Akinek hozzám hasonlóan gondot okoz a mértékegységek átváltása, annak egy kis segítség: a címben szereplő időintervallum az éppen ezeregy éjszaka. És akkor meg is érkeztünk a jól ismert Rushdie-féle mágikus realizmus világába, ahol éppen háború dúl emberek és dzsinnek, illetve dzsinnek és dzsinnek között. Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ezúttal Rushdie mágikus realizmusa igencsak elszabadult, és fékevesztett fenevad módjára rohant végig a köteten. Szó sincs a hétköznapi élet apró résein beszivárgó mágikus elemekről, itt a mesebeli lények, varázslatos fordulatok ránk rúgják az ajtót. Ez a harsányság nem igazán illik a stílus alapvetően sejtelmes jellegéhez, és kissé bazárivá alacsonyítja az egész regényt.
Kár érte, pedig remek meglátásokat olvashatunk szerelemről, filozófiáról, történelemről, rengeteg a popkulturális utalás, valamint a nyugati és keleti műveltség egy egészen sajátos elegyét is élvezhetjük. Nem lehet elsiklani afölött sem, hogy a dzsinnek és emberek háborúja voltaképpen a mai világunk konfliktusait tükrözi, és remek a vallás nélküli, utopisztikus világ leírása is. Annyi jó ötlet, kikacsintás, mondanivaló-csíra zsúfolódott megint Rushdie könyvébe, hogy nincs kapacitásunk mindet a maga jogán kiélvezni, a dzsinnes-harcolós vonal pedig sajnos eltereli róluk a figyelmet. Azt hiszem ez egy újabb "kihagyott lehetőségek könyve" az egyébként zseniális szerzőtől.