"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Patricia Highsmith: The Talented Mr. Ripley /A tehetséges Mr. Ripley/ (1955)

2022. szeptember 07. - Barbie66

the_talented_mr_ripley.jpgNem sok olyan könyvhöz volt szerencsém, aminek a főhőse egy gonosztevő. Bár Ripley esetében nem lehet egyértelműen gonoszságról, elvetemültségről beszélni, ahhoz ugyanis szükség lenne az erkölcsi szabályok minimális ismeretére, hogy tudatosan megszeghesse őket. Tom Ripley-nél azonban szó sincs bármiféle belső iránytűről, sőt, valójában még személyisége sincs. A végtelenségig képes alkalmazkodni és átalakulni a túlélés érdekében, ezenkívül villámgyors észjárással méri fel embertársait és a velük kialakuló kapcsolatait. Egyetlen cél vezérli csupán: gazdag akar lenni - bármi áron. A középszerűség, a megalkuvás, a lemondás taszítja, és sóvárogva figyeli a tehetős amerikaiak gondtalan, fényűző életét. Mivel nem születik jómódú családba, mindent saját magának kell megszereznie, amihez elég különleges módszert talál ki: egyszerűen ellopja gazdag ismerőse személyazonosságát.patricia_highsmith.jpg

Innentől válik igazán izgalmassá a történet, egy folytonos hullámvasutazás a nyugodt periódusok és a pánikszerű menekülés között. Hiába próbált minden apró részletre ügyelni, Ripley-t váratlan helyzetek tömkelege teszi próbára, amikben csak az eszére és kiváló emberismeretére számíthat. Ezek, na meg egy kis szerencse segítségével végül minden akadályon át tud lendülni.

the_talented_mr_ripley2.jpgTom Ripley nem az a karakter, aki csak úgy belopja magát az olvasó szívébe. Elismerjük zsenialitását, talán még izgulunk is érte szorult helyzeteiben, de megszeretni szerintem nem lehet. Ahhoz túl keveset árul el magáról - ahogy azt sem tudjuk, milyen színű valójában egy kaméleon vagy egy tükör. Highsmith szimpátiát ugyan nem tudott ébreszteni főhőséért, de a fordulatos cselekménnyel és a gyönyörű helyszínekkel annyit legalább elért, hogy azért szorítunk Ripley-nek, hogy még ebből a csávából másszon ki, és jusson el Rómába/Párizsba/Capri-ra/Görögországba. És ez a furmányos szélhámos ki is mászik, és egy lépéssel mindig megelőzi az őt üldöző rendőröket, hogy aztán újból izgulhassunk érte egy következő váratlan helyzetben.

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr8117926319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vaszilics Fedor Emánuel 2022.09.08. 20:03:50

Bevallom, a regényt nem olvastam csak a filmváltozatokat láttam.

Az 1999-est Matt Damonal, ami nagyon tetszett, és később a "Ragyogó napfény" című 1960-ast Alan Delonal, ami az 1999-es változat után inkább csalódás volt.

Innentől spoiler, aki végig szeretné izgulni, ne olvassa!!!!!

A filmváltozat alapján én úgy láttam, Ripley nem találja ki, hogy ellopja gazdag ismerőse személyazonosságát. Inkább a barátságát keresi, egy ideig meg is találja, és így próbálja meg azt az életet élni, amire mindig is vágyott.
De miután rádöbben, hogy Dickie már unja a társaságát, sőt, bosszantja, idegesíti Tom jelenléte és szabadulni szeretne tőle, a düh, a sértettség és a csalódottság miatt öli meg Dickie-t. Nem tervezett bűncselekmény, erős felindulásból követi el, jellemző erre az elkövetési mód is (agyonveri az evezőlapáttal) utána még lelkiismeret-furdalása is van, aztán megijed, fél a következményektől, ezért próbál elmenekülni.
A személyiség ellopásához az adja az ötletet, hogy amikor visszarohan a hotelbe, nyilván a holmijáért, a portás Dickie-nek hiszi. Ekkor rájön, hogy tényleg élhetne tovább Dickie-ként (az ötvenes években ez nyilván könnyebben kivitelezhető, pláne Olaszországban, amely még ma sem a precizitásáról, pontosságáról, éles eszű rendőreiről és hivatalnokairól híres).
Ezt követően azonban már tényleg nincs megállás, profi módon szélhámoskodik, manipulálja a körülötte levő embereket, és már az újabb gyilkosságoktól sem riad vissza, még Marge-ot is habozás nélkül megölné, pedig korábban ő volt az egyetlen, aki iránt tényleg érzett valamiféle szimpátiát, sőt, végül a szerelmével, Peter-el is végez, mert csak így tudja elkerülni a lebukást.
süti beállítások módosítása