"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Lionel Shriver: We need to talk about Kevin /Beszélnünk kell Kevinről/ (2003)

2016. január 11. - Barbie66

Mowe_need_to_talk_about_kevin.jpgst nem arról a Kevinről lesz szó, aki nélkül, mint tudjuk, nincs karácsony. Ez a Kevin nem csintalankodott ártatlanul a nyilvánvalóan agyalágyult betörőkkel, hanem fogott egy számszeríjat, lelőtte a húgát, az apját, majd besétált az iskolájába, és megölt még néhány gyereket és tanárt.

De hogyan jutott idáig? Az emberek többsége az iskolai mészárlások (micsoda szörnyű szókapcsolat) hallatán nagyon hamar ahhoz a kérdéshez érkezik, amitől Kevin anyja mindig is rettegett: ki a felelős? Kiskorú lévén az első számú jelölt mindig az anya. De valóban rajta múlik minden? Shriver regénye olyan mélységekbe ránt le tabudöntögető kérdéseivel, ahol muszáj elengednünk legalapvetőbb erkölcsi pilléreinket. Hiszen ha feltételezzük, hogy egy ember személyiségét nem csak a családja, a neveltetése, a környezete határozza meg, akkor a következő logikus gondolat az lesz, hogy vannak emberek, akik eleve gonosznak, rossznak születnek. Ez a következtetés önmagában is borzalmas, ám nem az egyetlen, amit a könyv felvezet.

A másik, lelionel-shriver.jpggalább ennyire kegyetlen tény, hogy Kevin nem szereti az anyját. Ezt még úgy-ahogy el tudjuk fogadni, hallottunk már ilyen eseteket. Na de hogy Eva sem szereti a fiát? Itt omlik le egy újabb, bombabiztosnak hitt társadalmi konstrukció: nem minden szülő képes szeretni a gyerekét. Az "ösztönös" kapocs, a biológiai kötelék tehát nem jelent automatikus érzelmi kötődést? Meglehet. Mint ahogy az is lehetséges, hogy nem mindenkiből válik jó szülő. Az írónőt sokan vádolták azzal, hogy gyermekvállalás-ellenes, de közülük csak kevesen olvasták el a regényét, és még kevesebben értewe_need_to_talk_about_kevin2.jpgtték meg az üzenetét. A gyermekáldás egy lehetőség, de attól még, hogy megvannak hozzá a biológiai alapjaink, nem kötelező szülővé válni. Ahogy keze és szeme is mindenkinek van, mégsem lesz mindenkiből festőművész.

Shriver azt mutatja meg, mi történik egy olyan nővel és gyermekével, aki a párja és a társadalom nyomására válik anyává, és aki hiába várja az ösztönös válaszokat, azok nem jönnek. Hogyan éli meg az anyasághoz kapcsolódó szerepelvárások folytonos kudarcát, hogyan próbálja meg mégis fenntartani a boldog család látszatát - és végül hogyan nézi végig, ahogy élete darabjaira hullik.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr218263006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása