"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

Paulo Coelho: By the River Piedra I sat down and wept /A Piedra folyó partján ültem és sírtam/ (1994)

2016. március 19. - Barbie66

A spirby_the_river_piedra_i_sat_down_and_wept.jpgitualitás és az életbölcsességek megmondóembere ismét lerakott elénk egy tipikus szerelmi történetet, amit nyakon öntött egy jó adag misztikus maszlaggal. Kevés közhelyesebb történet létezik, mint a gyerekkori barátok újra egymásra találásáról szólók, és az sem segít sokat a regényen, hogy egyik szereplőt sem lehet túlságosan megkedvelni. Bábok ők, akik segítségével Coelho előadhatja életről, szerelemről és vallásról alkotott nézeteit, melyek annyira általánosak, hogy bárki a magáénak érezheti azokat. Az író egyszerre akar szólni mindenkihez, de így végül senkit sem ér el igazán.

Ezek aby_the_river_piedra_i_sat_down_and_wept_2.jpg sekélyes és semmitmondó bölcsességek aztán olyan megmosolyogtató sorokkal párosulnak, amik egy "vidámvasárnapos" krisnás házaló könyvecskéjének is díszére válnának. "A lelkemet megfürösztöttem az istenségben", vagy "A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk és elinduljunk az álmaink után" jellegű mondatok belőlem olyan mértékű ellenérzést váltanak ki, hogy az esetleg értelmesebb gondolatokat sem tudom már elfogadni a szerzőtől. Természetesen megértem azokat is, akik szeretik Coelho-t, hiszen a mai világunkban szükség van az ilyen "készen kapott" útmutatásra, lelki elemózsiára, mivel sajnos nincs idő arra, hogy egy esetleg burkoltabb mondanivalót hámozgassunk a sorok közül. 

paulo_coelho_4.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr488498274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.