"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan


Haruki Murakami: Norwegian Wood (1987)

2020. április 30. - Barbie66

A japán szerző ezzel a könyvével robbant be igazán a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen egy valóban zseniális alkotásról van szó. Egy Beatles-dal (ami egyben a regény címe is lett) felcsendülése egy egész emlékáradatot indít el főhősünkben, és felidézi benne egyetemista éveit az 1960-as évek…

Tovább

Anne Rice: Taltos /Táltos/ (1994)

A Mayfair-klánról szóló mini-sorozat befejező része sajnos ugyanazt a leszálló ágat követi, amit a Lasher megkezdett. Miközben az első két rész negatívumai (túlburjánzó leírások, vontatottság, ismétlések) megmaradtak, cserébe nem kapunk semmi újat, semmi kárpótlást  - illetve amit annak szántak, az…

Tovább

Dallos Sándor: A nap szerelmese/Aranyecset (1957-1958)

Az a röppenés, amit úgy vártam, tulajdonképpen meg sem született, csak az én képzeletemben. Így hát egy képzeletbeli röppenés haldoklik most a gyulai ágyamon, és lassan kihűl. És látod, így maradnak el az embertől lassan mindazok a dolgok, amelyeket apróságoknak szokás nevezni, pedig egy egész világ…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Anne Rice: Lasher (1993)

A Mayfair-klán, és háziszellemük, Lasher történetének folytatásától azt vártam volna, hogy az első rész felvezetése után végre beindulnak az események, és helyrebillen az arány a leíró és a tevőleges epizódok között. Nem így történt. Rice nem tudja meghazudtolni önmagát, megmarad szenvedélyes…

Tovább

Anne Rice: The Witching Hour /Boszorkányok órája/ (1990)

Kicsit olyan volt ez a regény, mintha az írónő szerelemgyereke lenne: igyekezett mindent belepakolni, ami a vámpíros könyvekből esetleg hiányozhatott neki. A legszembeszökőbb az épületek mániákus leírása, szinte látjuk magunk előtt a színeket, formákat, sőt az illatokat, felületeket is. Ezek az…

Tovább

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő (1983)

Az idő múlik, mi pedig múlunk vele. A sajtbúra üvege alatt összezárva egymással, Erika és a mama. A búra csak akkor száll a magasba, ha valaki kívülről megfogja az üveggombot és felfelé húzza. Erika egy időtlen, kortalan, borostyánba dermedt bogár. Nincs története, és nem történik vele semmi. Ez a…

Tovább

Ian McEwan: The Cement Garden (1978)

Felkavaró, tabudöntögető kötet egy nagyon különös családról, akik a külvilágtól szinte teljesen elzártan élnek. Hogy hogyan alakult így az életük, az lényegtelen. Ne várjunk hosszas felvezetést, vagy korábbi epizódokat a karakterek kialakulásának ábrázolásához, McEwan nem Rushdie. Ebben a térben és…

Tovább

Alberto Moravia: Gli indifferenti /A közönyösök/ (1929)

Az olasz író egyik első regénye mintegy előrevetíti későbbi témáit, ami főként a családi kapcsolatok és a külvilág behatásai körül forognak. Érdekes megfigyelni a párhuzamokat és eltéréseket a jelenlegi és egy későbbi könyve anya-lánya karakterei között. A különbség főként a külső tényezőkben…

Tovább

D. H. Lawrence: Sons and Lovers /Szülők és szeretők/ (1913)

A brit író munkásságának gerincét alkotó trilógia első, a többihez lazábban kapcsolódó része, ami főként önéletrajzi ihletésű. A jellegzetes stíluselemek már itt is megjelennek, megadva a regénynek azt az összetéveszthetetlen "Lawrence-s" hangulatot, ami már az első olvasáskor magával ragadott.…

Tovább

Marquis de Sade: Szodoma százhúsz napja (1785)

Egy újabb félbehagyott könyv... körülbelül az egyharmadáig bírtam, de annyira nem esett jól a lelkemnek, hogy inkább nem kínoztam magam vele tovább. Az Amerikai psycho ehhez képest egy tündérmese volt, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam. Nem tartom magam különösebben prűdnek, sőt, szeretem, ha…

Tovább

Anne Rice: Vittorio, the Vampire /Vittorio, a vámpír/ (1999)

Egyértelműen az eddigi leggyengébb kötet Rice vámpíros sorozataiból, valahogy Lestat nélkül nem az igazi... Az írónő elkövette azt a "hibát", hogy egy olyan meghatározó és erős karaktert hozott létre, akinek hiánya a többi rész rovására megy. Hamar rájött tévedésére, mert a következő könyvekben…

Tovább

Ian McEwan: The Comfort of Strangers /Idegenben/ (1981)

Nem biztos, hogy pont nyaralás előtt kellett volna elolvasnom ezt a könyvet. Pedig az elején tökéletes választásnak tűnt, egy párocska kalandjai egy idegen városban, gondtalan semmittevés, rácsodálkozás a helybéliek szokásaira. Aztán az események egyre furcsábbak lesznek, és valami baljóslatú…

Tovább

Michel Houellebecq: Behódolás (2015)

Hű, ez gyorsan megvolt! A francia szerző tömör, egynapos (eddig tart elolvasni) regénye mégis számos kérdést vetett fel bennem, hosszú idő óta először kellett jegyzetelnem. Klasszikus műveket szokás az "örökérvényű" jelzővel illetni, ami nem jelent mást, mint hogy a témaválasztás vagy a mondanivaló…

Tovább

Giovanni Boccaccio: Dekameron (1353)

Meglepően modern világszemlélet jellemzi ezt a 14. századi történetgyűjteményt, ami nem is csoda, hiszen a humanizmus és a reneszánsz bölcsőjéből, Italiából származik. A vicces, szarkasztikus, sőt néhol kimondottan erotikus történetek a földi örömöket hangsúlyozzák az eddig uralkodó szigorú vallásos…

Tovább

Haruki Murakami: Kafka on the shore /Kafka a tengerparton/ (2002)

Meg sem próbálok bármiféle elmélettel előállni Murakami regényének értelméről, ugyanis képtelen lennék rá. A könyv olyan gazdag szimbólumokban, metaforákban és egyéb képekben, hogy azok elemzésére kevés lenne ez a blogbejegyzés. Az is valószínű, hogy mindenkinek mást mond a japán szerző műve, így…

Tovább

Ian McEwan: In between the sheets (1978)

Tabudöntögető írás az emberi elme legsötétebb bugyrairól, olyan intim helyzetekről, amik tényleg csak a hálószoba falaira tartoznak. Hét rövid történet teljesen hétöznapinak induló, ám meglepő fordulattal záródó helyzetekről, amiknek motívuma az elfojtott szexuális vágyak és az emberi kapcsolatok. A…

Tovább

Lucius Apuleius: Az aranyszamár (160)

A késő ókorból származó, lazán összekapcsolódó történetekből álló regény majd' 2000 év távlatából is szórakoztató olvasmány. Friss, élénk, élő beszédhez hasonló nyelvezete könnyen érthető, sodró lendületű. Főhőse Lucius, egy előkelő ifjú, akit kíváncsisága kever bajba: egy varázslat balul sül el, és…

Tovább

Muhammad an-Nefzawi: Az illatos kert (15. század)

A címmel ellentétben a könyv nem növényápolási alapismereteket nyújt, és a kerttervezéshez sem ad hasznos tanácsokat. Ez egy szexuális kézikönyv a középkori arab világból. Szerzője hol virágnyelven, hol szókimondóan, de minden esetben kimerítő részletességgel foglalta össze korának tudásanyagát az…

Tovább

Angela Carter: The Bloody Chamber /A kínkamra és más történetek/ (1979)

Nem volt egyszerű megszerezni Angela Carter novelláskötetét, valószínűleg azért, mert itthon sajnos méltatlanul kevesen ismerik és szeretik műveit. Pedig akármilyen szokványos ötleten is alapul, a könyv zseniális: az írónő nem tett egyebet, mint klasszikus meséket írt át "felnőtt verzióba". Ne…

Tovább

George R. R. Martin: A Feast for Crows /Varjak lakomája/ (2005)

Az eddig megjelent kötetek közül az utolsó előttit fejeztem be éppen, szerencsére nem ijesztettek el a különböző fórumbejegyzések és kommentek, amik szerint ez rész nyomába sem ér az előzőnek. Bizonyos szempontból talán kicsit "visszafogottabb"-ra sikerült (már ha Martin esetében lehet ilyesmiről…

Tovább

James M. Cain: The postman always rings twice /A postás mindig kétszer csenget/ (1934)

A maga idejében botrányosnak számító alkotás ma már alig üti meg az ingerküszöböt: annyira hozzászoktunk már a szex és az erőszak nyílt ábrázolásához, hogy a főszereplők ügyetlenkedése mai szemmel inkább humorosnak tűnik. Amit mégis megrendítőnek találtam, az a közvetlenség, ami annyira közel hozza…

Tovább

Paulo Coelho: Tizenegy perc (2003)

Valószínűleg a leggyakrabban idézett író Coelho (a Facebookon legalábbis hemzsegnek bölcsebbnél bölcsebb sorai), ami talán annak köszönhető, hogy közérthetően tud elvont, spirituális témákról írni, anélkül, hogy kioktató lenne. A Tizenegy perc az erotikáról, sőt, magáról a szexről szól, ami talán a…

Tovább

John Fowles: The Magus /A mágus/ (1966)

Fowles első könyve egyáltalán nem nevezhető olvasó-barátnak vagy könnyűnek, jómagam is két hétig küzdöttem vele. Bizony, küzdelem volt ez a javából, de mint ahogy általában lenni szokott, itt is az olvasó került ki győztesen, hiszen gazdagabb lett jópár bölcsességgel, élettapasztalattal és…

Tovább

Vladimir Nabokov: Lolita (1955)

Vannak azok a regények, amikre "csak úgy" rátalál az ember, és meglepődik, hogy milyen jók. Aztán vannak azok a regények, amiket azért olvas el az ember, mert mindenki ezekről beszél, és valós véleményt akar róluk alkotni - és meglepődik, hogy milyen rosszak. És van a Lolita, amiről senki sem…

Tovább