"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Gabriel García Márquez: Száz év magány (1967)

2022. március 24. - Barbie66

Ezt a könyvet is olvastam már egyszer, és ugyanúgy, ahogy Az éjfél gyermekei esetében, itt is éreztem, hogy még nem állok készen rá, nem tudom teljes valójában értékelni. Amikor újra elővettem, rögtön tudtam, hogy most jött el a mi időnk. A Nobel-díjas Márquez világhírű művével szemben senki nem tud…

Tovább

Vámos Miklós: Apák könyve (2000)

Mostanában csupa kiváló könyv került a karmaim közé, és külön öröm, hogy magyar, sőt, kortárs magyar szerzők művei is vannak köztük - ráadásul nem is lógnak ki a sorból! Vámos mágikus realista családregénye szerintem nyugodtan említhető egy lapon Marquez Száz év magányával vagy Az éjfél gyermekeivel…

Tovább

Isabel Allende: The House of the Spirits /Kísértetház/ (1982)

Egy távoli, egzotikus országbeli család több generáción átívelő története, amiben keverednek a mágikus realista elemek a valós történelmi eseményekkel - várjunk csak, hiszen én már olvastam ezt a könyvet, vagy legalábbis nagyon hasonlót, nem is egyet: Rushdie, Marquez, Bernieres, Eugenides és…

Tovább

Salman Rushdie: Two Years, Eight Months and Twenty-Eight Nights /Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka/ (2015)

Akinek hozzám hasonlóan gondot okoz a mértékegységek átváltása, annak egy kis segítség: a címben szereplő időintervallum az éppen ezeregy éjszaka. És akkor meg is érkeztünk a jól ismert Rushdie-féle mágikus realizmus világába, ahol éppen háború dúl emberek és dzsinnek, illetve dzsinnek és dzsinnek…

Tovább

Jeanette Winterson: Lighthousekeeping (2004)

A brit írónőtől már megszokott rövid, de annál tartalmasabb regényt olvastam el egy röpke délután alatt. Winterson talán az egyetlen szerző, akinek megbocsátom, hogy a stílus, az esztétika a történet rovására megy, ugyanis olyan csodaszép, kristálytisztán megformált mondatok, bekezdések kanyarognak…

Tovább

Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories /Hárún és a mesék tengere/ (1990)

Nagyon szerencsés az a gyerek, akinek maga Rushdie szövi az esti meséjét - az író fia ilyen kivételes helyzetben van, hogy egy regény színvonalú történetet hallgatva hajthatta álomra a fejét. Azt nem tudom pontosan, hogy valóban így történt-e, de az tény, hogy Rushdie az első fiának írta ezt a…

Tovább

Salman Rushdie: The Enchantress of Florence /A firenzei varázslónő/ (2008)

Ilyen az, amikor Rushdie mesél - nem akar direkt társadalomkritikát megfogalmazni, vagy a jelen aktuális kérdéseivel foglalkozni, "egyszerűen" csak elénk tár egy téren és időn átívelő, fantasztikus történetet. Meséjében egybeszövi a történelmet és a mitológiát, a valóságot és a varázslatot, nyugatot…

Tovább

Haruki Murakami: Dance Dance Dance (1988)

Kezdem nagyon megkedvelni a japán író stílusát, ez a könyve pedig különösen tetszett. Megint egy kicsit megfoghatatlan volt, de legalább szerethető módon volt az. Mint egy hóbortos, idős rokon, akit furcsa szokásai tesznek a család kedvencévé. Murakami tehát ismét létrehozott egy teljesen hétköznapi…

Tovább

Salman Rushdie: Shame /Szégyen/ (1983)

Rushdie egy korai műve volt a soron következő olvasmányom, az író életművében a Sátáni verseken innen, de a Grímuszon túl, közvetlen az Éjfél gyermekei után foglal helyet. Kevésbé szimbolikus, mint az első két kötet, de nem annyira sodró lendületű, mint az utóbbi, amiben ráérzett arra, hogy a magvas…

Tovább

Haruki Murakami: After the Quake (2000)

1995. január 17. 5:46, Japán, Kóbe városa: egy 7,3-es erősségű földrengés pusztít el embereket, otthonokat, borít fel békés életeket. A mindössze 20 másodpercig tartó rengés kitörölhetetlen nyomot hagy az ország közös emlékezetében. A katasztrófa "utórezgéseit" még évekkel később is lelkükben őrzik…

Tovább

Salman Rushdie: Grimus /Grímusz/ (1975)

Ha sikerül elkapni a pillanatot, a hangulatot, vagy csak egy motívumot, Rushdie regényei színesek, izgalmasak és összetettek. Ha nem, akkor csapongóak, vontatottak és zavarosak. Debütáló kötete sajnos az utóbbi kategóriába került nálam, egyszerűen nem volt semmi, ami megfogott volna benne. Néha…

Tovább

Haruki Murakami: 1Q84 /Ezerkülöncszáznyolcvannégy/ (2009-2010)

Amikor ezer oldal után még mindig egy egész könyvnyi szöveg van hátra, akkor egy regénynek nagyon meg kell fognia, hogy kedvem legyen folytatni. Az is igaz persze, hogy minek akarok én egy trilógiát egyben, megszakítás nélkül elolvasni - azért, mert zseniális! Bár Murakami szorgos hangyaként…

Tovább

Salman Rushdie: The Ground Beneath Her Feet /Talpa alatt a föld/ (1999)

Tipikus Rushdie-regény, mely felvonultatja az író már megszokott motívumait. Jól tetten érhető jelenség nála, hogy főszereplői valamely művészeti ág képviselői. Könyveiben előkerült már a festészet, a színészet, a regényírás és a tánc is. Ezúttal a fotográfia és a zene kapja a főszerepet. Rushdie…

Tovább

Haruki Murakami: After Dark /Sötétedés után/ (2004)

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy jól sikerült buli után nagyon későn ment haza, esetleg munka vagy utazás miatt iszonyat korán kellett elindulnia otthonról. Ezt a nagyon kései-nagyon korai (nézőpont kérdése) időpontot, a hajnali órák különleges hangulatát igyekszik megragadni Murakami. Az…

Tovább

Salman Rushdie: The Moor's Last Sigh /A Mór utolsó sóhaja/ (1995)

Az ötödik Rushdie-könyv szépen hozza az írótól megszokott tipikus elemeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Tér és idő, különböző generációk tagjai, színek és illatok kavalkádja, játékos nyelvi leleményekkel fűszerezve (kíváncsi lennék a magyar fordításra). Ebből a bő lére eresztett, hömpölygő…

Tovább

Angela Carter: Nights at the Circus /Esték a cirkuszban/ (1984)

Az írónőtől már megszokott módon rendkívül különleges, egyedi regényt vehettem kézbe. A fülledt, kicsit nyomasztó és állandó bizonytalanságban tartó hangulat több forrásból táplálkozik. Az alapot a viktoriánus kor adja, amiben a történet játszódik. Ez a sötét, prűd és rendkívül képmutató időszak…

Tovább

Salman Rushdie: Shalimar the Clown /Sálímár bohóc/ (2005)

Nem volt egyszerű menet Rushdie regénye, de talán merhetem azt mondani, hogy megérte. Azért a nagy bizonytalanság, mert nem teljesen tisztult még le bennem, mit is akart elérni ez a könyv. Szokás szerint annyi motívum, szereplő és epizód vonult el a szemem előtt, hogy csak kapkodtam a fejem, és nem…

Tovább

Haruki Murakami: Kafka on the shore /Kafka a tengerparton/ (2002)

Meg sem próbálok bármiféle elmélettel előállni Murakami regényének értelméről, ugyanis képtelen lennék rá. A könyv olyan gazdag szimbólumokban, metaforákban és egyéb képekben, hogy azok elemzésére kevés lenne ez a blogbejegyzés. Az is valószínű, hogy mindenkinek mást mond a japán szerző műve, így…

Tovább

Salman Rushdie: The Satanic Verses /Sátáni versek/ (1988)

Újra elővettem azt az egyetemi évek alatt olvasott regényt, ami megjelenésekor óriási botrányt kavart és írójának életét is veszélybe sodorta. Annak idején nem volt időm elmélyedni Rushdie bonyolult világképében, inkább csak átsiklottam fölötte, kipipálva az olvasmánylistáról. Másodszorra olvasva…

Tovább

Salman Rushdie: Fury /Fúriadüh/ (2001)

Rushdie egy igazi irodalmi kavalkádot hozott létre ebben a regényben, van itt minden: felbomlott család, gyermekkori traumák, társadalomkritika, aktuálpolitika, szerelem és utópia. Annyi téma és ötlet vonul el a szemünk előtt, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A kevesebb néha tényleg több lehet,…

Tovább

Angela Carter: The Bloody Chamber /A kínkamra és más történetek/ (1979)

Nem volt egyszerű megszerezni Angela Carter novelláskötetét, valószínűleg azért, mert itthon sajnos méltatlanul kevesen ismerik és szeretik műveit. Pedig akármilyen szokványos ötleten is alapul, a könyv zseniális: az írónő nem tett egyebet, mint klasszikus meséket írt át "felnőtt verzióba". Ne…

Tovább

Louis de Bernieres: The War of Don Emmanuel's Nether Parts /Don Emmanuel háborúja/ (1990)

Szürreális, mágikus realista regény a tőlünk távoli Dél-Amerika tőlünk korántsem távoli politikai felfordulásáról. Az abszurd, bizarr fordulatokat olvasván sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, annyira valódi volt az egész. Az egész könyv egy hatalmas,…

Tovább

Paulo Coelho: Az alkimista (1988)

Néhány évvel ezelőtt már olvastam ezt a regényt, most azonban újra elő kellett vennem, ugyanis sajnos szinte semmire nem emlékeztem belőle. Most már azt is értem, miért, hiszen ez a könyv nem igazi regény, hanem inkább spirituális bölcselkedések gyűjteménye, amiben a történet csak eszköz arra, hogy…

Tovább

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle /A kurblimadár krónikája/ (1994)

Ismét előállt a "minek nevezzelek?"-effektus, vagyis fogalmam sincs, hova is sorolhatnám be ezt a könyvet. Ezért maradok a benyomásoknál, hangulatoknál, amiket keltett bennem. Az a helyzet, hogy bár távol áll tőlem minden általánosítás és sztereotipizálás, mégis rá kellett jönnöm, hogy sem a japán…

Tovább

Aimee Bender: The particular sadness of lemon cake /A citromtorta különös szomorúsága/ (2010)

Hiába a kíváncsiság, a várakozás, a könyvet olvasva az a kellemetlen érzésem támadt, hogy az írónőnek eszébe jutott egy zseniális, különleges ötlet, majd nem tudott mit kezdeni vele. Nagyszerű mű is születhetett volna a lányról, aki az ételek ízén keresztül megismeri az azokat elkészítő emberek…

Tovább
süti beállítások módosítása