"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


D. H. Lawrence: Women in Love /Szerelmes asszonyok/ (1920)

2020. február 20. - Barbie66

Sok regény és film szól arról, hogy a főszereplő megpróbál rátalálni önmagára, vagyis keresi az életnek azt a formáját, amitől a boldogságot reméli. Sokszor ezek teljesen átlagos célok (család, munka...), máskor viszont olyan élethelyzetekre vágyakoznak, ami jócskán eltér a társadalmi normáktól.…

Tovább

Passuth László: Lagúnák (1958)

Passuth ebben a kötetében az érett reneszánsz korába repít vissza bennünket, helyszínül pedig egy olyan izgalmas és rejtélyes várost választott, mint Velence. Akkoriban Velence közélete legalább annyira szövevényes és zegzugos volt, mint a lagúnái. A Tízek Tanácsa állt mindenki fölött, egykori…

Tovább

Ian McEwan: The Innocent (1990)

Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális…

Tovább

Margaret Atwood: Bluebeard's Egg (1983)

Nem vagyok biztos benne, hogy Atwood megfelelő formát választott az írásaiban szereplő témáknak. A kötet 14 novellát tartalmaz, amik elég vegyesek - színvonalukat és hangulatukat tekintve is. Akadnak itt melankolikus történetek családokról a gyerekek szemszögéből: első szerelem, idősödő szülők,…

Tovább

Salman Rushdie: Shame /Szégyen/ (1983)

Rushdie egy korai műve volt a soron következő olvasmányom, az író életművében a Sátáni verseken innen, de a Grímuszon túl, közvetlen az Éjfél gyermekei után foglal helyet. Kevésbé szimbolikus, mint az első két kötet, de nem annyira sodró lendületű, mint az utóbbi, amiben ráérzett arra, hogy a magvas…

Tovább

Jeanette Winterson: The Gap of Time /Az időszakadék/ (2015)

Egy újabb klasszikus mű modern feldolgozását olvastam, Margaret Atwood Odüsszeia-átültetése után a másik kedvenc írónőmtől, Jeanette Winterson-tól. Ő William Shakespeare Téli rege című alkotását hangolta át egy teljesen mai, a 21. században is működő történetté. Ahogy azt már a Pénelopeiánál is…

Tovább

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! (2002)

Már a könyv körülbelül negyedénél elkezdtek viszketni az ujjaim, hogy micsoda savazós, vitriolos kritikát fogok én írni erről a majd' húsz éves bestselleről. Gondolatban már pörögtek a jelzők: sablonos, felszínes, sekélyes, logikátlan... aztán ahogy fogytak a lapok, a káröröm helyét átvette a…

Tovább

Anne Rice: The Witching Hour /Boszorkányok órája/ (1990)

Kicsit olyan volt ez a regény, mintha az írónő szerelemgyereke lenne: igyekezett mindent belepakolni, ami a vámpíros könyvekből esetleg hiányozhatott neki. A legszembeszökőbb az épületek mániákus leírása, szinte látjuk magunk előtt a színeket, formákat, sőt az illatokat, felületeket is. Ezek az…

Tovább

Szabó Magda: Régimódi történet (1977)

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. Már a legelején megragadott ez a sor, ami a mérhetetlen szeretet és csodálat első megnyilatkozása volt, és a könyv egész hangulatát meghatározza. A szerteágazó család bemutatása közben újabb és újabb félmondatokból, elejtett…

Tovább

Jeanette Winterson: The Stone Gods (2007)

Mostanában mindenki sci-fit ír - miért maradna ki éppen az egyik legszínesebb életművel rendelkező írónő? Persze a műfaj határait döntögetve, saját egyedi stílusában teszi ezt, így egészen különleges és bonyolult lesz a végeredmény. Winterson továbbgondolja modern világunk aktuális kérdéseit (úgy…

Tovább

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns /Egyezer tündöklő nap/ (2007)

A Papírsárkányokban már képet kaphattunk arról, hogy a történelem mennyire elbánt Afganisztánnal és lakosaival, hogyan romboltak le minden szellemi, kulturális eredményt először a szovjet csapatok, majd az egymással marakodó hadurak. Láthattuk, mi történik, ha az összefogás helyett a széthúzás, a…

Tovább

M.G. Lewis: The Monk (1796)

A regény a 18. századi gótikus irodalom iskolapéldája, vannak benne ódon várkastélyok, szellemek, kripták és ott a mindent belengő halálfélelem. Jórészt Madridban játszódik, a spanyol inkvizíció virágzása idején, egyik főhőse pedig egy szerzetes. Mégsem a vallásos buzgalom jellemzi a könyvet, sokkal…

Tovább

Haruki Murakami: 1Q84 /Ezerkülöncszáznyolcvannégy/ (2009-2010)

Amikor ezer oldal után még mindig egy egész könyvnyi szöveg van hátra, akkor egy regénynek nagyon meg kell fognia, hogy kedvem legyen folytatni. Az is igaz persze, hogy minek akarok én egy trilógiát egyben, megszakítás nélkül elolvasni - azért, mert zseniális! Bár Murakami szorgos hangyaként…

Tovább

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő (1983)

Az idő múlik, mi pedig múlunk vele. A sajtbúra üvege alatt összezárva egymással, Erika és a mama. A búra csak akkor száll a magasba, ha valaki kívülről megfogja az üveggombot és felfelé húzza. Erika egy időtlen, kortalan, borostyánba dermedt bogár. Nincs története, és nem történik vele semmi. Ez a…

Tovább

John Ajvide Lindqvist: Let the Old Dreams Die (2011)

Úgy tűnik, hogy az október a novellák hónapja, ugyanis az Annie Proulx-kötet után ismét egy történet-gyűjteménybe botlottam. A kedvenc svéd horror-mesterem cuki kis szösszeneteit pörgettem végig, ami azért teljesen más élmény, mint az előző 11 novella. A legjobb horror-történetekben általában szépen…

Tovább

Salman Rushdie: The Ground Beneath Her Feet /Talpa alatt a föld/ (1999)

Tipikus Rushdie-regény, mely felvonultatja az író már megszokott motívumait. Jól tetten érhető jelenség nála, hogy főszereplői valamely művészeti ág képviselői. Könyveiben előkerült már a festészet, a színészet, a regényírás és a tánc is. Ezúttal a fotográfia és a zene kapja a főszerepet. Rushdie…

Tovább

Jane Austen: Persuasion /Meggyőző érvek/ (1817)

Az írónő utolsó befejezett regénye eddigi munkásságának kikristályosodása mind mondanivalóban, mind pedig stílusában. Rendkívül intelligensen és csípősen mutat rá az angol arisztokrácia felszínességére: bizonyos körökben a rang, a név vagy a kapcsolatok többet érnek, mint az emberi értékek. A…

Tovább

Louisa May Alcott: Jo's Boys /Jo fiai/ (1886)

A March-család történetének befejező része, amiben nyomon követhetjük a felnövekvő második generáció kalandjait. Az előző kötetben bemutatott magániskola igazi kulturális intézménnyé nőtte ki magát, és bár több diák fogadására már nem szívesen vállalkozik Jo, az egykori szeleburdi lány, állandó…

Tovább

Jeanette Winterson: Why Be Happy When You Could Be Normal? /Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?/ (2011)

A széppróza és a vers gyógyír, orvosság. A valóság előidézte szakadást gyógyítja a képzelet szövetén. Időről-időre felbukkan egy könyv a semmiből, és teljesen elvarázsol, magával ragad. Wintersont már elég régóta olvasok, kedvelem is, de ez a regénye most nagyon megtalált. Pedig nem is igazi…

Tovább

Jane Austen: Mansfield Park /A mansfieldi kastély/ (1814)

Mit tehet a cinikus olvasó, ha egy olyan romantikus történettel találja szemben magát, aminek a végét már előre lehet sejteni? Nos, ez nagyban függ a könyv minőségétől: ha kellően szórakoztató és igényesen megírt, érdemes rászánni az időt, még akkor is, ha a befejezést egy "na, megmondtam"-mal…

Tovább

D. H. Lawrence: Sons and Lovers /Szülők és szeretők/ (1913)

A brit író munkásságának gerincét alkotó trilógia első, a többihez lazábban kapcsolódó része, ami főként önéletrajzi ihletésű. A jellegzetes stíluselemek már itt is megjelennek, megadva a regénynek azt az összetéveszthetetlen "Lawrence-s" hangulatot, ami már az első olvasáskor magával ragadott.…

Tovább

Jane Austen: Sense and Sensibility /Értelem és érzelem/ (1811)

Az Emma után fenntartásokkal vágtam bele egy újabb Jane Austen-kötetbe, ugyanis a címszereplő annyira ellenszenvesre sikerült, hogy alig tudtam végigkínlódni a regényt. Szerencsére erről most szó sincs, a két testvér, Elinor és Marianne bár kissé idealizáltak, közel sem olyan idegesítőek, mint Emma.…

Tovább

Anne Rice: Vittorio, the Vampire /Vittorio, a vámpír/ (1999)

Egyértelműen az eddigi leggyengébb kötet Rice vámpíros sorozataiból, valahogy Lestat nélkül nem az igazi... Az írónő elkövette azt a "hibát", hogy egy olyan meghatározó és erős karaktert hozott létre, akinek hiánya a többi rész rovására megy. Hamar rájött tévedésére, mert a következő könyvekben…

Tovább

Margaret Atwood: The Robber Bride (1993)

Egy rövidebb mélyrepülés után a kanadai írónő ismét elkápráztatott zseniális stílusával. Mint azt már megszokhattuk tőle, ezúttal is nők vannak a cselekmény középpontjában, a férfiak csak mellékszereplőkként tűnnek fel. Három nő sorsát követjük nyomon, akiket összeköt a közös "ellenség", a gyönyörű…

Tovább

Ian McEwan: The Comfort of Strangers /Idegenben/ (1981)

Nem biztos, hogy pont nyaralás előtt kellett volna elolvasnom ezt a könyvet. Pedig az elején tökéletes választásnak tűnt, egy párocska kalandjai egy idegen városban, gondtalan semmittevés, rácsodálkozás a helybéliek szokásaira. Aztán az események egyre furcsábbak lesznek, és valami baljóslatú…

Tovább
süti beállítások módosítása