Azt hiszem rájöttem a Dickens-regények titkára: az embernek megfelelő hangulatban kell őket olvasnia. Ugyanis a hosszú, tekervényes eszmefuttatásokra és gondolatmenetekre bizony rá kell szánni az időt és az energiát. Nem úgy van ám, hogy csak úgy peregnek a lapok (vagyis egy idő után mégis), a cselekmény pedig nyílegyenesen és szélsebesen halad a végkifejlet felé - épp ellenkezőleg, rengeteg (látszólag) felesleges kitérőn, leíráson és cselekményszálon kell végigrágnunk magunkat. Ez a "végigrágás" is hozzáállás kérdése persze, hiszen ha kellően le tudunk lassulni és kizárni a külvilágot, a bosszantó mellékvágányokat és véget nem érő körmondatokat elkezdjük élvezni és meglátjuk bennük a szépséget, az esztétikai értéket.

Mindemellett a regény az író tipikus alkotásai közé tartozik, vagyis egy nehéz sorsú fiatalember boldogulását követi nyomon, miközben számos társadalmi réteg képviselteti magát egy-egy jellegzetes karakterben. Viszonylag egyszerű a képlet, vannak a jók és a rosszak, nincs átjárás a két csoport között, nincs jellemfejlődés - van viszont megérdemelt jutalom, jó és rossz is részesül az írói igazságszolgáltatásból. Kissé álszent módon osztogatja Dickens a kegyeit, hiszen miközben a "főgonoszt" elítéli fösvénységéért és folytonos pénzhajszolásáért, addig az idealizált főhős "happy end"-je akkor teljes, mikor jelentős vagyonra is szert tesz a boldog házassággal. 

A sablonos karaktereken túl Dickens ismét nem fukarkodik a túláradó érzelmek megjelenítésével, szinte minden jelenetben könnyek hullanak, az örömtől vagy bánattól, a hölgyek ájuldoznak, a férfiak nagy szavakkal esküdöznek. Az érzelmek szóbeli közlésén túl azonban nemigen merészkednek, az angol szemérem it meghúzza a határvonalat: testi érintkezésről (legyen az csak egy csók) szó sem lehet, helyette lesütött szemek és piruló orcák árulkodnak a mélyben tomboló viharról.

Ha elengedjük a korszak ízléséből fakadó ellentmondásokat és furcsaságokat, az alaptörténet kellően csavaros és izgalmas ahhoz, hogy egy kellemes olvasmányélményt szerezzen annak, aki nem sajnálja rá az időt.