"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan


Stephen King: Salem's Lot /Borzalmak városa/ (1975)

2020. május 17. - Barbie66

A horror nagymesterétől most először olvastam vámpíros történetet, és nem okozott csalódást. Követve a Bram Stoker által megszabott irányt, az ő teremtményei is inkább szörnyek, mint érző lények. Ám az igazság az, hogy ezúttal sem csupán a horror-elemek miatt érdemes elolvasni a kötetet. King nem…

Tovább

Haruki Murakami: Norwegian Wood (1987)

A japán szerző ezzel a könyvével robbant be igazán a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen egy valóban zseniális alkotásról van szó. Egy Beatles-dal (ami egyben a regény címe is lett) felcsendülése egy egész emlékáradatot indít el főhősünkben, és felidézi benne egyetemista éveit az 1960-as évek…

Tovább

Anne Rice: Taltos /Táltos/ (1994)

A Mayfair-klánról szóló mini-sorozat befejező része sajnos ugyanazt a leszálló ágat követi, amit a Lasher megkezdett. Miközben az első két rész negatívumai (túlburjánzó leírások, vontatottság, ismétlések) megmaradtak, cserébe nem kapunk semmi újat, semmi kárpótlást  - illetve amit annak szántak, az…

Tovább

Margaret Atwood: Lady Oracle (1976)

Atwood soron következő regénye egy olyan nőről szól, aki szinte az egész életét hazugságokra építi. Mivel sajnos volt már szerencsém hasonló emberhez, ezért az írónőnek elég nehéz volt bármiféle együttérzést kiváltania belőlem a főhőse iránt. Pedig gyönyörűen felépíti a karaktert, kezdve a…

Tovább

J. M. Coetzee: Life & Times of Michael K /Michael K élete és kora/ (1983)

Egy Nobel-díjas szerző Booker-díjas műve, ami mélyen megérinti az embert. Tömör, de annál súlyosabb történet arról, hogy egy polgárháború idején az egyén milyen könnyen ki tud potyogni a társadalmi védőháló lyukain. Előbb munkanélkülivé válik, aztán hajléktalanná, míg végül a bürokrácia…

Tovább

Dallos Sándor: A nap szerelmese/Aranyecset (1957-1958)

Az a röppenés, amit úgy vártam, tulajdonképpen meg sem született, csak az én képzeletemben. Így hát egy képzeletbeli röppenés haldoklik most a gyulai ágyamon, és lassan kihűl. És látod, így maradnak el az embertől lassan mindazok a dolgok, amelyeket apróságoknak szokás nevezni, pedig egy egész világ…

Tovább

Giorgio Bassani: Il giardino dei Finzi-Contini /Finzi-Continiék kertje/ (1962)

Voltaképpen semmi különösről nem szólna ez a regény, mint néhány olasz fiatalról, akik barátkoznak, szerelmesek lesznek, tanulnak és keresik a helyüket az életben, ha nem helyeznénk el őket térben és időben - valamint vallásilag. Sajnos a lehető legrosszabbkor, a lehető legrosszabb helyen voltak…

Tovább

Passuth László: Lagúnák (1958)

Passuth ebben a kötetében az érett reneszánsz korába repít vissza bennünket, helyszínül pedig egy olyan izgalmas és rejtélyes várost választott, mint Velence. Akkoriban Velence közélete legalább annyira szövevényes és zegzugos volt, mint a lagúnái. A Tízek Tanácsa állt mindenki fölött, egykori…

Tovább

C. S. Lewis: The Chronicles of Narnia VII.: The Last Battle /Narnia Krónikái 7.: A végső ütközet/ (1956)

Az előző részről az volt a benyomásom, mintha egy nekirugaszkodás lenne az utolsó nagy ugráshoz, és mint utóbb kiderült, nem is jártam messze az igazságtól. A Narnia Krónikái szerencsére egy olyan lezárást kapott, amit ez a kedves, fantáziadús sorozat megérdemelt. Viszontlátunk régi ismerősöket,…

Tovább

Arundhati Roy: The God of Small Things /Az Apró Dolgok Istene/ (1997)

Az új évet egy Booker-díjas regénnyel nyitottam, ám hamar kiderült számomra, hogy hiába az elismerés, ez bizony nem tetszik. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lebutított Rushdie-könyvet olvastam volna: India, különböző vallások, politika, családtörténet, mínusz a mágikus elem és a motiváció,…

Tovább

Roald Dahl: The BFG /Szofi és a HABÓ/A barátságos óriás/ (1982)

Így karácsony táján jó néha elővenni egy kedves kis gyerekkönyvet... amiben emberevő óriások rabolnak el kisfiúkat és kislányokat az ágyukból az éjszaka közepén, hogy aztán szépen befalják őket. Dahl klasszikusa gyerekszemmel olvasva néhol bizony kissé félelmetesnek tűnik, ezért nagyon fiatal…

Tovább

Fekete István: Vuk (1965)

Bár a rajzfilmhez képest sokkal kevesebb benne a humor (voltaképpen nincs is) és sokkal több a nyers realitás, még így is rendkívül szerethető könyvről van szó. A Bambihoz hasonlóan minden sorból sugárzik a természet szeretete és tisztelete, a meggyőződés, hogy mi, emberek nem igazán tudjuk, hol is…

Tovább

Truman Capote: Breakfast at Tiffany's /Álom luxuskivitelben/ (1958)

Talán nem született még blogbejegyzés olyan nehezen, mint erről a könyvről. Nem feltétlenül azért, mert annyira borzalmasan rossz lett volna, hanem mert egyszerűen semmit sem mozgatott meg bennem. Egy hete olvastam el, és már alig emlékszem valamire a cselekményből, ami nem túl jó jel. Valahogy ezek…

Tovább

Stephen King: Cujo (1981)

Ez az a könyv, amit vagy gyorsan, szinte egyhuzamban elolvas az ember, vagy pedig soha többé nem veszi elő. King elsüti mindkét "nagyágyút": gyerek és kutya együtt, egy történetben - de ez nem valami idilli, szívet melengető mese, mint a Belle és Sebastien, vagy a Lassie hazatér. Ebben a rémmesében…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Haruki Murakami: Dance Dance Dance (1988)

Kezdem nagyon megkedvelni a japán író stílusát, ez a könyve pedig különösen tetszett. Megint egy kicsit megfoghatatlan volt, de legalább szerethető módon volt az. Mint egy hóbortos, idős rokon, akit furcsa szokásai tesznek a család kedvencévé. Murakami tehát ismét létrehozott egy teljesen hétköznapi…

Tovább

Anne Rice: Lasher (1993)

A Mayfair-klán, és háziszellemük, Lasher történetének folytatásától azt vártam volna, hogy az első rész felvezetése után végre beindulnak az események, és helyrebillen az arány a leíró és a tevőleges epizódok között. Nem így történt. Rice nem tudja meghazudtolni önmagát, megmarad szenvedélyes…

Tovább

Margaret Atwood: Bluebeard's Egg (1983)

Nem vagyok biztos benne, hogy Atwood megfelelő formát választott az írásaiban szereplő témáknak. A kötet 14 novellát tartalmaz, amik elég vegyesek - színvonalukat és hangulatukat tekintve is. Akadnak itt melankolikus történetek családokról a gyerekek szemszögéből: első szerelem, idősödő szülők,…

Tovább

J. M. Coetzee: Waiting for the Barbarians /A barbárokra várva/ (1980)

Egy regény, amiről nem tudni pontosan hol és mikor is játszódik - elsőre furcsának tűnik, de aztán az ember ráeszmél, hogy nagyon is jól van ez így: a lényeg sokkal jobban átjön, hiszen konkrét országok híján nincsenek félreértések, részrehajlások, vagy történelmi buktatók. Coetzee egy tökéletes…

Tovább

Salman Rushdie: Shame /Szégyen/ (1983)

Rushdie egy korai műve volt a soron következő olvasmányom, az író életművében a Sátáni verseken innen, de a Grímuszon túl, közvetlen az Éjfél gyermekei után foglal helyet. Kevésbé szimbolikus, mint az első két kötet, de nem annyira sodró lendületű, mint az utóbbi, amiben ráérzett arra, hogy a magvas…

Tovább

Norman Davies: Európa története (1994)

Közel kétéves történet ér most véget, ugyanis ennyi ideig volt állandó háttér-olvasmányom a hatalmas történelemkönyv. Ha egy-egy regény után nem volt kedvem belevágni egy másikba, az éjjeliszekrényemen mindig ott várt ez az óriás. Persze nem csak szemes kávé volt a regény-rengeteg parfümériájában,…

Tovább

C.S. Lewis: The Chronicles of Narnia VI.: The Silver Chair /Narnia Krónikái 6.: Az ezüst trón/ (1953)

Már csak egy rész van hátra a végső búcsúig Narniától és bizony ez érződik is a köteten. Olyan volt olvasni, mintha az író erőt gyűjtött volna az utolsó nagy dobáshoz, és most csak a kötelezőt tudta volna hozni. Szerencsére ez a "kötelező" is bőven elég ahhoz, hogy egy élvezetes, kedves mese…

Tovább

Primo Levi: Se non ora, quando? (1982)

Újabb regény a II. világháborúról, a holokausztról, nácikról és zsidókról - vajon hány könyvnek és filmnek adhat még témát ugyanaz a történelmi esemény? Szerintem annyinak, ahány ember életére közvetlen vagy közvetett hatással volt. Ez az emberi ostobaság, becsvágy és kegyetlenség által gerjesztett…

Tovább

Doris Lessing: The Fifth Child /Az ötödik gyerek/ (1988)

Súlyos kérdéseket feszegető könyv, amit kisgyerekes szülőknek talán nem is ajánlanék. Engem is mélyen felkavart, és azóta sem enged az a 130 oldal. Lessing nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy felvázolja egy átlagos család és az őket övező szociális háló reakcióját arra, ha egy "más" gyerek…

Tovább

Brunella Gasperini: Én és ők (1959)

Az olasz írónő könyve elég nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű, és mint ilyen, rendkívül bátor vállalkozás. Olyan vizekre evez, ahol a legtöbb bestseller bizony zátonyra futna: túl a randikon, együttjáráson, esküvőn, bele egészen 17 évnyi házasság nyílt óceánjára. Itt már nincsenek titkok a másik…

Tovább