Így karácsony táján jó néha elővenni egy kedves kis gyerekkönyvet... amiben emberevő óriások rabolnak el kisfiúkat és kislányokat az ágyukból az éjszaka közepén, hogy aztán szépen befalják őket. Dahl klasszikusa gyerekszemmel olvasva néhol bizony kissé félelmetesnek tűnik, ezért nagyon fiatal olvasóknak biztos nem ajánlanám, bár ha jól belegondolunk, minden mese tartalmaz horror-elemeket.

Ezt leszámítva pedig egy valóban kedves, humoros történet kerekedik ki egy árva kislány és egy (a többiekhez képest) apró termetű, vegetáriánus óriás kalandjaiból. Mindketten magányosak, mindketten vágynak a szeretetre, és mindketten sokat tanulnak a másiktól. Egymásból bátorságot merítve szembeszállnak a rettegett óriásokkal is.

Míg a nagyobb gyerekeket a kalandos cselekmény kötheti le, addig a felnőtteket Dahl utánozhatatlan humora és nyelvi leleményei szórakoztathatják. Egy viszonylag egyszerű történetet annyi fantáziával önt nyakon, hogy nyomát sem leljük a megszokott mese-kliséknek. Számos remek ötlet nyűgöz le kisebb és nagyobb olvasót egyaránt: az álmok elkapása és módosítgatása, a lefelé szálló buborékok az üdítőben (ami ezáltal nem böfögtet, hanem egy teljesen más irányba fejti ki hatását) és még sok más, hasonlóan kreatív elem rántja ki a könyvet a mesék jól megszokott világából.

Az pedig, hogy sikerült még az angol királynőt is szimpatikusnak lefesteni a történetben, hatalmas írói bravúr.