Azt hiszem most hosszú ideig ez volt az utolsó Coelho-könyv, amit olvasni fogok. Egyszerűen kínszenvedés még azt a 200 oldalt is végigvergődni, annyira semmitmondó és közhelyes az egész. Értem én, hogy Coelho spirituális nézeteinek kinyilatkoztatására ír regényeket, de legalább a látszatot fenntarthatná egy alibi-cselekménnyel és hiteles karakterekkel. Ilyesmiről szó sincs, egy misztikus közhelygyűjteményt kapunk csupán, amiben Drakulától a görög mitológián át az arab hitvilágig felbukkan minden. Az egész egy nagy spirituális katyvasz, ám nélkülöz minden mélységet.

Aztán az is elképzelhető, hogy később még fogékony leszek az ilyen jellegű írásokra, majd ha az "ifjúkori" cinizmust felváltja az érettebb, bölcsebb világszemlélet - vagy ha az idő annyira megszépíti az emlékeket Coelho-ról, hogy képes leszek újra elővenni a könyveit.