"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Charles Dickens: Oliver Twist (1839)

2024. augusztus 29. - Barbie66

Bár azt gondoltam, hogy Dickens-től és regényeitől végleg búcsút vettem, adós maradtam az Oliver Twist újraolvasásával és elemzésével. Talán ez az egyik legismertebb műve, rengeteg feldolgozást megélt már a filmvásznon és a színpadon egyaránt. A szerző egy viszonylag korai művéről van szó, ami…

Tovább

Émile Zola: Nana (1880)

Zolát olvasni sosem egy lélekemelő élmény, regényei az emberi természet legvisszataszítóbb vonásait szokták ábrázolni, a 19. századi Franciaország társadalmi viszonyai közé ágyazva, de saját korán jóval túlmutatóan. Míg a Patkányfogóban egy jószándékú, szorgalmas nő lezüllését nézhetjük végig, addig…

Tovább

Johann Wolfgang Goethe: Az ifjú Werther szenvedései (1774)

Kész szenvedés volt ez a könyv... nem csak Werther, hanem az olvasó számára is. Először a címszereplő levelei, később pedig egy narrátor számolnak be a fiatalember reménytelen szerelméről és öngyilkosságáról. Mivel ez egy igen érzékeny téma, nagy körültekintéssel próbálok írni róla, és kissé…

Tovább

John Bunyan: The Pilgrim's Progress /A zarándok útja/ (1678)

Gyorsan lepörgettem ezt az alapműnek számító vallási allegóriát - inkább kötelességtudatból, mint őszinte kíváncsiságból. Mivel annyi helyen említik, hivatkoznak rá, úgy gondoltam, hiba lett volna elsiklani felette, hiába van bennem egy zsigeri ellenérzés mindenféle vallási tárgyú munkával szemben.…

Tovább

Passuth László: Emlék és folytatás (1975)

A feledés homályába méltatlanul elsüllyedt, és onnan csak történelmi regényeivel fel-felbukkanó Passuth egy ritkább művével találkoztam. Annyi múltbeli bolyongás után figyelme a saját kora felé fordult, és átélt élményeire alapozva végre megírta az 1945-ben megostromlott Budapest újraéledésének…

Tovább

Mikszáth Kálmán: A fekete város (1910)

Miért olvasson valaki a 21. században Mikszáth-ot? Mi mondanivalója lehetne a pipafüstös, adomázgatós, kedélyes szerzőnek a mai olvasó számára? Ez a kérdés merült fel bennem először, amikor belevágtam a regénybe - aztán pedig az, hogy mi fog meg benne mégis, és miért fogynak olyan gyorsan az…

Tovább

Miguel de Cervantes: Don Quijote (1605)

Radnóti Miklós remek feldolgozásában élvezhettem a Búsképű lovag kalandjait, aminek kifejezetten jól állt a szűkebb terjedelem. Szerintem nem tett volna hozzá az olvasmányélményhez az a 700+ oldal, sőt, inkább elvette volna a kedvem az egésztől. Így azonban szívesen eredtem Don Quijote nyomába, aki…

Tovább

E. M. Forster: A Room with a View /Szoba kilátással/ (1908)

Végre-végre megszületett az a regény, ami a helyére teszi a kicsavarodott, embertelen viktoriánus közerkölcsöt! Ez a mindent (de különösen a nőket) gúzsba kötő, merev és képmutató rendszer az alapvető emberi érzelmek teljes elnyomását írta elő, miközben kettős mércét alkalmazott nők és férfiak,…

Tovább

Jean-Jacques Rousseau: Júlia, a második Heloise (1760)

Itt a tavasz, dagad a ... kebel a romantikus érzésektől, a madárcsicsergés és a virágillat meghozza a kedvet az olyan művekhez is, amik nem állnak másból, mint szerelmes levelekből. Borongósabb időben lehet félredobom Rousseau irodalmi enyelgését, de most nem volt szívem hozzá. A fiatal párocska…

Tovább

Henry David Thoreau: Walden (1854)

"Grabowski kész. Kilépett, meghasonlott. Thoreau-t olvas és nyers koszton él."  Végre fény derül arra, hogy ki is az a titokzatos "toró", akit a Macskafogóban emlegettek. Nem más, mint a szerző, aki amerikai diákok generációinak életét keserítette meg. Aki állítólag kivonult a természetbe, és ott…

Tovább

Wass Albert: A funtineli boszorkány (1959)

Kerülgettem már egy ideje Wass Albert könyveit, de valahogy eddig még nem tudtam rászánni magam egyikre sem. Talán volt bennem egy kis dac, hogy csak azért sem olvasok olyan szerzőtől, akit ennyire "hájpolnak" bizonyos körökben, aki egy csapásra kötelező olvasmány lett minden "igaz magyar" számára,…

Tovább

Frank Herbert: Dune Messiah /A Dűne messiása/ (1969)

Most, hogy a filmváltozat második része hamarosan a mozikba kerül, gyorsan elolvastam a könyvsorozat következő kötetét, nehogy befolyásoljanak a filmvásznon látottak. Közben viszont eszembe jutott, hogy az első film nagyjából a könyvváltozat felét dolgozta fel, így még az is lehet, hogy a Dune…

Tovább

Rideg Sándor: Indul a bakterház (1943)

Kis magyar valóság. Ha akarom, könnyfakasztó vígjáték (főleg, ha a belőle készült filmet is felidézem), aminek legendás mondatait a mai napig emlegetjük. Ha viszont úgy akarom, akkor elég elkeserítő képet tár fel a vidéki magyar társadalomról, amiből nem hiányzik a családon belüli erőszak, a…

