Hiába a kíváncsiság, a várakozás, a könyvet olvasva az a kellemetlen érzésem támadt, hogy az írónőnek eszébe jutott egy zseniális, különleges ötlet, majd nem tudott mit kezdeni vele. Nagyszerű mű is születhetett volna a lányról, aki az ételek ízén keresztül megismeri az azokat elkészítő emberek érzéseit, és bátyjáról, aki meg nem értett zseniként szép lassan bútorrá válik. A mágikus realizmus kellékeit felhasználva, Bender egy hétköznapi amerikai család életét mutatná be, de valahogy kifolyik az ujjai közt a történet. Hiányzik a mélység, a mondanivaló, és a sekélyesség miatt nehéz komolyan venni a könyvet, és a főszereplők különleges képességeit. 

Ha a könyv végére eljutottunk volna valahová, vagy ha a szereplők árnyaltabbak lettek volna, vagy ha értelmet nyertek volna a mágikus elemek, ez egy remek regény lenne. De sajnos túl sok a "volna", így a könyv, miként a szereplők élete is, csupán egy elszalasztott lehetőség.