"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

J.R.R. Tolkien: The Lord of the Rings /A gyűrűk ura/ (1955)

2011. február 23. - Barbie66

Elérkeztem a legkedvesebb könyvemhez, ezért most objektivitásról szó sem lehet, ezért előre elnézést is kérek - bár ha jól emlékszem, sehol sem ígértem meg, hogy az leszek. Szóval Tolkien hatalmas regény-folyamának hátteréről csak annyit, hogy ezt az egész világot az általa kitalált nyelvek illusztrációjának, kiegészítésének szánta, mivel maga a szerző eredeti foglalkozását tekintve nyelvész. (Ha ilyen történetek lettek volna a hangtan vagy mondattan könyveimben...). Ez az egész csak hobbi volt számára, mégis rendkívül aprólékosan kidolgozott, színes és magával ragadó világot teremtett. A trilógiát két történet is megelőzi, az egyik a közvetlen előzményeket meséli el (A babó), a másik (A szilmarilok) pedig egy teljesen új perspektívából közelíti meg A gyűrűk ura cselekményét: Tolkien világának teremtéstörténetében csak rövid epizód Frodó és társainak kalandja. Sok kritikus próbálja egyfajta II. világháború-allegóriának felfogni a művet, ám szerintem ennél azért sokkal többről van szó. Nyilván nem lehet kizárni az események Tolkienre gyakorolt hatását, de akkor sem lehet a Szauron=Hitler képletre felhúzni mindent. Akkor mégis miről szól? A jó győzelméről a rossz felett, az összefogás, a barátság erejéről és persze a hűségről. Lehet fanyalogni, hogy ezek túl banális, túl elcsépelt értékek, fogalmak, de még ebben a ronda világban is szükségünk van mesékre, melyekből erőt lehet meríteni. Ezzel magyarázható a regény máig tartó népszerűsége - egyfelől. Másrészt ott van Peter Jackson nagyszerű filmje, mely az egyetlen, ami egy lapon említhető a feldolgozás alapját nyújtó könyvvel. A film tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, sőt, képi világával, zenéjével még hozzá is tud tenni. Na jó, ha nagyon megerőltetem magam, azért tudok negatívumot is mondani a trilógiával kapcsolatban, mégpedig azt, hogy nekem kicsit túl sok benne a férfi szereplő, hiányzik a női oldal, a női világszemlélet és energia. Valószínű ezért lett egy kicsit egyoldalúan "töris", az eseményekre és kevésbé a mögöttes érzelmekre fókuszáló az egész könyv. Na de azt nem lehet állítani, hogy sokkal több férfi rajongója lenne, mint női... És mielőtt elfelejtem, essék külön szó a magyar fordításról is: Göncz Árpád munkája nélkül a magyar változat nem lenne az, ami - hihetetlenek a nyelvi leleményei!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr252685831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.