"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Margaret Mitchell: Gone with the wind /Elfújta a szél/ (1936)

2011. április 20. - Barbie66

Egyik nagy kedvencemmé vált ez a regény, pedig először tartottam tőle, hogy egy merő nyálas borzalom lesz, szirupos-csöpögős jelenetekkel és végtelenül egyszerű karakterekkel. Nos, még ha ennek az első fele be is igazolódott, több ok miatt is felül tudtam ezen kerekedni. Az első mindjárt a főhős, Scarlett figurája: rendkívül szerethető vagy gyűlölhető, de mindenképpen kivált valamilyen érzelmet az olvasóból, mert nem tökéletes, nem szent, de nem is velejéig romlott - ezért nagyon könnyű vele azonosulni, együttérezni vele. A másik ok, amiért szeretem, az a történelmi kontextus: angol szakosként sokat tanultam amerikai történelmet, de azért ilyen körítésben olvasni a polgárháború eseményeiről mégiscsak sokkal szórakoztatóbb, mindamellett kitűnő illusztrációja is a száraz történelmi adatoknak, hiszen emberi sorsokat is megismerhetünk. Kiderül, hogy a csúnya, rossz, rabszolgatartó Dél sem mindig kegyetlen és elnyomó, hanem igenis emberi kapcsolatokat ápolnak a rabszolgákkal, mi több, ők is szeretik gazdáikat. (Az idilli kép árnyalásához - a fehér ember szemszögéből - azért érdemes elolvasni a Tamás bátya kunyhóját is.) Az egyetlen, csalódást okozó motívum Scarlett és Rhett félresikerült kapcsolata: két összeillőbb embert nem is lehetne találni, mégis makacsságuk miatt mindig félreértik a másikat, így a várva-várt happy end elmarad...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr142841863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása