"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Joyce Carol Oates: Blonde (2000)

2022. július 31. - Barbie66

blonde.jpgEgész egyszerűen nem értem, hogy ez a könyv miért nem jelent még meg magyarul? Valahányszor egy remek angol nyelvű könyvet találok, aminek nincs magyar fordítása, hálát adok a sorsnak, hogy el tudom olvasni az eredetit, de egyúttal bosszankodom is, hogy a környezetemben senkivel sem tudom megosztani a lelkesedésemet - leszámítva persze ezt a blogot. Na de 60 évvel Marilyn Monroe (született Norma Jeane Baker) halála és 20 évvel a róla készült irodalmi portré megjelenése után talán most látszik némi esély magyar fordításra, ugyanis ősszel érkezik a Netflixre a regény filmadaptációja.joyce_carol_oates.png

Ennyi felvezető után végre foglalkozzunk magával a művel is, mire föl ugyanis ez a nagy lelkesedés? Azt hiszem, két jelentős felfedezést tettem a Blonde kapcsán, az egyik az írónő, Joyce Carol Oates, a másik pedig maga Marilyn Monroe. Nem ismertem igazán egyikőjük munkásságát sem, de szentül hiszem, hogy senki más nem tudott volna ilyen könyvet írni a legendás színésznőről. Valami megmagyarázhatatlanul erős kötelék alakult ki író és főhőse között, Oates teljesen átadta magát Monroe világának. Bár bevallottan nem életrajzot írt, azaz nem csak a puszta tényekre támaszkodott Monroe alakjának lefestésekor, mégis tökéletesen hihetően hidalta át a homályos részeket. Oates az irodalom eszközeivel igyekezett megragadni valós és elképzelt jeleneteket Monroe életéből, hogy ezeket lazán összefűzve elénk tárja a színésznő tragikus életpályáját. Ezek az epizódok néha csak villanások, gyorsan felkent ecsetvonások, máskor novella hosszúságú narratívák. Néha sejtelmes félhomályban tapogatózunk, máskor kegyetlenül éles fények tárnak fel minden apró részletet. Néhol szinte dokumentarista precizitással őriz meg egy momentumot, hogy aztán a következő jelenetben megkérdőjelezze az egészet. A regény egészét áthatja a bizonytalanság, az érzés, hogy bár látszólag mindenki ismerte Marilyn-t, mégsem ismerte igazán senki. Rengeteg pletyka, mendemonda, összeesküvés-elmélet kering körülötte, még azt sem tudni biztosan hogyan halt meg.

blonde2.jpgOates nem kívánt igazán egyiknek sem a nyomába eredni, hanem ezt is a "Marilyn-jelenség" részeként kezelte. A regény legfontosabb eleme inkább ennek a jelenségnek a hatása Norma Jeane Baker életére. Mert ne legyenek kétségeink, Marilyn is "csak" egy szerep volt, a színészlegenda legfontosabb szerepe. A filmforgatásokon tehát Norma Jeane eljátszotta, hogy Marilyn eljátszik egy szerepet. A könyv számtalanszor hangsúlyozza, mekkora szakadék tátong a visszahúzódó, intelligens, kedves Norma, és a magabiztos, butuska szexbomba, Marilyn között. Norma tragédiája, hogy önmagaként nem tudott sikeres lenni, egy idő után viszont már egyre nehezebben tudott Marilyn bőrébe bújni.

Persze más színészek is kifejlesztenek magukban egy "színpadi ént", vagy bújnak egy jól csengő művésznév mögé, de Norma Jeane esete egészen más. Oates hosszú fejezeteket szentel annak leírására, honnan is érkezett az érzékeny, könnyen befolyásolható lány a hollywoodi show business-be. Olvashatunk az instabil, kiszámíthatatlan, rideg anyáról, a fájóan hiányzó apáról, a korán elvesztett nagymamáról - a családjából tehát nem számíthatott senkire. Miután anyja elmegyógyintézetbe került, a kislányt árvaházak és nevelőszülők dobálták egymásnak. Felvillan ugyan néhány szeretetteljes kapcsolat ebből az időszakból, de ezek gyorsan el is hamvadnak, marad viszont az állandó kiszolgáltatottság, a szeretetéhség és az ezt kihasználó szexuális zaklatások.

Kamaszként aztán jönnek a férfiak, az első házasság 16 évesen, és harmónia, a boldogság meg nem szűnő keresése. De hogyan is építhetne fel valaki működő, egészséges párkapcsolatot, stabil családot, ha nem látott gyerekkorában ezekre mintát? Egymást követik a nagy szerelmek, házasságok, válások. És miközben a magánéletét ilyen viharok dúlják, Norma mellé "megérkezik" a szexszimbólum Marilyn, aki ízig-vérig Hollywood terméke, akinek tökéletes kinézetén egész stáb ügyködik, és aki még messzebb taszítja Normát a boldog családi élettől. Hiszen hogyan is férne meg egymás mellett a forgatások feszített munkatempója, a partik féktelen dorbézolása a nyugodt, békés terhességgel? A stúdió és maga Marilyn meghiúsítják Norma legnagyobb álmát, hogy gyermeke szülessen. Így a házasságok és válások mellett terhességek, abortuszok és vetélések is történnek Norma egyre gyötrelmesebb magánéletében. Talán a legszívfájdítóbb az Arthur Miller-rel boldog babavárásban töltött hónapok leirata volt - hiszen tudjuk, hogy Marilyn Monroe-nak sosem született gyermeke, így az idillbe belekeveredett a közelgő tragédia fenyegetése.blonde3.jpg

Norma Jeane talán ezután tette Marilyn kezébe a sorsát, és indult el gyorsan lefelé a lejtőn. Gyógyszerek, alkohol és férfiak - ezek lettek a végzete. Marilyn-t ugyanis férfiak alkották meg és ők is tették tönkre. Létrehozták a tökéletes szexistennőt, majd rabszolgasorba taszították. Marilyn Monroe nemcsak ikon, hanem egy termék is lett, haja, sminkje, alakja, de még a beszéde is csak egy célt szolgált, hogy vágyat ébresszen a férfiakban. Egyszerre volt dögös és sebezhető, egy olyan nő, aki nem megközelíthetetlen, az embernek csak ki kell érte nyújtani a kezét. Ám örök igazság, hogy amit könnyű megszerezni, azt sosem becsüljük igazán. Marilyn hamar Hollywood lotyójává vált - és egyre kevesebbeket érdekelt, hogy milyen színésznő, aztán már az sem, hogy milyen ember. Trófea lett a gazdag férfiak számára, maga Kennedy elnök repülőn hozatta el magának a lakosztályára, aztán miközben Marilyn a híres "Boldog születésnapot, elnök úr" című dalt énekelte neki később, JFK azzal poénkodott, hogy az ágyban legalább nem kellett a borzalmas énekhangját hallgatnia. Marilyn Monroe teste tehát státusszimbólum lett, a lelke pedig nem érdekelt már senkit.

Joyce Carol Oates bár rendkívül empatikusan ír Normáról, de nem szépít meg semmit. Nem hallgatja el, hogy Marilynné válása közben Norma rengeteg rossz döntést hozott, hogy élvezte a rivaldafényt és bizony sokszor a szexet is. Norma Jeane megpróbált egy férfiak irányította játékban az ő szabályaik szerint játszani, amikor Marilyn Monroe-ként próbált érvényesülni és jobb szerepeket kapni, de nem számolt azzal, hogy Monroe karaktere nem lendít a karrierjén, hanem ez lesz az a szerep, amibe élete végéig belekényszerítik. Hollywood nem engedte az aranytojást tojó buta szőke komikát komolyabb szerepekben játszani, így fordulhatott elő, hogy a világ legismertebb színésznője soha nem nyert semmiféle díjat. Bár Marilyn Monroe nevét megőrizte az emlékezet, nem úgy, ahogy Norma Jeane szerette volna.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr2117894837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása