"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! (2002)

2019. június 19. - Barbie66

allitsatok_meg_terezanyut.jpgMár a könyv körülbelül negyedénél elkezdtek viszketni az ujjaim, hogy micsoda savazós, vitriolos kritikát fogok én írni erről a majd' húsz éves bestselleről. Gondolatban már pörögtek a jelzők: sablonos, felszínes, sekélyes, logikátlan... aztán ahogy fogytak a lapok, a káröröm helyét átvette a sajnálat és a szomorúság. Biztos én is "Terézanyus" hangulatba kerültem, hirtelen sok mindenkit szánni kezdtem: a főszereplőt, Kéki Katát, aki állandó önigazolást vár minden jöttment pasitól, miközben az ezredfordulós fiatal generáció minden megpróbáltatását nyomon követhetjük a sorsán keresztül. A szocializmusban nevelkedett, azóta masszívan kapitalista multicégek felsővezetői és a 20-30 éveikben járó, jól képzett, ambíciózus álláskeresők/munkavállalók elvárásai közt feszülő ellentét azonban kiaknázatlan poénforrás maradt.

Sajnáltam az írónőt, akinek ott volt a lehetőség a kezében, hogy a nyugaton már olyan népszerű szingli kultúrát nálunk is meghonosítsa, legalábbis az irodalomban. Szellemes, vicces társadalmi látlelet helyett azonban egy alapvető történetvezetési hibáktól hemzsegő írást kapunk, ahol néha még abban sem voltam biztos, hogy ez most egy összefüggő történet-e, vagy csak lazán összekapcsolódó epizódokat olvasok. Szereplők jöttek-mentek mindenféle felvezetés nélkül, egymásnak ellentmondó tények derültek ki főhősünk múltjáról, családjáról... egyszóval a cselekményt elég trehány módon kezelte Rácz Zsuzsa. Ha ehhez mondjuk egyedi stílus tartozott volna, még elnézhető lenne a dolog, de az írás minősége is rendkívül hullámzó volt. Néhány irodalminak mondható részt leszámítva indokolatlan trágárság zavarta meg a történet követéséhez szükséges koncentrációt.racz_zsuzsa.png

A legjobban azonban magamat és olvasótársaimat sajnáltam, akiknek ezzel a magyar "keribredsó" meg "bridzsitdzsónsz" utánzattal próbálták kiszúrni a szemét. Na nem mintha a Szex és New York egy szépirodalmi remekmű, vagy csupán egy jó könyv lenne, korántsem. De a nyugati trendek majmolásának miért kell szükségszerűen gagyinak lennie? Miért nem lehet a szingli-hullámot kecsesen, stílusosan meglovagolni, ahelyett, hogy csak átcsapna a fejünk felett?

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr4214902036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása