"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

Dallos Sándor: A nap szerelmese/Aranyecset (1957-1958)

2020. március 12. - Barbie66

a_nap_szerelmese.jpgAz a röppenés, amit úgy vártam, tulajdonképpen meg sem született, csak az én képzeletemben. Így hát egy képzeletbeli röppenés haldoklik most a gyulai ágyamon, és lassan kihűl. És látod, így maradnak el az embertől lassan mindazok a dolgok, amelyeket apróságoknak szokás nevezni, pedig egy egész világ van bennük. A tegnap és a tegnapelőtt, ahogy te mondod. De azt is mondhatnám, hogy a szerelem igazi hamva és szépsége maga.aranyecset.jpg

Ilyen és ehhez hasonló csodálatos sorokkal van tele Dallos Sándor Munkácsy Mihályról írt életrajzi regénye, ami valójában a szerző egyetlen ismertebb alkotása. "Munkácsy Mihály regényes élete" az alcíme, ami egyszerre utal a festőóriás mélységek és magasságok közt csapongó sorsára, valamint a tárgyilagosság háttérbe szorulására a kötetben. Az "egykönyves" Dallos voltaképpen egy rajongói regényt írt, amiben Munkácsy életútját jócskán kiszínezve és idealizálva jeleníti meg. Valószínűleg az olvasmányosság kedvéért is tette ezt, hiszen a békéscsabai aszalossegédből ünnepelt párizsi festővé váló művész története már önmagában, mindenfajta szépítés nélkül is lenyűgöző. Dallos már-már bálványozza Munkácsyt, és szinte istenként ír róla: azon túl, hogy zseniálisan tud festeni, még elképesztően vonzó is, aki bármelyik nőt megkaphatja, ráadásul nagyvonalú, gyors észjárású, jó táncos, és még ki tudja mi mindenre képes ez az egekig magasztalt férfiú. "Miska" tömjénezése közben azért a sorok közül kiolvashatjuk azt is, hogy egy makacs, hirtelen haragú és büszke emberről van szó, aki egy rosszul elsült mondat miatt képes minden kapcsolatot örökre megszakítani valakivel.dallos_sandor.jpg

A regény különleges egyvelegét adja a művészeti elemzéseknek és a romantikus vagy éppen tragikus eseményeknek, egészen hihetően képezi le, hogy a magánéletének fordulatai hogyan vezethették Munkácsyt egy-egy képe megalkotásához. Rengeteg érdekes részlet tárul fel előttünk a festők mindennapjairól, az alkotói válság nehézségeiről, a megélhetés szorító gondjairól vagy éppen a világhírrel járó helyzetek feldolgozásáról. Valóban hihetetlen érzés lehetett egy egyszerű magyar asztalossegédként fogadni a francia, osztrák vagy éppen amerikai vezetők gratulációit, megélni, hogy az az alkotás, amin évekig dolgozott, milyen hatást vált ki emberek százezreiből. Persze Munkácsy keményen megdolgozott a sikerért, ami nem is jött könnyen, így az elismertséget talán jól megérdemelt jutalomként kezelte - ám az is valószínű, hogy egyszerű, ismeretlen festőként is ugyanolyan boldog lett volna, ahogy azt sokszor ki is fejtette. A szédületes tehetség mellé viszont egy viszontagságos, tragikus fordulatokkal teli életút párosult, óriási, végletes érzelmekkel, és a boldog, nyugodt beteljesülésre való hiábavaló várakozással.munkacsy_mihaly.jpg

Dallos Sándor kétrészes regénye a kissé túlzó rajongást leszámítva lebilincselő olvasmány, ami csodás leírásaival rögtön kedvet csinál ahhoz, hogy kinyissunk egy Munkácsy-albumot. Egyszerre nyújt irodalmi és képzőművészeti élményt, ám épp az igényesen megírt szöveg miatt tűnnek fel a kiadás bosszantó helyesírási hibái és elütései. Kár, hogy az ország legismertebb festőjéről szóló könyv ugyanolyan hányaveti módon lett megszerkesztve, mint ahogy a Mester egyetlen Magyarországnak szánt képével bántak.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr1315516716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.