"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Daphne du Maurier: Rebecca /A Manderley-ház asszonya/ (1938)

2022. július 07. - Barbie66

Pedig olyan szépen indult minden... ifjú hősnőnk Monte Carlóban megismerkedik egy gazdag, jóképű férfivel, aki szinte rögtön megkéri a kezét, és a nyaralásból már házaspárként térnek vissza a férfi angliai birtokára, Manderley-re. Ez lehetne egy habkönnyű, nyári ponyvácska kezdete is, de az írónő…

Tovább

Honoré de Balzac: Goriot apó (1835)

Könyörtelenül őszinte, fájdalmasan realista regény, mely eredetileg a 19. századi párizsi nemesség romlottságát, álszentségét vette célba, ám társadalmi éleslátása a mai napig érvényes megállapításokra jutott. Balzac már azzal megadja könyv alaphangulatát, hogy a legbölcsebb (és legcinikusabb)…

Tovább

Christopher Paolini: Eldest /Elsőszülött/ (2005)

Az örökség-ciklus második része világossá tette számomra, hogy ez egy olyan ifjúsági regény, amit csak a célközönség képes maradéktalanul élvezni. Paolini nem tudta felülmúlni magát az első részhez képest, a "tini-zseni" felhajtás pedig már régen kifulladt, annál is inkább, mert már bőven a húszas…

Tovább

Christopher Paolini: Eragon (2002)

Régóta kíváncsi voltam már a mindössze 15 éves szerzőjéről elhíresült fantasy-sorozatra. Sokan A gyűrűk urához hasonlítják, és mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, minden hozzá mért könyvet fenntartásokkal kezelek. Paolini négy részesre duzzasztott, Az örökség címet viselő regényfolyamával is…

Tovább

Italo Calvino: Il sentiero dei nidi di ragno /A pókfészkek ösvénye/ (1947)

Alberto Moravia, Cesare Pavese és Elio Vittorini illusztris társaságához csatlakozva Italo Calvino első regénye is egy neorealista, háborús mű. Természetes, hogy a 40-50-es évek irodalmát meghatározza a II. világháború, és az íróknak az átéltek vagy látottak szolgáltatták a regényeik témáját. Mégis…

Tovább

Stephen King: Firestarter /A tűzgyújtó/ (1980)

King egy korábbi, már-már klasszikusnak számító regénye került sorra, ami bőven tartogat izgalmakat, de közben el is gondolkodtat. A regény központi motívuma az emberi elme - ez persze King legtöbb művéről elmondható, de ezúttal nem pusztán a félelemkeltés céljából vájkál a tudatalattinkban, hanem…

Tovább

J. M. Coetzee: Youth (2002)

"Mindenkiben ott rejtőzik egy megírásra váró könyv" hallottam egyszer valahol, és Coetzee regényét olvasva egyből beugrott ez a mondat. A Youth főhőse ugyanis másra sem vár, minthogy végre megírja élete művét - verset, regényt, akármit, ám az ihlet, a sugallat sehogy sem akar jönni, és közben elmegy…

Tovább

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié (2020)

Épp a homofóbia-ellenes világnapon fejeztem be annak a könyvnek az olvasását, ami homofób körökben a tavalyi év legnagyobb botrányát kavarta. Mások fizetnek ekkora hírverésért amit ez a mesegyűjtemény - igaz, negatív előjellel - kapott. Bevallom én is a nagy felháborodás hatására vettem meg,…

Tovább

Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter /A skarlát betű/ (1850)

Ritkán fordul elő, hogy egy regény főhősével, világával, mondanivalójával nem tudok azonosulni, de A skarlát betű második nekifutásra sem nyert meg magának. Mérhetetlenül cinikus énem végig azt szajkózta a fejemben, hogy egy kis szex miatt ennyit kell szenvedni? Ráadásul csak a nőnek kell minden…

Tovább

Isabel Allende: The House of the Spirits /Kísértetház/ (1982)

Egy távoli, egzotikus országbeli család több generáción átívelő története, amiben keverednek a mágikus realista elemek a valós történelmi eseményekkel - várjunk csak, hiszen én már olvastam ezt a könyvet, vagy legalábbis nagyon hasonlót, nem is egyet: Rushdie, Marquez, Bernieres, Eugenides és…

Tovább

Stephen King: The Stand /Végítélet/ (1978)

Vajon mennyire okos ötlet 2021-ben, a koronavírus-járvány kellős közepén egy gyilkos szuperinfluenzáról szóló regényt olvasni? Vajon a mai közbeszédből fájóan ismerős kifejezések (karantén, vakcina, immunitás) csak még jobban felzaklatják az amúgy is pattanásig feszült idegeinket, vagy épp…

Tovább

John Irving: The Cider House Rules /Árvák hercege/ (1985)

Ebbe a regénybe is tiszta lappal vágtam bele, vagyis szinte semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy készült már film is belőle - ez pedig jelenthet jót is, rosszat is. Aztán ahogy haladtam előre a majd' 700 oldalas történetben, úgy mutatta újabb és újabb arcát. Ez az átalakulás nagyon különleges…

Tovább

Erich Kästner: A két Lotti (1949)

Ismét leporoltam egy általános iskolai kötelezőt, amiről csak halvány emlékeim voltak. Csak egy egyszerű, már-már bugyuta történet rémlett, bármiféle mögöttes tartalom nélkül. Most már látom, hogy volt a könyvnek mélysége is, csak gyerekként még nem értettem, nem láttam. A cuki ikerpár sorsszerű…

Tovább

Yuval Noah Harari: Sapiens (2012)

Végre a sok "langyos víz" után egy igazi bomba, egy érdekes, izgalmas, világnézet-formáló könyv, aminek elolvasása után teljesen más szemmel nézzük majd történelmünket és a helyünket a világban. Kicsit olyan, mintha Morpheus tenyeréből a piros pirulát vettük volna el: eddig jól ismert tényeket,…

Tovább

Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories /Hárún és a mesék tengere/ (1990)

Nagyon szerencsés az a gyerek, akinek maga Rushdie szövi az esti meséjét - az író fia ilyen kivételes helyzetben van, hogy egy regény színvonalú történetet hallgatva hajthatta álomra a fejét. Azt nem tudom pontosan, hogy valóban így történt-e, de az tény, hogy Rushdie az első fiának írta ezt a…

Tovább

Laura Ingalls Wilder: Little House on the Prairie 1-9. /A farm, ahol élünk 1-9./ (1932-1971)

Régóta a várólistámon figyelt már a tévék hétköznap délutáni műsorsávját hosszú évekig uraló filmsorozat alapjául szolgáló könyv, amiről csak olvasás közben derült ki, hogy egy kilenc részes sorozat. Nem tántorított el a sok kötet, ugyanis már az első oldalak után rabul ejtettek az Ingalls-család…

Tovább

D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka (2014)

Végre egy igényes, mégis szórakoztató kortárs magyar regény a párkapcsolatokról! Rácz Zsuzsa Terézanyu-rémálma után kezdtem elveszteni a reményt, hogy valaha is a kezembe akad egy olvasható-olvastató, komolyan vehető, de nem túlzóan művészieskedő alkotás egy magyar író tollából. D. Tóth Kriszta…

Tovább

Robert Merle: Malevil (1972)

Az eddig olvasott posztapokaliptikus sci-fikhez képest (Éhezők viadala, Útvesztő-trilógia) lokálisabb, szűkebb közösséghez köthető, mégsem unalmasabb. Látványos akciójelenetek és mutáns szörnyek helyett a csoportdinamikára, az emberi kapcsolatokra fókuszál. A két, romjaiból újraszerveződő mini…

Tovább

Anne Brontë: The Tenant of Wildfell Hall /A Wildfell-ház lakója/Wildfell asszonya/ (1848)

A legkisebb Brontë-nővér továbbment azon az úton, amin testvérei elindultak, és egy bátor, de kevésbé népszerű könyvet írt. A maga korában forradalminak számító regény ott kezdődik, ahol a korszak romantikus történetei véget érnek: az esküvő nem a boldog végkifejlet, hanem inkább a vég kezdete. Az…

Tovább

Haruki Murakami: Norwegian Wood (1987)

A japán szerző ezzel a könyvével robbant be igazán a köztudatba, ami nem is csoda, hiszen egy valóban zseniális alkotásról van szó. Egy Beatles-dal (ami egyben a regény címe is lett) felcsendülése egy egész emlékáradatot indít el főhősünkben, és felidézi benne egyetemista éveit az 1960-as évek…

Tovább

Margaret Atwood: Lady Oracle (1976)

Atwood soron következő regénye egy olyan nőről szól, aki szinte az egész életét hazugságokra építi. Mivel sajnos volt már szerencsém hasonló emberhez, ezért az írónőnek elég nehéz volt bármiféle együttérzést kiváltania belőlem a főhőse iránt. Pedig gyönyörűen felépíti a karaktert, kezdve a…

Tovább

Lauren Weisberger: The Devil Wears Prada /Az ördög Pradát visel/ (2003)

Végre egy chick-lit könyv a jobbik fajtából! Szerencsére meg sem közelíti a Szex és New York mélységeit, sőt, aki tisztában van a műfaj korlátaival és sajátosságaival (tehát nem vár szépirodalmi magasságokat), annak kellemes perceket szerezhetnek Andrea kalandjai a Runway divatlapnál. Bevallom, hogy…

Tovább

Fekete István: Vuk (1965)

Bár a rajzfilmhez képest sokkal kevesebb benne a humor (voltaképpen nincs is) és sokkal több a nyers realitás, még így is rendkívül szerethető könyvről van szó. A Bambihoz hasonlóan minden sorból sugárzik a természet szeretete és tisztelete, a meggyőződés, hogy mi, emberek nem igazán tudjuk, hol is…

Tovább

Charles Dickens: Martin Chuzzlewit (1844)

Úgy tűnik, Dickens regényeinek nem áll annyira jól a nyár és a kánikula, sokkal inkább a borongós, esős őszi idő és egy csésze tea társasága - nem sikerült elkapnom a fonalat ezúttal sem. Annyira azért nem volt tragikus olvasmányélmény, mint az Örökösök, de nem is élveztem annyira, mint a David…

Tovább

C.S. Lewis: The Chronicles of Narnia VI.: The Silver Chair /Narnia Krónikái 6.: Az ezüst trón/ (1953)

Már csak egy rész van hátra a végső búcsúig Narniától és bizony ez érződik is a köteten. Olyan volt olvasni, mintha az író erőt gyűjtött volna az utolsó nagy dobáshoz, és most csak a kötelezőt tudta volna hozni. Szerencsére ez a "kötelező" is bőven elég ahhoz, hogy egy élvezetes, kedves mese…

Tovább
süti beállítások módosítása