"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Italo Calvino: Il castello dei destini incrociati /Az egymást keresztező sorsok kastélya/ (1969)

2024. március 05. - Barbie66

Ezt a rövid kis regényt nem sikerült hamar magam mögött hagyni. Először ugyanis elolvastam eredetiben, olaszul, de nem sokat értettem belőle. Aztán átrágtam magam a fordításon is - és nem lettem sokkal okosabb. Végül rájöttem, hogy nem csak a nyelvi korlátok gátoltak a regény megértésében, hanem a…

Tovább

Pier Paolo Pasolini: Ragazzi di vita /Utcakölykök/ (1955)

Kegyetlenül őszinte történetek Róma kevésbé fényes korszakából - hol van már az ókor dicsősége, a barokk szárnyalása... a háborúk, a diktatúra tombolása elsöpörte mindezt, és ami megmaradt, az csupán a ragyogó színfalak mögött megbújó nyomorúság. Hiába tündököltek az ötvenes évek filmcsillagai az…

Tovább

Alberto Moravia: Il disprezzo /A megvetés/ (1954)

Egy zátonyra futott házasság rövid és tragikus története, egyben egy nagy sikerélmény számomra, hogy eredetiben, olaszul is megértettem legalább a 80%-át, pedig egy lélektani, belső monológokkal tarkított regényről van szó. Nem ismerem a pontos okát, miért élvezem ennyire a mások fejébe,…

Tovább

Italo Calvino: I nostri antenati /Eleink/ (1960)

Igazán kellemes meglepetésként ért most ez a könyv, aminek egy része kötelező olvasmányként már megvolt az egyetemen - persze akkor kedv és idő híján nyűg volt az egész. Most került rá újra sor, és milyen jó, hogy rávettem magam mindhárom kisregény elolvasására! Bár a kötet felét kitevő A famászó…

Tovább

Alberto Moravia: La disubbidienza /Az engedetlenség/ (1948)

Mostanában valahogy megtalálnak az útkeresésről, a társadalmi szerepek lerázásáról szóló könyvek. Updike Rabbit-je és Szerb Antal Mihálya már férfi korukban szembesülnek a dilemmával, amit a társadalmi elvárások és a saját álmaik, személyiségük közti konfliktus okoz - Moravia főhőse, Luca viszont…

Tovább

Primo Levi: Se questo é un uomo /Ember ez?/ (1947)

Egy újabb dupla olvasás, eredetiben, olaszul, és fordításban magyarul is, így aztán duplán fájdalmas volt minden sor. Az eredeti szakmáját tekintve vegyész Primo Levi döbbenetes szociológiai érzékenységgel vetette papírra a náci koncentrációs táborban zsidóként átélt borzalmas élményeit. Az…

Tovább

Italo Calvino: Il sentiero dei nidi di ragno /A pókfészkek ösvénye/ (1947)

Alberto Moravia, Cesare Pavese és Elio Vittorini illusztris társaságához csatlakozva Italo Calvino első regénye is egy neorealista, háborús mű. Természetes, hogy a 40-50-es évek irodalmát meghatározza a II. világháború, és az íróknak az átéltek vagy látottak szolgáltatták a regényeik témáját. Mégis…

Tovább

Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi /A prímszámok magánya/ (2008)

"Mattia és Alice a világ ellen" is lehetne az alcíme a regénynek, ami újabb nyelvi sikerélményt jelentett számomra, ugyanis eredetiben olvastam. Na jó, csaltam egy kicsit, és minden fejezetet először olaszul, aztán magyarul is elolvastam, tehát duplán fogyasztottam el a fizikus végzettségű szerző…

Tovább

Italo Calvino: Le cittá invisibili /Láthatatlan városok/ (1972)

Nem igazán lehet regényként értelmezni Calvino művét, mivel sem története, sem cselekménye, de még igazi szereplői sincsenek. Kublai kán és Marco Polo beszélgetnek városokról - ennyi az értelemmel megragadható a könyvből. A többi - pillanatképek, hangulatok, elillanó benyomások - az…

Tovább

Sztanó László: Taljánok, olaszok, digók (2014)

Egy könyv, amiből megtudhatjuk, milyenek NEM az olaszok. Egy vaskos kötet arról, hogy a történelem során hogyan vélekedtek Itália lakóiról mások, rengeteg forrással megtűzdelve. Ez a sztereotípia-történet finoman szólva is terjengősre sikerült, és egy idő után elég egyoldalúvá is válik: az…

Tovább

Carlo Levi: Cristo si é fermato a Eboli /Ahol a madár se jár/ (1945)

Hosszú idők kemény munkája végre beérett: most először olvastam úgy eredetiben olasz irodalmat, hogy értettem és még élveztem is. A líraibb tájleírásokon kívül szinte teljesen megértettem a cselekményt és a párbeszédeket is, nem csak annyit, hogy valaki csinált valamit valahogyan. Mindezt úgy, hogy…

Tovább

Alessandro Baricco: Oceano mare /Tengeróceán/ (1993)

Több, nyögvenyelősen eredetiben végigrágott klasszikus olasz regény után egy modern darabra esett a választásom, gondolván, hogy a maihoz közelebb álló nyelvezetet könnyebben megértem majd. Baricco-tól már olvastam a Selyem című regényét (magyarul), egy rövid, de tartalmas, olvasmányos könyvre…

Tovább

Giorgio Bassani: Il giardino dei Finzi-Contini /Finzi-Continiék kertje/ (1962)

Voltaképpen semmi különösről nem szólna ez a regény, mint néhány olasz fiatalról, akik barátkoznak, szerelmesek lesznek, tanulnak és keresik a helyüket az életben, ha nem helyeznénk el őket térben és időben - valamint vallásilag. Sajnos a lehető legrosszabbkor, a lehető legrosszabb helyen voltak…

Tovább

Primo Levi: Se non ora, quando? (1982)

Újabb regény a II. világháborúról, a holokausztról, nácikról és zsidókról - vajon hány könyvnek és filmnek adhat még témát ugyanaz a történelmi esemény? Szerintem annyinak, ahány ember életére közvetlen vagy közvetett hatással volt. Ez az emberi ostobaság, becsvágy és kegyetlenség által gerjesztett…

Tovább

Brunella Gasperini: Én és ők (1959)

Az olasz írónő könyve elég nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű, és mint ilyen, rendkívül bátor vállalkozás. Olyan vizekre evez, ahol a legtöbb bestseller bizony zátonyra futna: túl a randikon, együttjáráson, esküvőn, bele egészen 17 évnyi házasság nyílt óceánjára. Itt már nincsenek titkok a másik…

Tovább

Cesare Pavese: La luna e i falò /A hold és a máglyák/ (1950)

Bevallom, hogy a könyv elolvasása kétségbeesett kísérlet volt az olasz nyelvtudásom életben tartására, és mint ilyen, bőven maradtak homályos részek. Folytonos szótárazással nem szerettem volna rontani az olvasmányélményt, ezért néhányszor csak annyit értettem, hogy valaki valamivel csinál valamit…

Tovább

Elio Vittorini: Conversazione in Sicilia /Szicíliai beszélgetés/ (1941)

Mattia Pascal után egy újabb olasz férfi dönt úgy, hogy márpedig neki muszáj elutaznia, és csapot-papot otthagyva rohanni valami ismeretlen cél felé. Nagy kópénak is hihetnénk regényünk főhősét, ám ezúttal másról van szó: levelet kap édesapjától, amiben közli vele, hogy elhagyta édesanyját, így hát…

Tovább

Alberto Moravia: Gli indifferenti /A közönyösök/ (1929)

Az olasz író egyik első regénye mintegy előrevetíti későbbi témáit, ami főként a családi kapcsolatok és a külvilág behatásai körül forognak. Érdekes megfigyelni a párhuzamokat és eltéréseket a jelenlegi és egy későbbi könyve anya-lánya karakterei között. A különbség főként a külső tényezőkben…

Tovább

Luigi Pirandello: Uno, nessuno e centomila /Az ezerarcú ember/ (1926)

A regény főhőse egy újabb gondtalan olasz uracska, aki jó dolgában a makarónis tál fölött a lét nagy kérdéseiről elmélkedik. Mivel egyéb problémája nincs, ezért kreál magának: egy nap a tükörben nézegeti magát, mire a felesége megjegyzi, hogy igen, minden szép és jó, csak az orra ferde egy kissé.…

Tovább

Giovanni Boccaccio: Dekameron (1353)

Meglepően modern világszemlélet jellemzi ezt a 14. századi történetgyűjteményt, ami nem is csoda, hiszen a humanizmus és a reneszánsz bölcsőjéből, Italiából származik. A vicces, szarkasztikus, sőt néhol kimondottan erotikus történetek a földi örömöket hangsúlyozzák az eddig uralkodó szigorú vallásos…

Tovább

Umberto Eco: Il nome della rosa /A rózsa neve/ (1980)

Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, azok a krimik és az egyházi témájú könyvek. A szóban forgó regény egy kolostorban zajló nyomozás története, ráadásul 600 oldalon - az élmény megfizethetetlen. Az, hogy a könyv lassú volt és vontatott, egy rendkívül enyhe és visszafogott jellemzés…

Tovább

Luigi Pirandello: Il fu Mattia Pascal /Mattia Pascal két élete/ (1904)

Életünk egy-egy nehezebb pillanatában biztosan sokunknak eszébe jutott már, milyen egyszerű megoldás lenne, ha fognánk magunkat, kisétálnánk az ajtón és soha nem néznénk vissza. Nem nyomasztana többé a sok kínzó gondolat, és tiszta lappal kezdhetnénk egy boldogabb életet. Pirandello regényében ezzel…

Tovább

Ernest Hemingway: A Farewell to Arms /Búcsú a fegyverektől/ (1929)

Majdnem napra pontosan két éve olvastam Hemingway előző regényét, a Fiestá-t. Bár később íródott, a Búcsú a fegyverektől egy korábbi történelmi időszakban játszódik, az I. világháború idején. Főhősei szintén angol és amerikai állampolgárok, ezúttal viszont nem Francia- vagy Spanyolország a helyszín,…

Tovább

Alberto Moravia: Egy asszony meg a lánya (1957)

Hiába próbálok változatos témákat keresni, mikor olvasnivaló után nézek, megint úgy esett, hogy egyszerre találtam két olyan könyvet, ami a háborúról és annak szörnyűségeiről szól. Talán ebből is látszik, hogy a két világháború mekkora hatással volt a művészetekre (is), és hogyan adott mondanivalót…

Tovább

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: Il gattopardo /A párduc/ (1958)

Különleges kis könyv ez: szerzője egy tudós lelkületű, szicíliai származású herceg, akinek halála után jelent meg egyetlen műve. Lampedusa saját bőrén tapasztalhatta meg az olasz nemességet érzékenyen érintő társadalmi változásokat, ezért regénye akár egy első kézből származó beszámoló is lehetne,…

Tovább
süti beállítások módosítása