Tovább

Ernest Hemingway: The Old Man and the Sea /Az öreg halász és a tenger/ (1952)

Ember és természet összecsapásának klasszikus témája jelenik meg Hemingway Nobel-díjas kisregényében. A Havanna partjainál éldegélő idős halász, Santiago hónapok óta semmit sem fogott, elpártolt tőle a szerencse, amikor egy napon élete fogása akad a horgára. Megkezdődik a tapasztalt tengeri róka…

Tovább

Passuth László: Ravennában temették Rómát (1963)

Passuth ezúttal az ókor és középkor határára kalandozott el, amikor a gót fejedelem, Theodorik életét állította regénye középpontjába. A magyar mondákban "Vasfejű Detre"-ként megjelenő uralkodó igazán különleges történelmi alak, aki hidat vert ókor és középkor, barbár és római, kelet és nyugat…

Tovább

H. P. Lovecraft: At the Mountains of Madness /Az őrület hegyei/ (1936)

Mi, emberek mindig is abban a hitben éltünk, hogy a Föld nevű bolygó csak a miénk, egyedül a mi otthonunk. Úgy tekintünk rá, mint saját, kizárólagos tulajdonunkra, ami csak arra várt, hogy az evolúció csúcsát elérő élőlény, az ember, birtokba vegye. Mintha minden, évmilliárdok óta zajló folyamat…

Tovább

Frank Herbert: Dune /A Dűne/ (1965)

Tüdőm beszívja az Idő szelét,melyben sívó homok szitál… Ideje volt már szerét ejteni a sci-fi klasszikus elolvasásának, noha sejtettem előre, hogy nem fogja könnyen adni magát. Mi is lenne kézenfekvőbb, mint a regény fő helyszínéül szolgáló sivataghoz hasonlítani: látszólag egy élettelen,…

Tovább

Passuth László: Anselmus (1983)

Passuth utolsó regénye méltó lezárása egy monumentális életpályának. Bár az Anselmus terjedelmében és történelmi keresztmetszetében is szerényebb alkotás, mint az író korábbi munkái, mégsem hiányzik belőle semmi, teljes egészet alkot. A Passuth által annyira kedvelt 17. századi spanyol történelemhez…

Tovább

Ann Radcliffe: The Mysteries of Udolpho (1794)

Korszakának divatos regényei között, melyek mind valami titokzatos, rejtelmes kastély köré szőtt mendemondákról szólnak, Radcliffe műve a legszórakoztatóbb. A The Castle of Otranto Walpole-tól hiába forradalmi, hiába teremt meg egy teljesen új műfajt az első gótikus regény megalkotásával,…

Tovább

Ernest Hemingway: For Whom the Bell Tolls /Akiért a harang szól/ (1940)

Hemingway munkássága hajszálpontosan leköveti a 20. század első felének európai eseményeit. Írt már az I. világháború első pillanatairól, mielőtt Európa végleg és visszavonhatatlanul elvesztette volna az ártatlanságát (Búcsú a fegyverektől). Megörökítette az első világégést túlélő elveszett nemzedék…

Tovább

John Lyly: Euphues: The Anatomy of Wit /Euphues: A szellem anatómiája/ (1579)

Ismét erőt vett rajtam az irodalmi sznobizmus, ezért belevágtam a reneszánsz angol irodalom meghatározó művébe, ami óriási jelentőséggel bírt a későbbi korok számára, olyannyira, hogy még maga Shakespeare is gúnyt űzött belőle. Belevágtam, aztán gyorsan győzött az irodalmi "prolizmus", és beláttam,…

Tovább

Sir Arthur Conan Doyle: The Adventures of Sherlock Holmes /Sherlock Holmes kalandjai/ (1892)

Kevés ismertebb figurája van az angol irodalomnak, mint a folyton pipázó, állandóan okoskodó és minden rejtélyt megfejtő Sherlock Holmes. A számtalan folytatást, újraértelmezést és filmes feldolgozást megért karaktert alakította már Robert Downey Jr. és Henry Cavill is (hogy csak a legújabbakat…

Tovább

Passuth László: Víz tükrére krónikát írni (1980)

Passuth egyik kései regénye egy általa előszeretettel használt szófordulatot visel címként. Ez beismerése annak, hogy egy igen illékony, bizonytalan korszak felelevenítésére tett kísérletet - és ezúttal sajnos nem járt sikerrel. Ez a könyv nem valódi regény, hanem az események puszta felsorolása,…

Tovább

Alberto Moravia: Il disprezzo /A megvetés/ (1954)

Egy zátonyra futott házasság rövid és tragikus története, egyben egy nagy sikerélmény számomra, hogy eredetiben, olaszul is megértettem legalább a 80%-át, pedig egy lélektani, belső monológokkal tarkított regényről van szó. Nem ismerem a pontos okát, miért élvezem ennyire a mások fejébe,…

Tovább

Gustave Flaubert: Madame Bovary /Bovaryné/ (1857)

Eddigi olvasmányaim alapján egészen elképesztő irodalmi ív látszik kirajzolódni a nők házasságtörésének témakörében, amibe Flaubert regénye tökéletesen beilleszthető. Voltaképpen a nők házasságban és társadalomban betöltött szerepének változását követik nyomon, ami kevesebb, mint egy évszázad alatt…

Tovább
süti beállítások módosítása