"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


J.R.R. Tolkien: The Lord of the Rings /A gyűrűk ura/ (1955) ÚJRAOLVASÁS

2025. január 11. - Barbie66

Bár 14 évvel ezelőtt született már egy blogbejegyzés Tolkien mesterművéről, azóta sokat változott az ízlésem, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy újra megütköztessem a kedvencemnek gondolt regényt a kissé túlfejlett kritikai érzékemmel. Több tényező is közrejátszott ebben a választásban,…

Tovább

Frank Herbert: Children of Dune /A Dűne gyermekei/ (1976)

Újra elmerültem Frank Herbert szuggesztív, filozofikus világában, aminek nagyon jót tesz, ha egy kis időre félretesszük. Annyira tömény és mindent elárasztó a stílusa, hogy néha lélegzethez kell jutni és szünetet tartani két rész között, de egy adott kötet olvasása közben is. Az első két részben…

Tovább

Stephen King: Doctor Sleep /Álom doktor/ (2013)

King ritkán ír folytatást regényeihez, általában alapos munkát végez és nem hagy életben elég szereplőt egy épkézláb második felvonáshoz - most azonban kivételt tett, és három évtizeddel a rémséges, zseniális és már-már klasszikussá váló A ragyogás megjelenése után újra Daniel Torrance nyomába…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Viharidő /Vaják 0./ The Witcher 0./ (2013)

Kettős érzésem volt a Vaják-sorozat legújabb részét olvasva - ami jóval Ciri születése és a Meglepetés törvényének mindent megpecsételő következményei előtt játszódik - ugyanis nagyon jó volt visszatérni Geralt oldalára és vele együtt kalandozni, másrészt viszont többször is hiányérzetem…

Tovább

Anne Rice: Blood Communion (2018)

Fogalmam sincs, hogy Rice ezzel a regénnyel akarta-e lezárni a Vámpírkrónikák 13 részt számláló ciklusát, de van egyfajta sorozatfinálé hangulata az egésznek. Sajnos ezt már sosem fogjuk megtudni, mivel az írónő 3 évvel utolsó regényének megjelenése után elhunyt. A Blood Communion-nal búcsúzunk…

Tovább

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője /Vaják 7./ The Witcher 7./ (1999)

Már minden megvolt egyszer, már minden megtörtént egyszer. És már mindent megírtak egyszer. Egy sorozat utolsó részét olvasni - ha igazán tetszett a történet - keserédes érzés. Egyszerre várjuk, hogyan is végződnek hőseink kalandjai, és sajnáljuk, hogy többé nem olvashatunk róluk. Ha tényleg…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony /Vaják 6./ The Witcher 6./ (1997)

Egyre különösebb fordulatokat vesz Sapkowski közép-kelet-európai fantasy-je, és egyre jobban tetszik, hogy nagyon nem amerikai, nagyon nem tipikus és egyáltalán nem kiszámítható. Nem vezet egyenes út a végkifejlethez, sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy lesz-e valaha végkifejlete a regényeknek.…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség /Vaják 5./The Witcher 5./ (1996)

Nincs mese, a blogon folytatódik a Vaják-őrület a 2024-es évben is, és most már tényleg nem nyughatok, amíg a sorozat végére nem érek. Vannak ugyan könyvek, amik sokkal régebben ücsörögnek már a várólistámon, de az olvasás nem lehet egy végletekig precízen megtervezett tevékenység, hagyni kell…

Tovább

Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje /Vaják 4. /The Witcher 4./ (1995)

Végre utolértem a könyvekkel a sorozatot, úgyhogy számomra innentől válik igazán izgalmassá a történet. Eddig nagy vonalakban tudtam, hogy a szereplőknek honnan hova kell eljutnia, nem voltak hatalmas meglepetések, hiszen a tévében már láttam egyszer a vaják kalandjait. Az első kötet kritikájánál…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Tündevér /Vaják 3./The Witcher 3./ (1994)

Annyi szerencsétlen könyvválasztás után eldőlni látszik, hogy az évet Sapkowski fantasy-sorozatával fogom zárni. Egész egyszerűen nem esik most jól sem a klasszikus, sem a szépirodalom, de egy igényes kalandregény, aminek ráadásul már ismerem az előzményét, biztos választásnak tűnt. Így is lett, két…

Tovább

H. P. Lovecraft: At the Mountains of Madness /Az őrület hegyei/ (1936)

Mi, emberek mindig is abban a hitben éltünk, hogy a Föld nevű bolygó csak a miénk, egyedül a mi otthonunk. Úgy tekintünk rá, mint saját, kizárólagos tulajdonunkra, ami csak arra várt, hogy az evolúció csúcsát elérő élőlény, az ember, birtokba vegye. Mintha minden, évmilliárdok óta zajló folyamat…

Tovább

Philip Pullman: The Golden Compass/Az arany iránytű/His Dark Materials 1./Az Úr Sötét Anyagai 1./(1995)

Sok lehetőség rejtőzött ebben a fantasy-regényben, amit sajnos nem sikerült maradéktalanul kiaknáznia. Pedig ígéretesnek tűnt a miénktől kis, de nem jelentéktelen részletekben eltérő világ, "alternatív Anglia", ami kicsit máshogy, de mégis őrzi angolságát. Különleges volt a kvázi észak-európai…

Tovább

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja /Vaják 2./The Witcher 2./ (1993)

A sorozat második része ugyanúgy rövid történetekből áll, mint az első, melyek mind Ríviai Geralt alakja köré fonódnak - viszont most jóval kevesebb a szörny-gyilok, és több az érzelem. Yennefer szinte mindegyik novellában megjelenik, néha csak említés szintjén, de kapcsolatuk Geralt-tal így is…

Tovább

Stephen King: Skeleton Crew /Csontkollekció/ (1985)

Annak idején kamaszként egyszer már szembetaláltam magam King novelláskötetével, és azóta csak ült a könyvespolcomon és türelmesen várt... Néhány történetre tisztán emlékeztem, másokat viszont mintha először olvastam volna - előbbiek voltak azok, amik ismét lenyűgöztek, felkavartak és…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság /Vaják 1./The Witcher 1./(1993)

Általában tartom magam ahhoz az elvemhez, hogy ha egy könyvből készült filmadaptáció is, azt nem nézem meg addig, amíg magát a regényt el nem olvastam. Szeretem ugyanis a saját fantáziámra bízni a szereplők elképzelését, nem pedig egy színész arcát magam előtt látva olvasni a történetet. Hogy…

Tovább

Stephen King - Peter Straub: The Black House /A fekete ház/ (2001)

Ilyen az, amikor minden adva van egy szuper regényhez, és mégsem lesz belőle más, csak egy üres ígéret. A talizmán folytatásában a felnőtt Jack Sawyer keveredik újabb, a Territóriumokhoz kapcsolódó kalandokba, de mire ezekhez eljutunk, egy 800 oldalas könyv kétharmadát végig kell szenvednünk!…

Tovább

Christopher Paolini: Inheritance /Örökség/ (2011)

Tavaly januárban vágtam bele Eragon kalandjaiba, és lapoztam fel az Örökség-ciklus első regényét. Először a kíváncsiság hajtott, hogy lássam egy zseninek kikiáltott kamaszfiú szárnypróbálgatásait a fantasy műfajában. Aztán a sorozat többi részét olvasva szépen előjöttek a bosszantó gyengeségek, így…

Tovább

Stephen King-Peter Straub: The Talisman /A talizmán/ (1984)

Kinget általában horror-szerzőként szokták emlegetni, de azért van némi köze a fantasy műfajához is. Bevallottan nagy rajongója A gyűrűk urának, ez inspirálta a Setét Torony című sorozatának megalkotásakor is. Bár ezt még nem olvastam, a hozzá néhány szállal kötődő, Peter Straub-bal közösen írt A…

Tovább

Christopher Paolini: Brisingr (2008)

Paolini tovább ráncigálja a még mindig kitartó olvasókat az innen-onnan összelopkodott fantasy-világába. Ha nem lenne rutinom a számomra teljesen közömbös könyvek átrágásában - amit a bölcsészkaron töltött éveknek köszönhetek - már félredobtam volna az egész Eragon-sztorit. Nagy felelőtlenség lett…

Tovább

Anne Rice: Prince Lestat and the Realms of Atlantis (2016)

Régen rossz, ha az egykori kedvencét az ember már csak kötelességtudatból folytatja. Pedig sajnos ez a helyzet Anne Rice Vámpírkrónikáival - az első regények keltette lelkesedést felváltotta az unalom, majd a csalódottság. Ráadásul a Lestat herceg után tényleg azt hittem, hogy a mostani rész lesz az…

Tovább

Christopher Paolini: Eldest /Elsőszülött/ (2005)

Az örökség-ciklus második része világossá tette számomra, hogy ez egy olyan ifjúsági regény, amit csak a célközönség képes maradéktalanul élvezni. Paolini nem tudta felülmúlni magát az első részhez képest, a "tini-zseni" felhajtás pedig már régen kifulladt, annál is inkább, mert már bőven a húszas…

Tovább

Suzanne Collins: The Ballad of Songbirds and Snakes /Énekesmadarak és kígyók balladája/ (2020)

Collins az Éhezők viadala előzménykötetében visszavisz minket Panembe, ebbe a kegyetlen, hibrid Római Birodalom stílusú fantáziavilágba, hogy egy újabb történetet mondjon el hatalomról, barátságról és háborúról. Egy merész, de szerintem zseniális húzással Coriolanus Snow elnök, az eredeti trilógia…

Tovább

Jonathan Swift: Gulliver's Travels /Gulliver utazásai/ (1726)

Az első fantasyként számon tartott regény meglepően szórakoztató volt ahhoz képest, hogy a 18. században íródott. Ötletes, részletesen kidolgozott fantáziavilágok, könnyed, lendületes nyelvezet és egy csipetnyi humor jellemzi. Nem ezt várná az ember egy majdnem 300 éves matuzsálemtől, ami ráadásul…

Tovább

Christopher Paolini: Eragon (2002)

Régóta kíváncsi voltam már a mindössze 15 éves szerzőjéről elhíresült fantasy-sorozatra. Sokan A gyűrűk urához hasonlítják, és mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, minden hozzá mért könyvet fenntartásokkal kezelek. Paolini négy részesre duzzasztott, Az örökség címet viselő regényfolyamával is…

Tovább

Jeanette Winterson: Weight /Teher/ (2005)

Posztmodern szerzők előszeretettel nyúlnak jól ismert, klasszikus történetekhez, égve a vágytól, hogy valami újat tegyenek hozzá, esetleg a mai olvasó ízlésére hangolják. Egyeseknek sikerül, másoknak kevésbé. A kevésbé sikerült átdolgozásoknál mindig fennáll a gyanú, hogy a saját, önálló…

Tovább
süti beállítások módosítása