Mint a könyv címéből is látszik, Ábel otthagyja a rengeteget és az ismerős tájakat, hogy utazgasson és világot lásson. Két hű társa, Bolha, a kutya, és a furfangos észjárás azonban most is vele tartanak, és minden szorult helyzetből kimentik.
Utazása során főhősünk sokat lát, hall, tapasztal, és ezekből az élményekből rengeteget tanul az emberekről és úgy általában a világról. Vannak, akik jó szándékkal közelednek felé, vannak, akik megpróbálják átverni és kihasználni, de Ábel mindenkivel a maga érdemei szerint bánik (el). Sokszor bizony a szerencsének köszönheti, hogy nem keveredik nagyobb bajba, de minden helyzetből sikerül győztesen (vagy legalábbis minimális veszteséggel ) kiverekednie magát.
Mindezeket az izgalmakat olyan eredeti és élvezetes stílusban tárja elénk Tamási, ami valóban magával ragadó, és sokszor mosolyra fakasztó. Ábel ártatlansága, nagylelkűsége ugyancsak szeretetreméltó, és jellembeli fejlődését figyelemmel kísérve egyre kíváncsiabban várom sorsának újabb fordulatait, küldetésének sikerét és végkimenetelét.