"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Pier Paolo Pasolini: Ragazzi di vita /Utcakölykök/ (1955)

2023. szeptember 22. - Barbie66

Kegyetlenül őszinte történetek Róma kevésbé fényes korszakából - hol van már az ókor dicsősége, a barokk szárnyalása... a háborúk, a diktatúra tombolása elsöpörte mindezt, és ami megmaradt, az csupán a ragyogó színfalak mögött megbújó nyomorúság. Hiába tündököltek az ötvenes évek filmcsillagai az…

Tovább

Alberto Moravia: La disubbidienza /Az engedetlenség/ (1948)

Mostanában valahogy megtalálnak az útkeresésről, a társadalmi szerepek lerázásáról szóló könyvek. Updike Rabbit-je és Szerb Antal Mihálya már férfi korukban szembesülnek a dilemmával, amit a társadalmi elvárások és a saját álmaik, személyiségük közti konfliktus okoz - Moravia főhőse, Luca viszont…

Tovább

Christopher Paolini: Eragon (2002)

Régóta kíváncsi voltam már a mindössze 15 éves szerzőjéről elhíresült fantasy-sorozatra. Sokan A gyűrűk urához hasonlítják, és mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, minden hozzá mért könyvet fenntartásokkal kezelek. Paolini négy részesre duzzasztott, Az örökség címet viselő regényfolyamával is…

Tovább

Paolo Giordano: La solitudine dei numeri primi /A prímszámok magánya/ (2008)

"Mattia és Alice a világ ellen" is lehetne az alcíme a regénynek, ami újabb nyelvi sikerélményt jelentett számomra, ugyanis eredetiben olvastam. Na jó, csaltam egy kicsit, és minden fejezetet először olaszul, aztán magyarul is elolvastam, tehát duplán fogyasztottam el a fizikus végzettségű szerző…

Tovább

Jan Guillou: Könyörtelenek (1981)

Az erőszak az agyban lakozik, nem az izmokban. Ez Guillou regényének visszatérő motívuma, ám azt csak indirekt módon fogalmazza meg, hogy az ellenszere is ott van. Meglepően, sőt váratlanul erős könyvet pipálhattam ki a várólistámon, ami pár éve elég nagy visszhangot is keltett az agresszió nyers…

Tovább

Hartay Csaba: Rajongók voltunk (2018)

Ó, azok a nyolcvanas évek! Én még épphogy megérkeztem az évtized végére, de Hartay Csaba nosztalgikus novellafüzére erről a legendás korszakról még így is bőven tartogatott ismerős jeleneteket. Olvasás közben végig egyfajta meghasonlást éreztem, két, teljesen ellentétes hozzáállással néztem vissza…

Tovább

Zadie Smith: White Teeth /Fehér fogak/ (2000)

Az "ezredforduló sikerkönyvének" kikiáltott, debütáló regény sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nyilván nem akkora csalódás, mint például az Alkonyat vagy A szürke ötven árnyalata könyvek, de én egy női Rushdie-t, egy friss hangot vártam, és helyette kaptam egy multikulti trenden…

Tovább

Stephen King: It /Az/ (1986)

King lassan egész Maine államot benépesíti szörnyekkel, ezúttal főleg gyerekek az áldozatok, ami rengeteg borzalmas epizódot eredményez - ám nem is mindig a rémek a legijesztőbbek... King legnagyobb erőssége, ahogy az emberi elmében rejtőző gonosz erőket képes megjeleníteni, újra meg újra…

Tovább

Jeffrey Eugenides: Middlesex /Egy test, két lélek, avagy egy lánynak született fiú története/ (2002)

A Bazi nagy görög lagzi című film hangulata homéroszi léptékű történetmeséléssel elegyítve. Gabriel Garcia Marquez -szerű családtörténet görög mitológiával vegyítve. Eugenides három generáción átívelő, rendkívül különleges történetét leginkább így lehet jellemezni. Ám nem egyszerű időutazás ez a…

Tovább

Ian McEwan: The Cement Garden (1978)

Felkavaró, tabudöntögető kötet egy nagyon különös családról, akik a külvilágtól szinte teljesen elzártan élnek. Hogy hogyan alakult így az életük, az lényegtelen. Ne várjunk hosszas felvezetést, vagy korábbi epizódokat a karakterek kialakulásának ábrázolásához, McEwan nem Rushdie. Ebben a térben és…

Tovább

Louisa May Alcott: Jo's Boys /Jo fiai/ (1886)

A March-család történetének befejező része, amiben nyomon követhetjük a felnövekvő második generáció kalandjait. Az előző kötetben bemutatott magániskola igazi kulturális intézménnyé nőtte ki magát, és bár több diák fogadására már nem szívesen vállalkozik Jo, az egykori szeleburdi lány, állandó…

Tovább

Fekete István: Téli berek (1959)

Tutajos és Bütyök a téli szünetben visszatér a Zala folyó partjára, hogy újabb leckéket kapjanak emberségből. Igen ám, de a legutóbbi kalandjaik óta nagyot fordult a világ: tél lett, és a természet csak most mutatja meg igazi, kegyetlen valóját. Most már végképp nincs helye a hencegésnek,…

Tovább

Fekete István: Tüskevár (1957)

Nosztalgikus érzések rohanják meg az embert, ha belelapoz Fekete István regényébe. Igaz, hogy én berek helyett "csak" a nagymamám házáig jutottam el a nyári szünetekben, de pontosan emlékszem a gondtalan, semmittevős napokra és a végtelennek tűnő szabadságra. Főhősünk, Ladó Gyula Lajos (alias…

Tovább

Stephen King: Carrie (1974)

Stephen King egyik első regénye még nem teljesen kiforrott, az író néhol még keresi a hangját, de így is lebilincselő olvasmány. Görbe tükröt tart az amerikai középiskolák társadalma elé, miközben tárgyalási jegyzőkönyvekből, interjúkból és újságcikkekből összeáll egy borzalmas tragédia képe. Egy…

Tovább

Jeffrey Eugenides: The Virgin Suicides /Öngyilkos szüzek/ (1993)

"Megölték magukat, a haldokló erdeink miatt, a propellerek miatt, amelyek megcsonkítják a tengerből inni felmerülő lamantinokat; megölték magukat, mert látták a feltornyozott gumiabroncsok piramishegyeit; megölték magukat, mert nem találták a szerelmet, amelyet egyikünk sem tudott volna megadni…

Tovább

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi (2010-2013)

Kíváncsian és előítéletekkel telve kezdtem neki az utóbbi évek legfelkapottabb magyar tiniregény-sorozatának. Egy héttel és nyolc kötettel később csak ültem és néztem magam elé: annyi érzés és emlék kavargott bennem, hogy idő kellett, mire visszazökkentem a normál kerékvágásba. Nehéz volt elengednem…

Tovább

Margaret Atwood: Cat's Eye (1988)

Azt hiszem eljött az ideje, hogy a kanadai írónőt a kedvenceim közé helyezzem, hiszen újra és újra lenyűgöz könyveinek sokrétűsége, mélysége és az az őszinteség, amivel a nők helyzetéről, a világban betöltött szerepükről ír. Nem lehet beskatulyázni egy társadalmi csoport szószólójaként, minden…

Tovább

Ottlik Géza: Iskola a határon (1959)

Még egy fontos hiánypótlás: bár sok helyen kötelező olvasmány, Ottlik híres regénye eddig nem került a kezembe - bár elképzelhető, hogy korábban nem is tetszett volna, vagy legalábbis nem tudtam volna értékelni. Nem adja magát könnyen, csak egy nagy adag kitartással lehet megszokni a csapongó, az…

Tovább

Niccolo Ammaniti: Io e te /Én és te/ (2010)

Kedvenc olasz szerzőm hű marad eddigi témájához, és főhősnek ismét egy olyan érzékeny, különleges fiút választott, akinek lelki fejlődését és az ezzel járó küzdelmeit miliméter pontossággal tudja nyomon követni. Az egyetlen különbség a mostani és a korábbi regényei között, hogy azokban a szereplők…

Tovább

Vladimir Nabokov: Lolita (1955)

Vannak azok a regények, amikre "csak úgy" rátalál az ember, és meglepődik, hogy milyen jók. Aztán vannak azok a regények, amiket azért olvas el az ember, mert mindenki ezekről beszél, és valós véleményt akar róluk alkotni - és meglepődik, hogy milyen rosszak. És van a Lolita, amiről senki sem…

Tovább

Tamási Áron: Ábel Amerikában (1934)

"... nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Így…

Tovább

Tamási Áron: Ábel az országban (1933)

Mint a könyv címéből is látszik, Ábel otthagyja a rengeteget és az ismerős tájakat, hogy utazgasson és világot lásson. Két hű társa, Bolha, a kutya, és a furfangos észjárás azonban most is vele tartanak, és minden szorult helyzetből kimentik.  Utazása során főhősünk sokat lát, hall, tapasztal, és…

Tovább

Tamási Áron: Ábel a rengetegben (1932)

Tamási Áron ifjúsági regényét kötelező olvasmányként tartják számon, ennek ellenére én csak most találkoztam vele először - de talán ez nem is baj. Felnőttként, egy erdélyi úttal a hátam mögött ugyanis talán többet mond nekem Ábel története. Anélkül is, hogy túl sok mindent akarnék belemagyarázni, a…

Tovább

Bernhard Schlink: Hazatérés (2006)

A német szerző újabb tipikus műve, melyben ismét egy kisfiú felnőtté válását kísérhetjük nyomon. Szeretett nagyszüleinél rátalál egy regényre, aminek nincs meg sem a szerzője, sem a befejezése - és ez a felfedezés egész életét meghatározza. Innentől kezdve ugyanis nem nyugodhat addig, míg meg nem…

Tovább

Niccolo Ammaniti: Ti prendo e ti porto via /Magammal viszlek/ (1999)

Az olasz szerzőtől a második könyvet olvasom, és elég egyértelműen kezd kirajzolódni a fő érdeklődési köre: a felnőttek és a gyerekek világának összeütközése, az ártatlanság elvesztése. Egyik főhősünk egy félénk, visszahúzódó fiú, akinek sem a boldog család, sem a barátság nem adatik meg. Az…

Tovább
süti beállítások módosítása