Huxley könyve éppen azon a határon van, ami nálam az unalmas filozofálást az érdekes, olvasmányos regényektől elválasztja. Sok fontos egyéni és társadalmi problémát feszeget, például a pacifizmus és a háborúk konfliktusát, a demokratikus berendezkedés és a diktatúrák ellentétét, de akadnak olyan kérdések is, melyek a modern ember megszületésének alapfeltételei. Ilyen a vallások megtagadása a hedonizmussal és az individualizmussal szemben - vajon melyik "kifizetődőbb": elveink szerint élni és elveszíteni mindenkit, aki fontos nekünk, vagy feladni ezeket, és boldogan, de önámításban élni? A könyv szerteágazó cselekménye illusztrálja ezeket a filozófiai eszmefuttatásokat, és egyben több érdekes, jól kidolgozott karakter történetét is ismerteti. Sajnos nem túl "felhasználóbarát", nagy ugrások vannak térben és időben is, néha nehéz belőni, pontosan hol és mikor vagyunk, vagy éppen kiről is van szó. Viszont ha átvergődjük magunkat a homályos részeken, nagyon sok okos (és jól idézhető) gondolatot kapunk cserébe.