"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (1942)

2013. február 03. - Barbie66

a gyertyák csonkig égnek 2.jpgElső könyvem Máraitól - bár óva intettek attól, hogy ezzel kezdjem, mégsem bántam meg, hiszen fiatalként is tanulságos lehet két idős ember találkozása és múltidézése. Nyilván nem számíthatunk pörgős eseményáradatra, akciódús jelenetekre vagy szenvedélytől fűtött párbeszédekre - a hosszú évek leszűrik, finomítják a fiatalkor történéseit. Ez a finomítás azonban nem tompítást jelent, sőt: a fájdalom, a rossz érzések inkább élesebbek lesznek, a gyertyák csonkig égnek.jpgahogy a múló évek felgyülemlő tapasztalatával egyre pontosabban értjük, mi is történt velünk és szeretteinkkel. Minden kimondott szó, elkapott pillantás új értelmet nyer, és lassan összeáll a kegyetlen kép - egy barátság, egy szerelem és egy árulás története.

A fő kérdés azonban, hogy ki is árult el kit? A legjobb barát a boldog férjet? A feleség hű társát? márai sándor.jpgA szerető a mindent feláldozó asszonyt? Olyan, mintha egy kritikus pillanatban minden "megfagyott" volna, és nem jött volna el a végkifejlet. Ebben a köztes állapotban élt le 3 ember hosszabb-rövidebb időt, hogy végül az egykori két jóbarát ismét találkozzon egy utolsó számvetésre. Negyven év távlatából, a halál küszöbén azonban van-e még értelme bármiféle követelésnek vagy bocsánatkérésnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr675060050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása