"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Charles Dickens: David Copperfield /Copperfield Dávid/ (1850)

2018. április 15. - Barbie66

david_copperfield.jpgA szerző eddig legjobban sikerült műve, végre megtalálni látszik az egyensúlyt az egyéni sorsok leírása és a társadalomkritika, vagy a realizmus és romantika között. Azért még így is időigényes az olvasása, a körülményes, nagyon angolos nyelvezet, a rengeteg szereplő állandó agymunkára késztet. Szerencsére van egy központi karakterünk, akire fókuszálhatunk, és aki végre viszonylag szerethető. A körülötte megforduló mellékszereplők (ahogy a való életben is) aszerint kategorizálhatók, hogy életének mely pontján találkozott velük. Ennek megfelelően vannak családtagok, gyerekkori barátok, iskolatársak, munkatársak, stb. A könyv első felében mégis néha azon kaptam magam, hogy az adott jelenetben szereplő neveket próbálom felidézni. Később rendeződik a helyzet, letisztul, hogy ki kihez tartozik, kivel milyen a főhős viszonya, Dickens is szép sorban varrja el a szereplők szálait, így mindenki sorsa megoldódik (érdemei szerint), nem maradnak nyitott kérdések.

Az író ezúttal valóban a személyes kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy társadalmi problémákat üres karakterekkel illusztráljon. Sikerült olyan szereplőket alkotnia, akik egy idő után könnyen felismerhetők stílusukról, szófordulataikról, viselkedésükről. Bár egy modern regényhez képest rendkívül idealista és igazságosztó, a kor követelményeinek, moralitásának tökéletesen megfelelt. A viktoriánus értékek mentén osztogatott "jó" és "rossz" besorolás szigorú rendet vág a szereplők közé, egyedül David naivitása miatt kerülnek át egyik kosárból a másikba. A fiatal főhős jóhiszeműsége egyébként nagyon bosszantó, később persze jobb emberismerővé válik ő is. A "bukott lány" motívuma többször is felbukkan az események között, meglepő és nagyon szimpatikus módon az erkölcsi igazságszolgáltatás nem csak a lányt, hanem a megszöktetőjét is utoléri. david_copperfield2.jpg

Realizmus és romantika élesen elkülönülnek a regényben. Vannak olyan fejezetek, amik szinte kizárólag a mindennapi élet nehézségeiről (háztartás, munka, pénzügyek), üzleti tranzakciókról vagy jogi ügyletekről szólnak, kimerítő részletességgel taglalva azok fontosságát - a cselekmény szempontjából néhány tényleg jelentősséggel bír. Aztán snitt, a következő részben már a viharos tengeren hánykolódó hajó képe jelenik meg, vagy éppen túláradó érzelmekkel kell szembesülnünk. Való igaz, könnyekből nincs hiány, legyenek azok szomorúak vagy örömteliek. Végül aztán mindenki elnyeri méltó jutalmát, főhősünk megannyi hányattatás után megállapodott, boldog házas emberként élhet.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr5913835708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása