"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Zadie Smith: White Teeth /Fehér fogak/ (2000)

2019. június 06. - Barbie66

white_teeth.jpgAz "ezredforduló sikerkönyvének" kikiáltott, debütáló regény sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nyilván nem akkora csalódás, mint például az Alkonyat vagy A szürke ötven árnyalata könyvek, de én egy női Rushdie-t, egy friss hangot vártam, és helyette kaptam egy multikulti trenden lovagoló, "sokat markol, keveset fog" könyvet. Van benne családtörténet, kultúrák találkozása, történelem, világnézetek ütközése, vallás, filozófia... és még rengeteg minden, pedig a kevesebb ezúttal tényleg több lenne. Pont azokra a témákra nem jut elég figyelem, amikben újat tudna mutatni Smith. Az észak-Londonban élő, második generációs ázsiai bevándorlók identitásválságát remekül dolgozza fel, sokat hozzátesz az ilyen csoportok lelki folyamatainak megértéséhez. Amikor a zavargásokat, merényleteket látva értetlenkedünk, hogy "de hiszen ők már ott születtek, mi bajuk lehet?", nem gondolunk a sok apró mozzanatra, ami a bevándorlók gyerekeit elkíséri felnőtté válásuk során. Míg szüleik emlékeznek eredeti otthonukra, tudatában vannak annak, hogy egy idegen országba költöztek, addig gyerekeik már itt születtek, nem ismernek másik otthont, mégis idegenül érzik magukat. Máshogy beszélnek, máshogy néznek ki, mint a többségi társadalom tagjai, mégis ugyanazoknak az elvárásoknak kellene megfelelniük. A sötét bőrű, afrofrizurás lányok szőke, egyenes hajról meg kék szemekről ábrándoznak, hiszen ez az uralkodó szépségideál. A fiúkat kinevetik hagyományos viseletük miatt, szüleik pedig sopánkodnak, hogy gyermekük elveszti kulturális gyökereit. A bevándorlók egész léte egy folyamatos egyensúlyozás a beilleszkedés és az identitás megőrzése között, ami különösen kamaszkorban jár súlyos következményekkel. Az amúgy is önmagukat kereső fiatalok gyakran szélsőséges megoldásokat választanak, gyökereik után kutatva radikális csoportokhoz csatlakoznak, vagy éppen szüleikkel szembefordulva teljesen szakítanak hagyományaikkal.zadie_smith.jpg

Számomra ennyi éppen elég is lett volna egy jó könyvhöz, de Smith nem érte be ennyivel, és sajnos a regény a második felében veszít lendületéből, a végére pedig teljesen kimerül. A humoros, játékos nyelvezet egy ideig még segít dolgon, és sodorja magával az olvasót, de a végkifejlet egyértelmű csalódás.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr8514882436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása