"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

H. G. Wells: The War of the Worlds /Világok harca/ (1898)

2021. december 28. - Barbie66

the_war_of_the_worlds.jpgKülönleges élmény egy műfaj első úttörőjét olvasni, egyrészt érdekes, hogy mekkora utat tud bejárni egy irodalmi stílus, másrészt viszont a kezdeti csetlés-botlások kissé illúziórombolók is tudnak lenni. A Világok harca egy megannyi feldolgozást megélt, műfajteremtő sci-fi klasszikus, miközben éppen csak körbetapogatja az épp megszülető műfaj határait, a benne rejlő végtelen lehetőségeket. Talán ez az első regény, ami földönkívüliek támadásáról szól, és mint ilyen, először foglalkozik behatóbban a kérdéssel, hogy mi van, ha nem vagyunk egyedül az eddig csak a sajátunknak hitt univerzumban. 

A 19. század végére jutott el az emberiség (civilizáltabb részének műveltebb fele) oda, hogy a földről végre az égre emelje a tekintetét, és ott ne csak isteneket meg tündéreket lásson, hanem csillagokat és bolygókat. Bár egyelőre még csak gondolati síkon, de eljátszottak annak az ötletével, hogy talán nem mi vagyunk a világegyetem közepe, talán vannak rajtunk kívül más értelmes lények is odakint - a tudomány persze még nem állt olyan szinten, hogy ezt megerősíthesse vagy cáfolja. A vallás minden fejlődést gúzsba kötő uralma gyengülni látszott (Galileit annak idején már azért is perbe fogták, mert azt merte állítani, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva, ahogy addig hitték - Giordano Brunót pedig hasonló okokból ki is végezték). Miután a nagy földrajzi felfedezések lezajlottak, az ember úgy érezhette, hogy saját bolygóját már teljesen birtokba vette, annak teljhatalmú urává vált, jöhetett hát a következő logikus lépés: a bolygónkon túli világ. Jellemző az emberek felsőbbrendűségükbe vetett hitébe, hogy sokáig meg sem fordult a fejükben az, hogy talán nálunk intelligensebb létformák is létezhetnek. Wells volt az, aki felnyitotta a szemüket, és eléjük tárta az egyik legrémisztőbb forgatókönyvet: egy nálunk jóval fejlettebb, kegyetlen faj érkezését. Az eddig az evolúció csúcsának tartott ember rögtön egy leigázott, állati sorba jutott fajjá süllyedt, és átértékelni kényszerült a táplálékláncban betöltött helyét.the_war_of_the_worlds2.jpg

Ilyen, korához képest forradalminak számító kérdéseket vet fel a Világok harca, miközben a 19. század végének technológiai tudásával és nyelvezetével próbálja leírni ezeket a földönkívüli, magasan fejlett lényeket. A mai fejlett(ebb) technikával és tudománnyal, ami ráadásul bárki számára elérhető, ez már kissé megmosolyogtató. Képzeljük el, ahogy hősugarakról meg űrhajókról kell hihető leírást adni egy olyan korban, amikor a távíró volt a legfejlettebb kommunikációs eszköz. Vagy azt a jelenetet, amikor az óriási lépegető lények elől lovaskocsival menekülnek. Ahogy kora tudományos környezetének nem voltak eszközei a világűr behatóbb kutatására, úgy hiányzott Wellsnek is a szükséges nyelvezet és háttértudás az onnan érkező lények leírására. (Ne felejtsük el a regénybő készült rádiójátékot sem, ami tömeghisztériát okozott, annyira hihetőre sikerült.)

Az ilyen gyermekbetegségekkel együtt is szórakoztató olvasmány Wells műve, hiszen a mai populáris kultúránkban oly népszerű műfaj alapjait tette le. Bár nem vagyok megrögzött sci-fi rajongó, mégis fontosnak tartom ismerni a klasszikusokat, mert így teljesen más perspektívába kerülnek korunk alkotásai.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr6016795034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2021.12.30. 10:59:23

Galileit mondjuk nem végezték ki...

ami Wellst illeti, messze értelmesebben állt a témához, mint az utána következő szerzők többsége, hogy egyebet ne mondjak, figyelembe vette a két égitest közötti gravitáció különbségét (a marslakók alig tudnak a Földön mozogni, ezért van egyebek mellett szükségük a tripodokra), továbbá hogy egy teljesen idegen bioszférában szkafander nélkül mászkálni nem túl jó ötlet ( a földi mikróbák végeznek végül a marslakókkal ugye). ez utóbbi problematikát a a mai sci-fi-k 99%-a is simán negligálja inkább.

Dr. Gy. Dr. Fűegér 2021.12.30. 10:59:53

egyébként Wellsnek kivételes érzéke volt az akkor még épp csak kibontakozó modern tudományokhoz, például ugye jelenleg úgy tudjuk, ha létezik is Időgép, azzal nem lehet visszautazni az időgép megépítése előtti időbe, és mit tesz isten, az időutazója pont így csinálja, a jövőbe utazik majd a kiindulási pontra vissza...

W. egyszerre tudott látnok és sültrealista maradni, az istenek eledelének szuperlényeit nyilván azonnal kiközösítik, a Láthatatlan Ember ugyan mire megy a képességével, és hogy végzi...

Barbie66 2021.12.30. 11:19:10

@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Teljesen igazad van, ezt benéztem, valamiért Giordano Brunóval kevertem.... javítottam is, köszönöm hogy jelezted.
Amint írtam is, nem vagyok túl jártas a sci-fi műfajban, ezért az általad említett dolgok jelentős része fölött sajnos átsiklottam, pedig tényleg fontosak a későbbi művek megítélése szempontjából. Ezek szerint valóban újító szellemről van szó, ha a modern szerzőknek ennyire nem sikerült felülmúlni.
Köszönöm a hozzászólásod!
süti beállítások módosítása