10 éves a litfan
A blogom régebbi bejegyzései közt böngészve meglepve vettem észre, hogy a legelső könyvelemzést bizony még 2010-ben írtam! Ez a 10 év rengeteg változást hozott az életembe, de a könyvek és a róluk írt kritikák biztos pontként mindig megmaradtak nekem. Voltak (olvasás szempontjából) aktív és kevésbé haladós időszakok, de a kitűzött cél, az 1001 db könyv elolvasása lassan, de biztosan közeledik.
Ezt a szép kerek évfordulót megünneplendő, idén minden hónapban összeállítok egy tematikus top 10-es listát az eddigi olvasmányaimból. Nyilván (ahogy eddig is) minden esetben egy teljesen szubjektív, csakis a saját ízlésemet tükröző rangsorról lesz majd szó, aminek a célja a visszatekintés, az összegzés és az esetleg feledésbe merült könyvek felidézése.
Június - filmfeldolgozások
A nyári szünidő beköszöntével több idő juthat filmnézésre is, innen jött az ötlet, hogy ebben a hónapban a blogon szereplő könyvekből készült filmfeldolgozásokat rangsoroljam. Nem szeretnék a filmesztéta szerepében tetszelegni (ahogy az irodalomáréban sem), csupán "fogyasztóként" vizsgálom a két teljesen eltérő médium, könyv és film viszonyát. Amit elsőként le lehet szűrni tanulságként, az az, hogy nem lehet a kettőt összehasonlítani: más eszközökkel dolgoznak, más érzékszerveinkre hatnak, máshol vannak a hangsúlyok. A célom nem is az volt, hogy a könyv és a belőle készült film közül válasszam ki a jobbat (bár nekem általában a könyves változat tetszik), hanem a filmadaptációkat mérjem össze. Az összehasonlítás alapja az volt, hogy a film mennyire tudott hű maradni a könyvhöz, filmes eszközökkel mennyire tudta visszaadni a könyv mondanivalóját és hangulatát. Rendkívül bosszantó és kiábrándító, ha egy jó könyvből nem készül jó film, ha elveszíti a varázsát, vagy ha - ó, borzalom! - átírják a történetet. Sajnos bőven akad példa erre is, ahogy a listából majd kiderül.
10. Corelli kapitány mandolinja
Utolsó helyre került a Louis de Bernieres remek kis könyvéből készült film, ami tipikus példája annak, hogyan lehet tönkretenni egy összetett, mégis kiegyensúlyozott, magával ragadó történetet. Illetve a "tönkretenni" talán nem is a legmegfelelőbb kifejezés, inkább az történt, hogy egy faék egyszerűségű romantikus filmmé silányították. Eltűnt a történelmi mélység, a keserédes hangulat. De a filmen legalább nem csak lelki szemeinkkel láthatjuk a csodás Kefalónia szigetét.
9. Trónok harca
Annyian és annyiszor fejtegették már, hogy mennyire méltatlan lett a könyvekhez és a sorozat egészéhez az utolsó évad, hogy ebbe most nem is mennék bele újra. Mégis ennek köszönheti a listámon az utolsóelőtti helyezését, méghozzá azért, mert a sorozat készítői a történet előrehaladtával egyre jobban elszakadtak a könyvektől. Természetesen nem várja senki, hogy a legutolsó mellékszereplőt is megjelenítsék a filmváltozatban, hiszen Martin epikus műve ehhez túlságosan szerteágazó. Sajnos a sorozat utolérte a könyveket, és Martin csak nagy vonalakban árulta el a hátralévő két rész cselekményét - a készítők pedig mintha csak ki akarták volna ezeket pipálni, és letudni az egészet. Pedig a lezáráshoz vezető út éppen olyan fontos lett volna, mint maga a végkifejlet.
8. A hullám
Bátor témaválasztás: diktatúra-modellezés az iskolában, nácizmus újraélesztése a mai Németországban. Persze a fő mondanivaló az, hogy a nácizmus alapvetően rossz és veszélyes, de rámutat arra is, hogy mennyire csábító tud lenni az arra fogékony, érzelmileg instabil emberek számára. Mindezt a film sem mulasztja el bemutatni, és egészen az utolsó jelenetig viszonylag pontosan követi a könyv cselekményét, ekkor viszont a készítők elkövettek egy óriási hibát, és egy tragikus halálesettel akarták még hangsúlyosabbá tenni a lezárást. Kár volt, mert ez a drámai fordulat elvonja a figyelmet a történet kevésbé látványos, de annál fontosabb mozzanatairól.
Egy váratlanul izgalmas és érdekes zombi-regény és a belőle készült, szintén izgalmas és érdekes film - sok közük mégsincs egymáshoz. Míg Brooks a könyvben számos különböző nemzetiségű és státuszú embert "szólaltatott meg" egy ál-tanulmányban, és így adott zavarbaejtően hihető szimulációt egy zombi-járvány sújtotta világról, addig a film egy főhősre koncentrál, és az ő szemén keresztül mutatja be az általunk ismert világ pusztulását. Az egyikből hiányzik az érzelmi bevonódás, a másikból pedig a társadalmi-kulturális mélység - saját jogán mégis mindkettő lebilincselő.
6. Frankenstein
A számos filmváltozat közül az 1994-ben készültet láttam, amit a legjobban sikerült adaptációnak tartanak. Mivel nincs összehasonlítási alapom, ezért ezt tényként kell elfogadnom. Nálam a középmezőnyben végzett, a kisebb-nagyobb pontatlanságokat a színészi játék ellensúlyozza. Külön dicséret jár a filmkészítőknek, amiért ellenálltak a csábításnak, és a horrorisztikus részletek mellett a lelki folyamatokra is odafigyeltek. Így a film a nem létező "romantikus horror" kategóriába is beférhet.
Egy könyv és egy film, ami közelebb hozta az eddig messziről elkerült természettudományokat. Versenyfutás az idővel és a természet törvényeivel egy ember életének megmentéséért - az izgalom garantált mind papíron, mind pedig a filmvásznon. A filmben talán kicsit kevesebb a tudományos fejtegetés, de Matt Damon játéka és az eddigi űrhajós-túlélős filmekhez képest rendhagyó humor-faktor óriási pluszpont. A zseniális háttérzenék a 80-as évek diszkóslágereivel pedig egészen rendhagyó sci-fi-élményt eredményeznek.
Posztapokaliptikus ifjúsági regény, ami hasonló könyvek egész áradatát indította el, és Hollywood fantáziáját is megragadta. A különféle disztopikus világokban a túlélésért küzdő kamaszokról szóló regények lassan a vámpíros könyvekhez hasonló klisévé válnak, a belőlük készült filmekkel együtt. Az Éhezők viadala-trilógia műfajteremtő alkotás, és szerencsére a mozis verzió is képes ezt a friss hangot megőrizni. A rengeteg akciójelenet mellett marad idő a jellemfejlődés és a belső tépelődés ábrázolására, valamint a társadalmi problémák érzékeltetésére is. Egyedül az utolsó rész elfelezése volt elhibázott döntés, de nyilván nehéz volt elengedni egy ilyen fejőstehenet.
3. Csokoládé
A dobogó legalsó fokára egy olyan regény került, aminek a középpontjában nem más áll, mint a csoki. Innen már nehéz elrontani, de a film rátesz még egy lapáttal: csoki és Johnny Depp. Engem ennyivel megvettek, de az illendőség kedvéért essen szó a francia kisváros képmutatását és bigottságát kifigurázó, az egyház szerepével szemben kritikus történetről is. Ősi, természetközeli életfelfogás kerül szembe a vallási túlbuzgalom rideg, emberidegen hozzáállásával. A könyv és a film is egybehangzóan az egyszerű örömök, a boldogság fontosságát hirdeti. Ha elolvassuk vagy megnézzük őket, máris tettünk egy lépést ebbe az irányba.
2. Pi élete
Különleges hangvételű, felemelő és magával ragadó történet ember és természet kapcsolatáról, túlélésről, kitartásról és egy spirituális utazásról. A végén pedig egy olyan csavarral, ami szerencsére a könyvben és a filmben is működik. Ritkán sül el jól, ha egy történet végén kiderül, hogy "át lettünk verve", és valójában teljesen másról van szó, mint hittük. A filmekben tipikusan ilyen megoldás, ha a főszereplő hirtelen felébred, és kiderül, hogy az egész sztori csak álom volt... ennél azért jóval kifinomultabb Martel fordulata, sőt, általa könyv és film is magasabb szintre kerül.
1. A gyűrűk ura
És igen, még egy lista, aminek az élén Tolkien remekműve végzett. Mit lehet tenni, ha egyszer a film készítői is megszállott Gyűrűk ura-rajongók, és szívüket-lelküket beletették a feldolgozásba... Aprólékos munkával varázsolták Középföldét és teremtményeit a filmvászonra, így a végeredmény tökéletes lett. A színészek, a látványvilág, a jelmezek, a filmzene - és nem utolsósorban a méltóságteljes, fennkölt hangvétel: az összhatás végül teljesen méltó lett Tolkien zseniális regényéhez. És igen, végignéztem mindhárom rész bővített verzióját, sőt, a DVD extra kisfilmjeit is!