"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Niccolo Ammaniti: Ti prendo e ti porto via /Magammal viszlek/ (1999)

2012. június 24. - Barbie66

ti prendo e ti porto via.jpgAz olasz szerzőtől a második könyvet olvasom, és elég egyértelműen kezd kirajzolódni a fő érdeklődési köre: a felnőttek és a gyerekek világának összeütközése, az ártatlanság elvesztése. Egyik főhősünk egy félénk, visszahúzódó fiú, akinek sem a boldog család, sem a barátság nem adatik meg. Az iskolában üldözik, otthon pedig az apja tartja rettegésben. Egyetlen támasza a "barátnője", Gloria, aki szinte mindenben tökéletes ellentéte. Pietro-nak minden vágya, hogy gimnáziumba járhasson, azonban a sors igazságtalansága, a véletlenek katasztrofális összjátéka miatt végül javítóintézetben köt ki. Hogy milyen események, döntések juttatnak el egy szorgalmas, törekvő fiút idáig, az egy rendkívül izgalmas, de szomorú folyamat is egyben.

Na de essék szó a könyv másik főhőséről, Graziano-ról is, aki egy 40-es éveiben járó "latin lover". Egy kihidrogénezett hajú flamenco-gitáros, akinek legnagyobb teljesítménye életében, hogy egy nyáron 300 nő "akadt a horgára". Az ő története is rendkívül tanulságos, hiszen megtudhatjuk, milyen is az élet egy gyönyörű, törekvő színésznőcske mellett, aki az első producer hívására faképnél hagy bárkit. Graziano azonban sajnos nem tanulja meg a leckét, nem tud elszakadni régi életétől, ám ennek már nem csak ő látja kárát. niccolo ammaniti 2.jpg

A két szálon futó cselekmény több helyen is kihat egymásra, míg végül a tragikus végkifejletben kapcsolódnak össze. Eközben megismerhetünk számos mellékszereplőt, akik mind-mind gondosan kidolgozott karakterek, a megfelelő háttérrel és motivációkkal. Ezek az epizódok azonban csak megerősítik a könyvnek azt az üzenetét, hogy az élet mennyire igazságtalanul osztogatja a boldoságot, a sikereket azoknak, akik talán meg sem érdemlik. 

Mindezekhez társul még az olasz életképek utánozhatatlan hangulata, a perzselő napsütés, a tenger morajlása és a mama főztjének utánozhatatlan íze... meg persze az olasz nyelv, amit legszívesebben hangosan olvasna fel az ember... 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr294607521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása