán volt bennem egy kis dac, hogy csak azért sem olvasok olyan szerzőtől, akit ennyire "hájpolnak" bizonyos körökben, aki egy csapásra kötelező olvasmány lett minden "igaz magyar" számára,…

Tovább

Rideg Sándor: Indul a bakterház (1943)

Kis magyar valóság. Ha akarom, könnyfakasztó vígjáték (főleg, ha a belőle készült filmet is felidézem), aminek legendás mondatait a mai napig emlegetjük. Ha viszont úgy akarom, akkor elég elkeserítő képet tár fel a vidéki magyar társadalomról, amiből nem hiányzik a családon belüli erőszak, a…

Tovább

Passuth László: Ravennában temették Rómát (1963)

Passuth ezúttal az ókor és középkor határára kalandozott el, amikor a gót fejedelem, Theodorik életét állította regénye középpontjába. A magyar mondákban "Vasfejű Detre"-ként megjelenő uralkodó igazán különleges történelmi alak, aki hidat vert ókor és középkor, barbár és római, kelet és nyugat…

Tovább

Passuth László: Anselmus (1983)

Passuth utolsó regénye méltó lezárása egy monumentális életpályának. Bár az Anselmus terjedelmében és történelmi keresztmetszetében is szerényebb alkotás, mint az író korábbi munkái, mégsem hiányzik belőle semmi, teljes egészet alkot. A Passuth által annyira kedvelt 17. századi spanyol történelemhez…

Tovább

Szabó Magda: Az ajtó (1987)

Micsoda év volt az 1987-es! Nem elég, hogy e sorok írója világra jött, ráadásul még olyan remekművek is ekkor jelentek meg, mint Winterson-tól a The Passion, Murakamitól a Norwegian Wood, King-től a Tortúra, Faludytól a Pokolbéli víg napjaim, McEwan-tól a The Child in Time, és végül Szabó Magdától…

Tovább

Passuth László: Víz tükrére krónikát írni (1980)

Passuth egyik kései regénye egy általa előszeretettel használt szófordulatot visel címként. Ez beismerése annak, hogy egy igen illékony, bizonytalan korszak felelevenítésére tett kísérletet - és ezúttal sajnos nem járt sikerrel. Ez a könyv nem valódi regény, hanem az események puszta felsorolása,…

Tovább

D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak (2013)

Elképzelni sem tudom, mekkora bátorság kellett ennek a könyvnek a megírásához. Szembe kellett hozzá nézni a feldolgozatlan traumákkal, régi sérelmekkel, a soha nem múló gyásszal. D. Tóth Kriszta ugyanis saját, korán elvesztett édesanyja bőrébe bújva idézi fel az asszony életét: fiatalságát, élete…

Tovább

Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa (1957)

A sokadik Passuth-regény elolvasása után is elcsodálkozom még, hogy mennyire le tud kötni egy 800 oldalas, apró betűs könyv, ami tele van régi, idejétmúlt kifejezésekkel, rengeteg ismeretlen névvel, helyszínnel és úgy általában szembemegy minden mai irodalmi trenddel. Ráadásul míg az eddig olvasott…

Tovább

Jókai Anna: Ne féljetek (1998)

Végre megtört a jég, és egy olyan könyv akadt a kezembe, ami lekötött, elgondolkodtatott és megérintett. Nem is tudtam sokáig húzni a kiolvasását, az oldalak csak peregtek egymás után. Pedig nem volt könnyű olvasmány, hiszen nem voltak benne látványos, akciódús jelenetek, vagy pörgős párbeszédek,…

Tovább

Passuth László: Tört királytükör (1974)

A sorban ez már a tizenötödik regény, amit Passuth Lászlótól olvastam, és bár még mindig nagyra tartom a munkásságát, és élvezettel forgatom műveit, lassan-lassan a gyengéit is észreveszem. Ezúttal Luxemburgi Zsigmond királyunkról és német-római császárról kanyarított egy egész jó, bár az íróhoz…

Tovább

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán (1946)

Szepes Mária nevét eddig csak a gyerekeimnek olvasott Pöttyös Panni könyvekből ismertem, és meglepve fedeztem fel, hogy a termékeny írónő munkásságának ez mennyire kis szelete csupán. Művei közt akadnak versek, fantasztikus regények, forgatókönyvek és ezoterikus munkák is. Fő művének A Vörös…

Tovább

Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937)

Amikor először olvastam ezt a számos nyelvre lefordított, világszínvonalú regényt, nem értettem a kultuszt, a rajongást, ami övezi. Számomra csak egy bosszantó könyv volt egy szerencsétlen flótásról, akinek minden megadatott, mégsem tud neki örülni. Egy nyámnyila férfit láttam, aki végignyavalyogja…

Tovább

Passuth László: A bíborbanszületett (1943)

