"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Daphne du Maurier: Rebecca /A Manderley-ház asszonya/ (1938)

2022. július 07. - Barbie66

rebecca.jpgPedig olyan szépen indult minden... ifjú hősnőnk Monte Carlóban megismerkedik egy gazdag, jóképű férfivel, aki szinte rögtön megkéri a kezét, és a nyaralásból már házaspárként térnek vissza a férfi angliai birtokára, Manderley-re. Ez lehetne egy habkönnyű, nyári ponyvácska kezdete is, de az írónő már az első bekezdésben előrevetíti az egész mű hangulatát, ami nagyon is távol áll a cukrozott románcoktól. Rémálmok, látomások, rossz előérzetek kísértik főhősünket, a sorok között folyton ott rejtőzik a borzongás, a megmagyarázhatatlan félelem. A mediterrán kiruccanásból visszatérve aztán ez a félelem testet ölt Manderley képében. A félhomályos folyosók, lezárt szobák, burjánzó, vérvörös virágok mind fokozzák a nyugtalanító légkört. Itt játszódik ez a remek történet, ami egyszerre gótikus regény, krimi, párkapcsolati dráma és fejlődésregény.

A romantikus nászútról hazatérve hamar elkezdenek potyogni a csontvázak a szekrényből (vagy épp máshonnan), és főhősünk kénytelen rádöbbenni, hogy házassága minden lesz, csak nem zökkenőmentes. A nála jóval idősebb férfinek, Maxim-nak ugyanis már volt egy felesége, Rebecca, aki egy évvel korábban, rejtélyes körülmények között halt meg egy hajószerencsétlenségben. Az ő emlékét őrzik a szobák, a berendezési tárgyak, a személyzet tagjai (különösen a hátborzongató Mrs. Danvers), de még a kutyák is. A halott asszony jelenléte annyira kézzelfogható, hogy a szereplőkkel együtt mi is azt várjuk, mikor lép be az ajtón. Bravúros írói teljesítmény egy halott karakterre osztani az egyik főszerepet.daphne_du_maurier.jpg

Maurier jórészt a két központi női karakter közti éles kontrasztra építi fel művét. Rebecca és az új ara nem is lehetnének különbözőbbek: míg az elhunytra mindenki gyönyörű, eszes, karizmatikus és magabiztos nőként emlékszik, addig a cselekményt narráló másik nőalak olyannyira jelentéktelen, hogy még a nevét sem tudjuk meg az egész könyv során. A fiatal, csetlő-botló, tapasztalatlan és félénk lány állandó kisebbrendűségi érzését csak fokozzák a rokonok, ismerősök óvatlan megjegyzései - vagy a rémes Mrs. Danvers direkt célzásai. Szegény lány képtelen kiállni magáért, sosem tudja mit is kéne mondania, hogyan is kéne viselkednie. Néhány jelenet már annyira kellemetlen volt, hogy olvasás közben fészkelődtem a szekunder szégyen hatására - meg azért is, mert sokszor bizony magamra ismertem benne.

rebecca2.jpgEz a félénkség több következménnyel is jár: mivel képtelen férjének őszintén beszélni érzéseiről Rebecca-val, Manderley-vel és Mrs. Danvers-szel kapcsolatban, ezért a friss házasok közt csak gyűlik a feszültség, nem értik meg egymást, és nem is tudnak a másiknak támaszt nyújtani. Ráadásul az élénk képzelőerővel megáldott lány fejében egy teljesen hamis kép alakul ki Maxim és Rebecca házasságáról, határtalan szerelmükről, így mire fény derül az első házasság titkaira, még jobban aláássa az önbizalmát. Másfelől a szégyellős, csendes lány érzékenysége folytán remek megfigyelő is, és a többiek elejtett mondataiból, gesztusaiból számos következtetést le tud vonni, sőt, egész párbeszédeket, jeleneteket képes fejben lejátszani egy-egy elkapott tekintet alapján. Ezek jórészt tévesnek bizonyulnak, és csak a saját szorongásai váltják ki őket, de néha bizony beletrafál a nem is sejtett valóságba.

Adott tehát a párkapcsolati dráma az első feleség árnyékában botorkáló, kishitű ifjú arával és tartózkodó, hűvös férjével. Megvannak a gótikus elemek a különös házzal, ódon angol hangulattal, sok esővel (eddig lehetne a Jane Eyre is) - hol marad a krimi? Nos, a krimi egy megfeneklett hajón érkezik a történetbe, aminek mentése során megtalálják Rebecca elsüllyedt vitorlását, benne egy holttesttel. Innen elég vad fordulatot vesz a sztori, Maxim ugyanis feleségeként azonosított már egy holttestet egy évvel ezelőtt. Kié lehet a most megtalált hulla, és kié az egy évvel ezelőtti? Mi is történt valójában Rebecca-val azon a viharos éjszakán a vitorláson? Mire mindezekre választ kapunk, az összes karakter megítélése megváltozik, és teljesen új színben tűnnek fel előttünk. Lehull a lepel Maxim és Rebecca tökéletesnek vélt házasságáról, kiderül, miért ilyen rideg és távolságtartó Maxim, ahogy az is, milyen ember volt valójában az istenített Rebecca. Ezek a sorsfordító felfedezések nagy hatással vannak fiatal főhősünkre is, aki a regény végére felnő, és férje valódi társává válik.

rebecca3.jpgEz az utánozhatatlan stílusban megírt, feszültséggel teli és mélyre nyúló regény ráadásul egy olyan letűnt világot tár elénk, ami a II. világháború viharában teljesen elveszett. A történet végén kitörő vihar és tűz mintha az egy évvel későbbi (a könyv 1938-ban jelent meg), az egész társadalmat átalakító katasztrófa előképe lenne. A mára jórészt eltűnt vidéki angol arisztokrata életstílusba leshettünk be Manderley-n keresztül. A hatalmas birtokok, udvarházak, inasok, szobalányok és estélyek korszakának utolsó villanását láthattuk Manderley-ben. Szomorkás nosztalgia övezi ezt az időszakot, az utolsó fényűző, békés éveket a világégés előtt - nem hiába lettek felkapottak az ezt megörökítő sorozatok (Downton Abbey, Bridgerton).

Lelkes elemzésemből talán sejthető, hogy imádtam ezt a könyvet, megkockáztatom, hogy az idei év egyik legjobbja volt eddig. Minden benne van, amit egy regényben szeretek, amit pedig nem (nyomozós szál), azt megkedveltette velem.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr3417876381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása