"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


Stephen King: A rémkoppantók (1987)

2024. szeptember 05. - Barbie66

Az elég bénácskára sikerült cím egy féltéglányi King-klisét takar, vagyis a szerző ugyanazokból az elemekből építkezik, amiket a Borzalmak városában és a Végítéletben már jól bejáratott. A később megjelent Hasznos holmik és A búra alatt is mutat "némi" hasonlóságot az előbbi kötetekkel, ezek King…

Tovább

Passuth László: Emlék és folytatás (1975)

A feledés homályába méltatlanul elsüllyedt, és onnan csak történelmi regényeivel fel-felbukkanó Passuth egy ritkább művével találkoztam. Annyi múltbeli bolyongás után figyelme a saját kora felé fordult, és átélt élményeire alapozva végre megírta az 1945-ben megostromlott Budapest újraéledésének…

Tovább

Stephen King: Doctor Sleep /Álom doktor/ (2013)

King ritkán ír folytatást regényeihez, általában alapos munkát végez és nem hagy életben elég szereplőt egy épkézláb második felvonáshoz - most azonban kivételt tett, és három évtizeddel a rémséges, zseniális és már-már klasszikussá váló A ragyogás megjelenése után újra Daniel Torrance nyomába…

Tovább

Mikszáth Kálmán: A fekete város (1910)

Miért olvasson valaki a 21. században Mikszáth-ot? Mi mondanivalója lehetne a pipafüstös, adomázgatós, kedélyes szerzőnek a mai olvasó számára? Ez a kérdés merült fel bennem először, amikor belevágtam a regénybe - aztán pedig az, hogy mi fog meg benne mégis, és miért fogynak olyan gyorsan az…

Tovább

Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray /Dorian Gray arcképe/ (1890)

Érdemes volt újra elővennem Wilde sokszor idézett, számtalanszor emlegetett klasszikusát, mert sokkal többet értettem meg belőle, mint első alkalommal. Akkor azt gondoltam, hogy bőven eljárt már felette az idő, nem kapcsolódik a mai korhoz, most viszont rájöttem, hogy nagyon is sok mondanivalója van…

Tovább

Miguel de Cervantes: Don Quijote (1605)

Radnóti Miklós remek feldolgozásában élvezhettem a Búsképű lovag kalandjait, aminek kifejezetten jól állt a szűkebb terjedelem. Szerintem nem tett volna hozzá az olvasmányélményhez az a 700+ oldal, sőt, inkább elvette volna a kedvem az egésztől. Így azonban szívesen eredtem Don Quijote nyomába, aki…

Tovább

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője /Vaják 7./ The Witcher 7./ (1999)

Már minden megvolt egyszer, már minden megtörtént egyszer. És már mindent megírtak egyszer. Egy sorozat utolsó részét olvasni - ha igazán tetszett a történet - keserédes érzés. Egyszerre várjuk, hogyan is végződnek hőseink kalandjai, és sajnáljuk, hogy többé nem olvashatunk róluk. Ha tényleg…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony /Vaják 6./ The Witcher 6./ (1997)

Egyre különösebb fordulatokat vesz Sapkowski közép-kelet-európai fantasy-je, és egyre jobban tetszik, hogy nagyon nem amerikai, nagyon nem tipikus és egyáltalán nem kiszámítható. Nem vezet egyenes út a végkifejlethez, sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy lesz-e valaha végkifejlete a regényeknek.…

Tovább

Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség /Vaják 5./The Witcher 5./ (1996)

Nincs mese, a blogon folytatódik a Vaják-őrület a 2024-es évben is, és most már tényleg nem nyughatok, amíg a sorozat végére nem érek. Vannak ugyan könyvek, amik sokkal régebben ücsörögnek már a várólistámon, de az olvasás nem lehet egy végletekig precízen megtervezett tevékenység, hagyni kell…

Tovább

Stephen King: Joyland (2013)

Furcsa ilyet írni egy Stephen King-regényről, de igazán kellemes élmény volt elolvasni. A mester ezúttal félretette a horrort, a véres részleteket, és írt egy laza krimit, minimális természetfölöttivel. Szinte már „feel good”- regénynek is beillik, annyira szívderítő volt egy-egy epizód. A Joyland…

Tovább

Philip Pullman: The Golden Compass/Az arany iránytű/His Dark Materials 1./Az Úr Sötét Anyagai 1./(1995)

Sok lehetőség rejtőzött ebben a fantasy-regényben, amit sajnos nem sikerült maradéktalanul kiaknáznia. Pedig ígéretesnek tűnt a miénktől kis, de nem jelentéktelen részletekben eltérő világ, "alternatív Anglia", ami kicsit máshogy, de mégis őrzi angolságát. Különleges volt a kvázi észak-európai…

Tovább

Ernest Hemingway: For Whom the Bell Tolls /Akiért a harang szól/ (1940)

Hemingway munkássága hajszálpontosan leköveti a 20. század első felének európai eseményeit. Írt már az I. világháború első pillanatairól, mielőtt Európa végleg és visszavonhatatlanul elvesztette volna az ártatlanságát (Búcsú a fegyverektől). Megörökítette az első világégést túlélő elveszett nemzedék…

Tovább

Chuck Palahniuk: Choke /Cigányút/Fulladás/ (2001)

Mit lehet elmondani egy könyvről, ami azzal kezdődik, hogy próbál lebeszélni az elolvasásáról? Vagy aminek a főhőse éttermekben fulladást színlelve pénzt fogad el az őt megmentőktől? Vagy amiben ugyanez a főhős szexfüggő nőkkel folytat üres, lelketlen viszonyt? Vagy pedig ahol szintén ugyanez a…

