Július - helyszínek

A nyár derekán rengetegen kelnek útra, hogy megszokott környezetükből kiszakadva, valami szép helyen pihenjék ki az év fáradalmait. Legalább ugyanennyien maradnak azonban otthon, akár pénzügyi, akár egyéb okokból. Szerencsére a könyvek segítségével még a négy fal közül sem kell kimozdulnunk, hogy világot láthassunk. Egy jól megírt regényt olvasva életre kel a hely is, ahol az játszódik, és fordítva: egy jól megválasztott helyszín hatással van a könyv hangulatára, sőt, a cselekményre is. Az e havi válogatásba ilyen könyvek kerültek, annyi kikötéssel, hogy a helyszínük lehet kitalált, de a mi világunkban játszódjon (tehát nem Középföldén, Narniában, Westeroson, vagy más fantáziavilágban). Vágjunk is neki a fotel-túrának!

10. Andy Weir: Mentőexpedíció - Mars

A listát rögtön egy kakukktojással kezdem, hiszen jó ideig esélyünk sem lesz még ellátogatni a vörös bolygóra. Könyves szempontból viszont a Mars, mint helyszín nagyon is meghatározó, az idegen, barátságtalan környezetben Mark Watney minden döntésén az életben maradása múlik. A humoros, könnyed hangvétel mögött ez a történet mégiscsak a túlélésről szól, azzal a szinte felfoghatatlan tudattal spékelve, hogy Watney az első és egyetlen élő ember a bolygón.

9. Khaled Hosseini: Papírsárkányok - Afganisztán

Meglepő lehet a választásom, de Hosseini könyvéből megismerhetjük milyen volt Afganisztán, pontosabban a fővárosa, Kabul, mielőtt még az oroszok és a tálibok lerombolták. Kétségkívül nagyon szomorú, ami történt, és Hosseini visszatekintése a múltba még fájóbbá teszi a kontrasztot a hírekből ismert romok és a virágzó, nyüzsgő város között.

8. Boleslaw Prus: A fáraó - ókori Egyiptom

A lengyel író regényét olvasva megelevenednek a többezer éves épületek, sőt, egy egész birodalom. Az ókori Egyiptom nagyon izgalmas hátteret nyújt egy politikai drámának. Érzékletes leírások közben bontakozik ki a történelmi jelentőségű cselekmény, konzervatív és haladó szellemek összecsapása. Bár a történet többezer éve játszódik, mit sem vesztett aktualitásából.

7. Passuth László: Lagúnák - Velence

Végre egy helyszín, ahol jártam már! Bár a történet a reneszánsz korában játszódik, a mai Velence utcáit járva is a bőrünkön érezhetjük a történelmi levegőt (ami mellesleg erősen tenger illatú). Nincs még egy ilyen város a világon, ami lehetetlenebb helyen épült - bár annak idején nyilván jól védhető volt a mocsaras, apró szigetekkel tagolt határaival, ma már állandó küzdelmet kell vívni a tengerrel, ami lassan visszahódítja a várost. Persze Passuth regényének idején nem ez volt a fő probléma, a politikai cselszövés és a pestis épp elég okot adott az aggodalomra.

6. Daniel Defoe: Robinson Crusoe / Jókai Mór: Az arany ember - lakatlan sziget

Holtversenyben a hatodik helyre került két regény, amiben egy-egy lakatlan sziget kap fontos szerepet. Nem tagadom, hogy néha elég vonzónak tűnik a lehetőség, hogy elvonuljak egy helyre, ahol egyedül lehetek, ahol nem zavar senki. Az embernek ezt a természetes vágyát testesítik meg a lakatlan szigetek. Az pedig, ahogy a partra vetődött túlélők szép lassan az uralmuk alá hajtják a természetet, és a saját szükségleteiknek rendelik alá - egyrészt csodálatra méltó, másrészt viszont kissé aggasztó is.

5. Niccolo Ammaniti: Io non ho paura - Dél-Olaszország

A különleges, gyerekekkel elmeséltetett bűnügyi thriller hangulatához sokat hozzáad a dél-olasz táj. Szinte érezni a napsugarak perzselő erejét, a sárgálló búzatáblák között kalandozó Michelével együtt izzadunk mi is. A könyvből készült film remekül visszaadja ezt az élményt, ám a természet szépsége mellett nem rejti el a főszereplő családjának szegénységét, a nyomorúságos és egyhangú helyet, ahol fel kellett nőnie.

4. Louis de Bernieres: Corelli kapitány mandolinja - Kefalónia

Remek regény, gyönyörű helyszínen. A filmen egyszerű szerelmes limonádévá silányított történet betekintést enged egy görög falucska életébe, épp amikor a történelem átgyalogolni készül rajta. Még a hitleri Németország sem képes megtörni a görögök életszeretetét, a kék tenger és a melengető napsütés mellett minden emberidegen ideológia értelmét veszti.

3. Fekete István: Tüskevár - Kis-Balaton

 A rangsor egyetlen magyar helyszíne, ami tulajdonképpen a regény főszereplője. A Kis-Balaton mocsárvidékén játszódó Tüskevár (és a Téli berek is) nem szól másról, mint hogy városi fiúk egy idős mestertől tanulják meg tisztelni a természetet, miközben szép lassan felnőnek. Kalandjaikat olvasva viszont mi is megtanuljuk milyen a természettel harmóniában élni, kizsákmányolás helyett alázattal megközelíteni, és beérni annyival, amennyi feltétlen szükséges. 

 2. Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták - Korfu

A lista másik helyszíne, ahova volt szerencsém eljutni, így saját bőrömön éreztem a görögök életörömét, a felhőtlen gondtalanságot, ahogy hagyják, hogy a dolgok maguktól alakuljanak - nem sietnek, nem kapkodnak, nem erőltetnek semmit. Ez persze tűnhet sima lustaságnak is, de abban a melegben csak így lehet kibírni. Durrell és családja a szürke Angliából csöppen a verőfénybe, és rögtön elbűvöli a sziget növény- és állatvilága. A történet gyengeségeit is egyből megbocsátjuk a csodálatos leírásokat olvasva, melyek hatására azonnal foglalnánk is a repjegyet Korfu szigetére.

1. Anne Rice: The Witching Hour - New Orleans

Utazásunk végén egy olyan városba érkezünk, ami nyilvánvalóan Anne Rice szíve csücske. A Mayfair-klánról szóló trilógiában méltóan emlékezik meg szülővárosáról, gyönyörű leírásokban felelevenítve az utcákat, épületeket, kerteket. Az imádott város bemutatásán túl az én kedvenc részem a főszereplő házának felújítása. Mintha egy megvalósult álom lenne: korlátlan pénzforrás és egy csodaszép, ódon épület, plusz jó ízlés. Külön fejezet taglalja az álomház újjászületését, nekem pedig csak csorgott a nyálam! Fenébe a modern, egy kaptafára épült házakkal, ide nekem a lottóötöst és egy régi, romantikus villát!