"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca (1968)

2026. augusztus 25. - Barbie66

Mai fejjel nem lehet felmérni e könyv jelentőségét - persze sokan írtak már diktatúrákról allegorikus, személytelen formában, mint Orwell vagy Huxley, de Szolzsenyicin volt az első, aki belülről, saját élmények alapján, de rendszerszinten volt képes beszámolni egy elnyomó hatalom működéséről.…

Tovább

Steigervald Krisztián: Generációk harca (2020)

Steigervald Krisztián neve szerintem mindenkinek ismerős lehet, aki az elmúlt pár évet nem egy kő alatt töltötte. Előadás-sorozatok, podcastek, interjúk és persze több könyv is fűződik már ehhez a névhez, melyek közül ez az első. Aki egyszer is hallotta már, az tudja, hogy egy joviális, humoros és…

Tovább

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink (2013)

A Nobel-díjas belorusz szerző dokumentum-sorozatának, Az utópia hangjainak utolsó kötete az Elhordott múltjaink. Az előző részekhez hasonlóan igyekszik mindenféle társadalmi rendű-rangú, korú, nemű embert megszólaltatni, akiknek a válaszaiból megpróbálja megérteni a megérthetetlent: mi is történt…

Tovább

Passuth László: Gyilokjáró (1973)

Önéletrajzi regényt olvasni mindig sokkal intimebb élmény, mint fiktív történetet, hiszen a szerző beenged saját világába, saját gondolataiba és közvetlen közelről láthatjuk őt a saját környezetében. Passuthnál ez fokozottan igaz, mivel regényei általában térben és időben is távoliak, rég letűnt…

Tovább

Bill Bryson: Shakespeare (2007)

Bryson remek stílusában szinte bármilyen témáról szívesen olvasok - sikerült már közelebb hoznia a tudományok világát, az orvostudományt és a hétköznapok történelmét is. Ezek mind nagyszabású, bő lére eresztett kötetek voltak, amikhez képest a mostani elég vékonykának tűnik. Voltaképpen Bryson nem…

Tovább

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad (2013)

A Nápolyi regények harmadik részéhez értem, ami ugyanazon a hőfokon izzik tovább, mint az első két kötet. Elena és Lila immár felnőttek, sőt, családanyák lettek. Bár fizikailag sokszor távol vannak egymástól, továbbra is igyekeznek tartani a kapcsolatot - hogy ez mennyire van jó hatással rájuk, az…

Tovább

Edward Rutherfurd: New York (2009)

Egy tavalyról maradt adósságot törlesztettem ezzel a könyvvel, ami sajnos nem fért bele a 2025-ös évbe. Így viszont ráérősen, kényelmesen merülhettem bele a "Nagy Alma" történetébe, amit Rutherfurd a tőle már megszokott alapossággal járt körbe. A 800 oldalas terjedelmet leszámítva egy igazi…

Tovább

Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban (1991)

Még a karácsonyi hangulat totális berobbanása előtt szerettem volna sort keríteni Alekszijevics könyvére, ami eddigi tapasztalataim alapján nem ígérkezett szívderítő olvasmánynak. Egy dicstelen kitérő után, ami Diderot rövid kis filozófiai írásának csúfos félbehagyását jelentette, rászántam magam a…

Tovább

Budai Lotti - Zubor Rozi: Micsoda "szajhák" voltak (2023)

A Rizsporos hétköznapok sorozat szerzője ebben a kötetben nem hétköznapi nők mindennapjait tárja elénk, hanem híres-hírhedt nők renoméját igyekszik helyreállítani. Ez legalább ugyanannyira hiánypótló vállalkozás, mint a láthatatlan történelem megidézése: asszonyok, feleségek, lányok sorsán keresztül…

Tovább

Selma Lagerlöf: Gösta Berling (1891)

A svéd szerzőről Nils Holgersson történetét olvasva hallottam először, amit persze gyerekkoromban rajzfilmen láttam. Ki gondolta volna, hogy az aranyos kis mese elvezet egy Nobel-díjas írónőhöz? A Gösta Berling saga az első műve, amivel azonnal berobbant a köztudatba. Bár ez egy felnőtteknek szóló…

Tovább

Móricz Zsigmond: Árvácska (1940)

Nincs mese, ezt a kisregényt le kell nyelni, mint a keserű orvosságot. A gyógyszerrel ellentétben viszont nem ad enyhülést, és nem csillapítja a fájdalmat. A történet végén elmarad a feloldozás, a boldog végkifejlet, ami annyira kijárna a főhősnek. Miért olvassuk el mégis? Mit adhat nekünk egy ilyen…

Tovább

Saul Austerlitz: Generation Friends /A Jóbarátok-generáció/ (2019)

Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne hallott volna a Jóbarátok című sorozatról, ami bár több, mint 20 éve véget ért, a mai napig el lehet csípni az ismétléseit ilyen-olyan tévécsatornákon. Ezt a kerek évfordulót kihasználva újra a csapból is a Jóbarátok folyik, feliratos pólók, használati…

Tovább

Bollobás Enikő: Az amerikai irodalom története (2006)

Bár fél évbe telt, de végre kiolvastam. Egykori egyetemi tankönyvem eddig türelmesen várt a könyvespolcon, hogy mikor veszem végre rá magam, és februárban eljött az ő ideje. Persze nem egyfolytában olvastam idáig, hanem beékelve egy-egy regény közé, amik után jól jött a váltás, hogy magamhoz térjek…

Tovább

William Makepeace Thackeray: Vanity Fair /Hiúság vására/ (1847)

Minden nyáron igyekszem legalább egy "nagy klasszikust" beiktatni az olvasmányaim közé, mert ilyenkor több időm van belassulni és elmerülni a több száz éves féltéglák világában. Tavaly így sikerült a Middlemarch-ot újraolvasnom, idén viszont egy számomra új és ismeretlen, de nem kevésbé híres…

Tovább

Edward Rutherfurd: London (1997)

A fél júliust ezzel a monumentális regénnyel töltöttem, ami mind terjedelmében (990 oldal), mind méretében (kb. féltégla) igazi kihívást jelentett. Egy ekkora könyvet nem visz magával az ember sehová, hanem otthona nyugalmában, a kanapé-ágy-terasz Bermuda-háromszögébe zárva, csuklóját zsibbasztva…

Tovább

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm (2011)

A Nápolyi regények ciklus első része két barátnő, Elena és Lila gyerekkorát, megismerkedésük történetét és felnőtté válásukat dolgozza fel. Mindezt a narrátor, Elena szemszögéből láthatjuk, akinek keresztneve megegyezik a szerzőével, ráadásul ő maga is írónő... lehetséges, hogy önéletrajzi ihletésű…

Tovább

Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése (1960)

Igazán merész vállalás volt a görög szerzőtől Jézus történetének feldolgozása, mert szembemenve a kánonnal, "valódi", emberi mivoltában mutatja be a Messiást. Lehántja róla a sallangot, pátoszt, képmutatást és minden mást amit az eltelt évezredek ideológiai érdekei rápakoltak. Így pedig nem marad…

Tovább

Daniel Defoe: Roxana /Roxana, avagy a szerencsés kedves/ (1724)

A Moll Flanders sikerén felbuzdulva Defoe egy szinte teljesen ugyanolyan regényt írt 2 évvel később. A kor nagy slágerének számító ál-önéletrajzok egy-egy -finoman szólva- szokatlan női életutat tárnak elénk. Moll és Roxana a bűnbeesett, bukott nők elrettentő példái, ám egyúttal az erős, független…

Tovább

Madame de Lafayette: Cléves hercegnő (1678)

Messzi-messzi időkből érkezik ez a történet, királyi udvarok, lovagi tornák és budoárok korából, II. Henrik francia király uralkodása idején. Annyi minden elválaszt bennünket ettől a korszaktól, de a regényben nem ezek a tényezők hangsúlyosak, sokkal inkább az érzelmek és a lelki folyamatok az…

Tovább

Passuth László: Édenkert az óceánban (1959)

Passuth ezúttal nem ásta bele magát egy ország adott korszakába, vagy egy történelmi személy aprólékos életrajzába - most kissé messzebbről és felületesebben közelítette meg témáját, így műve sokkal vázlatosabb és rövidebb is a megszokottnál. A nagy földrajzi felfedezések 20 évvel korábban már…

Tovább

Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok 2. - Női életutak és mindennapok a történelemben (2020)

Egy igazán hiánypótló kötet ez a nők helyzetének társadalomtörténetéről, ami ugyan egy kissé bulváros, de mégis megalapozott és szemet gyönyörködtető kivitelezésű. Alapját az ugyanezt a címet viselő blog bejegyzései alkotják, melyek tényanyagára Budai történelmi kutatásai közben bukkant. Ezek a…

Tovább

Móra Ferenc: Aranykoporsó (1932)

Nem, ez most nagyon nem jött be nekem. Végigolvastam, néha még érdekelt is a szereplők sorsa, de komoly érzelmeket nem tudott kiváltani belőlem. Nagyon hiányzott a kapcsolódás a szereplőkhöz, mert enélkül súlytalanok, céltalanok voltak az események, amik egyébként elég fordulatosak lehettek volna.…

Tovább

George Eliot: Middlemarch (1872)

Kognitív disszonancia redukció. Ez a veretes kifejezés jutott az eszembe nagyjából a századik oldal után - amikor már azért nem hagyja abba az ember az olvasást mert annyi időt és energiát beleölt a kötetbe. Aztán ha nagy nehezen, hosszú hetek kitartásával átverekedte magát rajta, akkor meg már…

Tovább

Nancy Mitford: Love in a Cold Climate (1949)

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kinek ajánlanám ezt regényt, a hozzám hasonló fanatikus anglománokon kívül - a benne olvasottak alapján ugyanis egyértelműen senki sem fog kedvet kapni az angol arisztokrácia közelebbi megismeréséhez. Bár elvileg egy humoros szatíráról van szó, ezt a humort csak…

Tovább

Charles Dickens: Oliver Twist (1839)

Bár azt gondoltam, hogy Dickens-től és regényeitől végleg búcsút vettem, adós maradtam az Oliver Twist újraolvasásával és elemzésével. Talán ez az egyik legismertebb műve, rengeteg feldolgozást megélt már a filmvásznon és a színpadon egyaránt. A szerző egy viszonylag korai művéről van szó, ami…

Tovább
süti beállítások módosítása