Tovább

Stephen King - Peter Straub: The Black House /A fekete ház/ (2001)

Ilyen az, amikor minden adva van egy szuper regényhez, és mégsem lesz belőle más, csak egy üres ígéret. A talizmán folytatásában a felnőtt Jack Sawyer keveredik újabb, a Territóriumokhoz kapcsolódó kalandokba, de mire ezekhez eljutunk, egy 800 oldalas könyv kétharmadát végig kell szenvednünk!…

Tovább

Christopher Paolini: Inheritance /Örökség/ (2011)

Tavaly januárban vágtam bele Eragon kalandjaiba, és lapoztam fel az Örökség-ciklus első regényét. Először a kíváncsiság hajtott, hogy lássam egy zseninek kikiáltott kamaszfiú szárnypróbálgatásait a fantasy műfajában. Aztán a sorozat többi részét olvasva szépen előjöttek a bosszantó gyengeségek, így…

Tovább

Stephen King-Peter Straub: The Talisman /A talizmán/ (1984)

Kinget általában horror-szerzőként szokták emlegetni, de azért van némi köze a fantasy műfajához is. Bevallottan nagy rajongója A gyűrűk urának, ez inspirálta a Setét Torony című sorozatának megalkotásakor is. Bár ezt még nem olvastam, a hozzá néhány szállal kötődő, Peter Straub-bal közösen írt A…

Tovább

Patricia Highsmith: The Talented Mr. Ripley /A tehetséges Mr. Ripley/ (1955)

Nem sok olyan könyvhöz volt szerencsém, aminek a főhőse egy gonosztevő. Bár Ripley esetében nem lehet egyértelműen gonoszságról, elvetemültségről beszélni, ahhoz ugyanis szükség lenne az erkölcsi szabályok minimális ismeretére, hogy tudatosan megszeghesse őket. Tom Ripley-nél azonban szó sincs…

Tovább

Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937)

Amikor először olvastam ezt a számos nyelvre lefordított, világszínvonalú regényt, nem értettem a kultuszt, a rajongást, ami övezi. Számomra csak egy bosszantó könyv volt egy szerencsétlen flótásról, akinek minden megadatott, mégsem tud neki örülni. Egy nyámnyila férfit láttam, aki végignyavalyogja…

Tovább

Stephen King: Hearts in Atlantis /Atlantisz gyermekei/ (1999)

Lám-lám, King véres jelenetek, gyomorforgató részletek nélkül is tud jó könyvet írni! Sőt, megkockáztatom, hogy a horrorelemek nélkül még mélyebb, komolyabb mű születhetett - nagyobb teret kaptak a lelki és társadalmi fejtegetések, amiknek King amúgy is a mestere. A kötetben négy, lazán…

Tovább

Isak Dinesen/Karen Blixen: Out of Africa /Távol Afrikától/Volt egy farmom Afrikában (1937)

Afrika... egy kontinens, ami mindig is a "fejlett világ" végletekig kimerített éléskamrája, emberi erőforrás-raktára és lenézett játszótere volt. A szegények nem tudtak róla semmit, ezért babonás félelmet tápláltak iránta, a gazdagok pedig a kalandot, a még nagyobb vagyon összeharácsolásának…

Tovább

Christopher Paolini: Eldest /Elsőszülött/ (2005)

Az örökség-ciklus második része világossá tette számomra, hogy ez egy olyan ifjúsági regény, amit csak a célközönség képes maradéktalanul élvezni. Paolini nem tudta felülmúlni magát az első részhez képest, a "tini-zseni" felhajtás pedig már régen kifulladt, annál is inkább, mert már bőven a húszas…

Tovább

Primo Levi: Se questo é un uomo /Ember ez?/ (1947)

Egy újabb dupla olvasás, eredetiben, olaszul, és fordításban magyarul is, így aztán duplán fájdalmas volt minden sor. Az eredeti szakmáját tekintve vegyész Primo Levi döbbenetes szociológiai érzékenységgel vetette papírra a náci koncentrációs táborban zsidóként átélt borzalmas élményeit. Az…

Tovább

Gabriel García Márquez: Száz év magány (1967)

Ezt a könyvet is olvastam már egyszer, és ugyanúgy, ahogy Az éjfél gyermekei esetében, itt is éreztem, hogy még nem állok készen rá, nem tudom teljes valójában értékelni. Amikor újra elővettem, rögtön tudtam, hogy most jött el a mi időnk. A Nobel-díjas Márquez világhírű művével szemben senki nem tud…

Tovább

Suzanne Collins: The Ballad of Songbirds and Snakes /Énekesmadarak és kígyók balladája/ (2020)

Collins az Éhezők viadala előzménykötetében visszavisz minket Panembe, ebbe a kegyetlen, hibrid Római Birodalom stílusú fantáziavilágba, hogy egy újabb történetet mondjon el hatalomról, barátságról és háborúról. Egy merész, de szerintem zseniális húzással Coriolanus Snow elnök, az eredeti trilógia…

Tovább

Christopher Paolini: Eragon (2002)

Régóta kíváncsi voltam már a mindössze 15 éves szerzőjéről elhíresült fantasy-sorozatra. Sokan A gyűrűk urához hasonlítják, és mivel az egyik kedvenc regényemről van szó, minden hozzá mért könyvet fenntartásokkal kezelek. Paolini négy részesre duzzasztott, Az örökség címet viselő regényfolyamával is…

Tovább
süti beállítások módosítása