A maga idejében botrányosnak számító alkotás ma már alig üti meg az ingerküszöböt: annyira hozzászoktunk már a szex és az erőszak nyílt ábrázolásához, hogy a főszereplők ügyetlenkedése mai szemmel inkább humorosnak tűnik. Amit mégis megrendítőnek találtam, az a közvetlenség, ami annyira közel hozza az eseményeket, hogy úgy érezzük, ezt mi is meg tudnánk tenni, ez velünk is megtörténhetne. Hiszen kinek nem volt már olyan érzése, hogy annyira elege van valakiből, hogy legszívesebben megölné? Mekkora a távolság a gondolat és a tett között? Mi hiányzott hozzá, hogy valósággá váljon? 

A regényben a két főszereplő talán egymásból meríti a bátorságot, a szerelem illúziója adja az erőt borzalmas tettükhöz. Amire azonban nem számítanak, hogy érzelmeken alapuló, teljesen irracionális elgondolásukat a jog és a törvény vaslogikája mentén ítélik majd meg. A két kisember hamar eltéved az ügyvédek, ügyészek és bírók által létrehozott útvesztőben, ahol könnyűszerrel játsszák ki őket egymás ellen. Hiába hiszik azt, hogy megmenekültek, a postás mindig kétszer csenget, vagyis a sors előbb-utóbb megtorolja bűntettüket.