"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Tízéves a blog - Jubileumi toplista 8.

2020. augusztus 31. - Barbie66

10 éves a litfan

A blogom régebbi bejegyzései közt böngészve meglepve vettem észre, hogy a legelső könyvelemzést bizony még 2010-ben írtam! Ez a 10 év rengeteg változást hozott az életembe, de a könyvek és a róluk írt kritikák biztos pontként mindig megmaradtak nekem. Voltak (olvasás szempontjából) aktív és kevésbé haladós időszakok, de a kitűzött cél, az 1001 db könyv elolvasása lassan, de biztosan közeledik.

Ezt a szép kerek évfordulót megünneplendő, idén minden hónapban összeállítok egy tematikus top 10-es listát az eddigi olvasmányaimból. Nyilván (ahogy eddig is) minden esetben egy teljesen szubjektív, csakis a saját ízlésemet tükröző rangsorról lesz majd szó, aminek a célja a visszatekintés, az összegzés és az esetleg feledésbe merült könyvek felidézése.

Augusztus - leghosszabb könyvek

big-book.jpg

Ebben a hónapban az irodalmat a számok tükrében vizsgáltam kicsit, és az eddigi szubjektív listák helyett egy pusztán mennyiségi sorrendet állítottam fel, az eddig olvasott leghosszabb könyvet keresve. Itt először is azt a nem várt problémát kellett megoldanom, hogy mi alapján is mérem össze a könyvek hosszát. Az hamar kiderült, hogy az oldalszám nem mérvadó, hiszen az kiadásról kiadásra változhat. Maradt hát a szavak száma, mint megbízhatóbb összehasonlítási alap. Igen ám, de míg az oldalszámot egy egyszerű mozdulattal ellenőrizhettem volna, a szavakat csak nem kezdhettem el számolgatni - a mindig segítőkész Google persze erre is gyorsan talált megoldást, és talált jópár listát, amit számolni nálam sokkal jobban szerető emberek állítottak össze, és amikből könnyűszerrel kigyűjtögethettem az általam is olvasott könyvek szószámát. A kutatgatás közben azt is eldöntöttem, hogy a listából kihagyom a sorozatokat, csak önálló regényeket veszek figyelembe (amik persze állhatnak több kötetből).

Arról már a méricskélés megkezdése előtt voltak sejtéseim, hogy nagyjából melyik könyvek férnek majd be a Top 10-be, hiszen bőven voltak emlékeim soha véget nem érni akaró szövegáradatokról, amiket kézben tartani és végigszenvedni egyaránt komolyabb sportteljesítménnyel ér fel. Akadtak persze szép számmal izgalmas, összetett és részletesen kidolgozott történetek is, amiket olvasva élvezettel merültem el az író teremtette világban, és az oldalak mintha maguktól fogytak volna. Úgy tűnik, hogy a könyvek esetében sem a méret a lényeg, egy könyv minőségét nem az oldalainak száma adja meg, legfeljebb nagyobb motiváció kell, hogy fellapozzunk egy 800, mint egy 300 oldalas regényt. Jöjjenek hát az augusztusi könyv-monstrumok!

10. Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei - 208,773 szó

midnight's children.jpgMivel ez nem egy véleményen alapuló lista, így az utolsó helyen egy általam nagyon is kedvelt könyv található. A Booker of Bookers díj nyertese, amit a díj alapításának 25., majd 40. évfordulóján is a legjobb regénynek választottak az olvasók. Ezúttal én is a közvéleménnyel tartok, engem is lenyűgözött Rushdie mesés világa, amibe élvezet volt belefeledkezni. Egy indiai család generációinak története fonódik össze a függetlenségét éppen kiharcoló ország sorsával, és ezt az amúgy is sűrű szövedéket még mágikus elemek is színesítik.

9. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 211,591 szóbűn és bűnhődés.jpg

Hű, ezzel a könyvvel valóban büntetni lehetne. Dosztojevszkij egyáltalán nem könnyíti meg a dolgunkat, nincs magával ragadó cselekmény, nincsenek szimpatikus szereplők, akikért izgulhatnánk. Helyettük a pszichológiai folyamatokra kerül a hangsúly, a főszereplő belső tusájára, amit lelkiismeretével vív. Raszkolnyikovval együtt mi magunk is egyre jobban belegabalyodunk az író által kreált pszichológiai labirintusba, egyre mélyebbre vezet minket a lélek sötét erdejébe, ahonnan csak az utolsó oldal elolvasása után szabadulhatunk.

8. Lev Tolsztoj: Anna Karenina - 349,736 szó

anna karenina.jpgMíg az előző orosz szerző lelkünk sötét bugyraiban turkált, addig ez az orosz kora társadalmának sötét oldalát tárta fel. A házasság, szerelem és férfi-nő szerepek örök témát adnak az íróknak, mégis talán Tolsztojnál olvastam először a 19. századi európai társadalom (mert szerintem nem csak az oroszokra igaz mindez) mérhetetlen képmutatásáról, valamint férfiak és nők között makacsul fenntartott kettős mércéről. Gondolok itt arra, hogy a "rendes emberek" előbb szemet hunytak a házastársak kicsapongásai felett mindaddig, amíg azok titokban, komolytalanul zajlottak - ám amint az érzelmek valódivá váltak, és a pár felvállalta volna kapcsolatát, könyörtelenül megbélyegezték őket és kivetették maguk közül. Ezt a fonák társadalmi berendezkedést mutatja be Tolsztoj Anna és Vronszkij kapcsolatán keresztül.

 

7.Charles Dickens: Örökösök - 360,947 szóbleak_house.jpg

A listán szereplő egyetlen könyvmonstrum, amit nem fejeztem be. Hogyan kerülhet be mégis a válogatásba? Mert még így is annyit elolvastam belőle, amennyi elég lenne egy átlagos hosszúságú könyvhöz, és mert ezt a teljesítményt is el kell ismerni. A 360,947 felesleges szó helyett én eggyel is össze tudom foglalni a könyv lényegét: dögunalom. Unalmas a témaválasztás (hagyatékper), a szereplők (marakodó családtagok, ügyvédek), a helyszín (bíróság), de még a korszak (viktoriánus) is. Sokszor kifakadtam már a viktoriánus korszak aszketizmusa miatt, és tényleg úgy tűnik, hogy még az irodalomból is képesek voltak kiölni az élvezet utolsó csíráját is.

6. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek - 364,153 szó

karamazov_testverek.jpg Dosztojevszkij másik, idegtépően hosszú regénye, ami még jobban igénybe veszi az olvasó tűrőképességét mint a Bűn és bűnhődés. Igazi pszichológiai alapmű, az egyik első regény, ami az akkor még újnak számító tudományág eredményeit átülteti az irodalomba. Tehát fontos ismerni, valódi klasszikus, az alapműveltség része, és mint az ilyen könyvek általában, ez is bűnrossz és már-már olvashatatlan. De jól mutat a polcon, vagy esetleg ajtótámasznak is tökéletes.

5. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja - 376,695 szómonte cristo grófja.jpg

 A legtöbb terjedelmes regény egy történelmi korszakot, egy társadalmi problémát vagy éppen egy család történetét dolgozza fel - bőven akad példa mindegyikre ebben a gyűjtésben. Ritka köztük az olyan könyv, ami egyetlen ember életét helyezi a középpontba. Ám Edmond Dantes-nek olyan sors jutott, amiről érdemes volt hosszasan megemlékezni. Élete az elképesztő mélységek és magasságok egymásutánja, tele olyan eseményekkel, amik teljesen új embert faragnak belőle. Hogy ez az új ember emlékezik-e a régire, és ha igen, nyugalomra talál-e végre, azt csak az tudhatja meg, aki végére ér mind a 376,695 szónak!

4. Haruki Murakami: 1Q84 - 406,725 szó

1q84.jpgMurakami könyvével beléptünk a 400 ezresek klubjába! Először e-könyv formájában találkoztam ezzel a különleges hangulatú regénnyel, ám azóta hozzájutottam az impozáns megjelenésű hagyományos változathoz is. Igazából nehéz körülírni ezt a semmihez sem hasonlítható, mégis rendkívül magával ragadó alkotást. Furcsa egy több, mint ezer oldalas történetet az "egyszerű" és "letisztult" szavakkal jellemezni, mégis velük ragadható meg leginkább Murakami stílusa. Nincs egy fölösleges mondat ebben a szöveg-óriásban, minden világos és pontos. Mégsem rideg hatású, hanem egy nagyon is szerethető mágikus realista urban fantasy a végeredmény.

3. Margaret Mitchell: Elfújta a szél - 418,053 szóelfújta a szél.jpg

 A dobogóra három "NNR", azaz Nagy Nemzeti Regény került. Ezek a 19. század második felében (az USA-ban kicsit később) íródott, romantikus és nemzeti érzelmektől túlfűtött, az adott nép irodalmát azóta is meghatározó művek. Hogy miért sikerült mindegyik igencsak terjedelmesre, az magyarázható a frissen létrejött nemzetek versengésével, ami még az irodalomra is kihatott: kinek hosszabb a... NNR-je. Mitchell könyve tökéletesen beleillik ebbe az irodalmi szintű nemzeti öntömjénezésbe, olyannyira, hogy képes a déli államok rabszolgákat kizsákmányoló társadalmi berendezkedését is idillikusan ábrázolni, mintegy a Tamás bátya kunyhója ellenpólusaként. Nincs szó azonban tömény történelemóráról, az érzelmes jelenetek végig túlsúlyban maradnak.

2. Victor Hugo: A nyomorultak - 530,982 szó

a nyomorultak.jpgA nemzeti f.szméregetésen túl persze más magyarázata is lehet annak, miért a 19. század második feléből származik a legtöbb hosszú regény. Főként az emberek jóval lassabb életritmusa lehet ennek az oka, hiszen jóval több időt szántak mindenre, így egy könyv megírására és elolvasására is. Aztán jött a mozi, rádió, tévé, számítógép, internet, mobil, és a kötetek (néhány, a listán is szereplő kivételtől eltekintve) szépen lesoványodtak: a sok egyéb inger között a regények csak úgy tudják megőrizni népszerűségüket, ha legalább olyan "gyorsan" tudnak szórakoztatni, mint a többi médium. Nincs már idő oldalakon át elandalodni egy tájleírásban, pikk-pakk felpörögnek az események és már vége is a sztorinak. Na de nem így volt ez még Victor Hugo korában! A lelkes olvasókat nem tántorították el a cselekményt megszakító, különféle témákban íródott értekezések (amik azért a maguk módján mind hozzátettek valamit a történethez). Nem ijesztette el őket az összetett, több szálon futó cselekmény, a bel- és külpolitikai csatározások részletes leírása sem. Jutalmuk egy meghatározó olvasmányélmény, amiben mi is részesülhetünk, csak engedjük el adrenalin-függőségünket.

1. Lev Tolsztoj: Háború és béke - 561,304 szóhaboru_es_beke.jpg

 A dobogó legfelső fokára az oroszok nagyregénye fért fel (nagy nehezen). Lényegében ugyanaz mondható el róla, mint A nyomorultak-ról: az adott nép egy meghatározó történelmi eseményének alapos körüljárása, egy-egy részletesen kidolgozott főszereplő szemszögéből, különféle témájú értekezésekkel megszakítva. Ez így elég lelketlenül hangzik, és nem is lenne elég, hogy átsegítsen a négykötetes gigászon. Tolsztoj azonban képes életet lehelni a száraz krónikába, eléri, hogy megkedveljük hőseit, izguljunk sorsuk alakulásáért. Valahogy még a belpolitikai viszályokat is képes emberi oldalukról megragadni, így fenn tudja tartani az érdeklődésünket. Aztán mire észbekapunk, ripsz-ropsz le is pergett az az 1500 oldal.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr7516183122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyria 2022.06.19. 18:12:45

A Karamazov testvérek...hát nem tudom, melyik mű lenne méltó "versenytársa" a világ legunalmasabb, legérdektelenebb, sehonnan sehová sem jutó regényének, ahol a szereplők a szenvelgésen kívül az égvilágon semmi sem csinálnak!? Borzalmas volt.
Iskoláim elvégzése alatt sajnos muszáj volt még elolvasnom pár orosz kötelezőt, de nem nagyon tudok rájuk megfelelő jelzőket találni - és nem pozitív értelemben.
Nemrég kíváncsiságból meg akartam nézni a Háború és béke c. filmet, még a régi feldolgozást (Fonda, Hepburn). Hát, nem jutottam a végére, pedig nagyon próbáltam kitartani. Azon gondolkodtam közben, hogy ha tényleg ilyen az orosz lélek, akkor igazából nincs is mit csodálkozni a történelmükön.

Barbie66 2022.06.20. 14:49:40

Ó, pedig vannak még bőven, csak azok legalább rövidebbek :)
Vagy épp a történelmük miatt ilyen a lelkük, ki tudja? Ez is érdekes kérdés, hogy milyen összefüggés van egy nép "karaktere" és az általuk átélt történelmi események között...
süti beállítások módosítása