A történelem-fetisiszta szerző ezúttal egy bevallottan távoli és ismeretlen világba, a 12. századi Bizáncba kalauzol el bennünket. Óriási háttértudást felhalmozva ír a hajdani szuperhatalomról, annak ezer éves történelméből épp azt a korszakot emeli ki, amikor kis hazánkkal is szoros kapcsolatba…

Tovább

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (1989)

Kerülgettem már egy ideje a polcomon türelmesen várakozó kötetet, de nem volt merszem belevágni. Kortárs is, magyar is, szépirodalom is - jaj, mi lesz ebből? Nem volt hangulatom egy agyonbonyolított, művészieskedő, fellegekben járó egó-regényhez. Nagy megkönnyebbülésemre szó sem volt ilyesmiről,…

Tovább

Nyáry Krisztián: Festői szerelmek (2016)

Írók és hétköznapi hősök után most festőművészek magánéletébe kapunk betekintést. Lehet, hogy néhányuknak a nevét sem hallottuk, vagy azon kívül mást nem tudunk róluk, de életüket megismerve annyi tanulságot levonhatunk, hogy egy festő feleségének lenni legalább ugyanakkora áldozattal jár, mint egy…

Tovább

Nyáry Krisztián: Merész magyarok (2015)

Az Igazi hősök című munkája után Nyáry Krisztián ismét rendkívüli magyarokról állított össze egy igényes, ízléses kötetet. Olyan ismert és (itthon) kevésbé ismert emberekről, akiket erkölcsi érzékük mindig a helyes irányba terelt, még ha ez gyakran ellentétes is volt az uralkodó nézetekkel, a…

Tovább

Passuth László: Négy szél Erdélyben (1957)

Ismét elvétettem az olvasási sorrendet, és az idősebb Báthory életéről szóló könyvet hagytam későbbre. A cselekményre ez ugyan nincs hatással, de több utalás is történik a Sárkányfogban a nagy elődre, Báthory Istvánra. Unokaöccse, Báthory Zsigmond valóban csak halvány árnyéka a legendás Mátyás…

Tovább

Vámos Miklós: Apák könyve (2000)

Mostanában csupa kiváló könyv került a karmaim közé, és külön öröm, hogy magyar, sőt, kortárs magyar szerzők művei is vannak köztük - ráadásul nem is lógnak ki a sorból! Vámos mágikus realista családregénye szerintem nyugodtan említhető egy lapon Marquez Száz év magányával vagy Az éjfél gyermekeivel…

Tovább

Nick Thorpe: Sír az út előttem (2018)

Nagyon fontos könyv Nick Thorpe-é, ezért is sajnálom, hogy csak jóval a bemutatott események után olvastam el. A BBC hazánkba települt riportere végigkövette a 2015-2016-os menekültválság eseményeit, Törökországtól Németországig kísérte a hazájukat elhagyni kénytelen szerencsétleneket, akikről…

Tovább

Nyáry Krisztián: Igazi hősök (2015)

Nyáry Krisztián neve mostanra összeforrt az igényes irodalmi bulvárral, a minőségi, hiteles, mégis szórakoztató ismeretterjesztéssel. Figyelme ezúttal az irodalom nagyjai helyett az erkölcs nagyjai felé fordult, 33 olyan embert mutat be, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a sport, a tudomány…

Tovább

Passuth László: Madrigál (1968)

A festészet helyett most a zene kerül előtérbe Carlo Gesualdo életrajzi regényében. A 16. század második felében alkotó művészről emlékezik meg Passuth, ám ezúttal elmarad a varázs, és néha unottan tekintettem fel a könyvből. A legnagyobb probléma maga a központi figura, a zseniális zenész Gesualdo.…

Tovább

Örkény István: Tóték (1964)

Kis magyar abszurd - ezzel a három szóval tökéletesen lehet jellemezni Örkény sokszor idézett, filmvásznon is megelevenített művét. Kicsi, mert terjedelme alig haladja meg a 100 oldalt, ezért egészen rövid idő alatt elolvasható. De kicsi azért is, mert hősei hétköznapi, egyszerű kisemberek, egy apró…

Tovább

Hadas Krisztina: Anyasors (2019)

Anyasors... sokáig ízlelgettem magamban ezt a szót, és arra jutottam, hogy nem tetszik. Nem tudom, hogy Hadas maga választotta-e könyvéhez ezt a címet, vagy a kiadó nyomta-e rá, mindenesetre egyáltalán nem illik a mondanivalójához. Van benne valami megváltoztathatatlan, végleges jelleg és egy nagy…

Tovább

Passuth László: Fekete bársonyban (1946)

A szerző "spanyol trilógiájának" középső részét ugyanolyan történelmi hitelesség és igényes megfogalmazás jellemzi, mint az összes többi kötetét. Sajnos anélkül ugrottam fejest a monumentális regényekbe, hogy előzetes kutakodást végeztem volna (ami általában szándékos, az elvárásokat elkerülendő),…

Tovább
süti beállítások módosítása